Kiadó: Code666
Weboldal: www.negurabunget.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Black metal
Transzilvánia misztikuma, titokzatossága, mondavilága gyakran megihlette a stílusteremtő norvég black metal zenekarokat, de nem kellett sokat várni arra sem, hogy egy erről a környékről érkező bandára is felfigyelhessünk. A Negură Bunget 1995-ben alakult, és azóta számos kiadványuk jelent meg, jelen alkotás pedig az ötödik nagylemezük.
Sokan féltették a bandát, ugyanis nemrégiben két ős-tag is kilépett, de szerencsére ez a szellemiségen és a zene színvonalán nem hagyott maradandó nyomot.
A zene alapját a black metal adja, de a műfaji meghatározásnál fontosabb, hogy milyen hatást vált ki az emberből ez a muzsika. A sokszor népi hangszerekkel kiegészítve eljátszott hangok egy spirituális utazásra viszik a hallgatót a rég elfeledett legendák, misztériumok és a természet világába.
Pánsíp, és más autentikus hangszerek lágy dallamaival kezdődik az album, aztán szép lassan csatlakozik a többi hangszer, majd Corb kántálós éneke, és máris hófödte tájakon, hegyek közt találjuk magunkat, elfelejtve a forró májusi napsütést. A Kárpátok sötét erdőségeinek zordon világát tárják elénk a magasra hangolt gitárokon eljátszott riffek; néhány helyen az ír Primordial neve ugrott be, mint párhuzam, de ez csak nagyon távoli rokonság, és nem is érdemes vele túlságosan foglalkozni, hiszen ilyen kifejező, mély zenét csak kevesen képesek játszani. Két gitármentes, tisztán ambient, illetve tradicionális folk jellegű tétel is helyet kapott a lemezen, ezek a zabolázatlan természet fékezhetetlen erejét, szilajságában is fenséges mivoltát idézik meg. Az album legfülbemászóbb része kétségkívül a Chei de Roua dallamos betétje, elsőre ez ragadt meg bennem. Aztán a harmadik-negyedik hallgatás után a többi dal is kezdett letisztulni, és azon kapom magam, hogy egyre csak fedezem fel az olyan szépségeket, katartikus momentumokat, mint például az Ochiul Inimii mesteri rétegzettsége, vagy az Arborele Lumii finom gitárdallamai. Tulajdonképpen nehéz is írni a lemezről, hiszen ha az embert magával ragadja a hangulat, csak szárnyal képzeletben a metsző széllel az ismeretlen téli tájakon. Az utolsó dalban aztán megint visszatér az akusztikus gitár, a népi hangszerek, és véget is ér a bő egy órás játékidő.
Elsőre nem adja meg magát könnyen a korong, de aki szereti a különleges, természetközeli, transzcendentális zenét, és nem sajnálja az időt a többszöri hallgatásra, az garantáltan élvezni fogja a Virstele Pamintului minden percét.
Tracklist:
1. Pămînt
2. Dacia hiperboreană
3. Umbra
4. Ochiul inimii
5. Chei de rouă
6. Țara de dincolo de negură
7. Jar
8. Arborele lumii
9. Întoarcerea amurgului