NEPTUNE – Acts Of Supermacy

Kiadó: Noise Head Records

Weboldal: www.neptunedeath.it

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melodic Death Metal

 

 

 

Az olasz Neptune második lemeze nem csigázott fel túlságosan. Tipikus svéd vonalú dallamos death metallal kísérleteznek a fiúk, és bár a hangszeres tudás és a lemez keverése remek, maga az anyag nagyjából ötlettelen (kivéve talán egy-két számot), semmi újdonság, semmi plusz, egyszerűen jól bevált sémákkal döngetnek ezen a korongon. A bandáról szinte semmi infó a borítón, ami elég lehangoló. 2000-ben alakult a banda Veronában, majd két évvel később jött ki egy három trackes demo, ezt követően 2004-ben még egy, majd megjelent egy lemezük is. A csapat felállása a következő: Corrado Zoccatelli-dob, Francesco Adami-basszusgitár, Luca Tezza-gitár, Mattia Nidini-ének, Mirko Capellari-gitár.

A kezdő szám a Stereogram Of Convulsion egy ötletesebb darab a lemez nagy többségéhez képest, bár azt azért nem állíthatom, hogy a jól bevált sablonriffelgetések és énektémák új dolgokat hoztak volna ebbe a zenei színtérbe. Mattia hangja nem rossz, engem leginkább az egész zenei felhozatal ezzel együtt a kései In Flames lemezekre emlékeztetnek. A next track a Gearsoul Supremacy, voltaképp egy energikus, ütős szám lenne, ha nem játszották volna el ezeket a témákat már oly sokan. Bevált formulák követik egymást, olykor heavy metalos beütésekkel, de semmi különös nem jön le ebből.

A Sterile Gods már kezd túlságosan is sablonossá válni (a lemez végére el is untam magam), ez a szám sem különbözik a többitől nagyon, semmi kiemelkedő, egyedi hang, vagy némi próbálkozás erre. A szólónak semmi értelme, igazából egy virgázás az egész. A Machinegun Revolution enyhén súlyosabb és kiemelkedőbb darab, de ez sem tapasztja a füleimet a hangszórókhoz, és nem késztet a lemez többszöri meghallgatására. Középtempós témák váltogatják itt egymást, heroikus dallamokkal keveredve, az ének is változatos, de voltaképp elcsépelt dal ez is.

A Dormant Slave”s Resurrection igéretes kezdése ellenére ellaposodik, az ének itt ugyan dühösebb, és a témák is pörgősebbek, amitől maga a nóta dinamikusabb és élvezhetőbb, de azután egyszerűen eltűnik ez a varázs nagy sajnálatomra. A Black Monolith Sunrise egy súlyosabb nóta szintén, de nem igazán állja meg a helyét. Itt nem rosszak az ötletek, sőt a szerkezeti elrendezés is elég rendes, csak úgy érzem, itt sincsenek kidolgozva eléggé a témák, sőt, mintha az előző pár számot ismételgetnék néhol Mattia refrén részei. Kevlar-b48 a következő dal címe, és itt aztán végképp elkezd szürkülni az anyag… unalomig ismert riffek, a hátam közepére sem kívánt dallamok, csak töltelékzene az egész.

A Cluster egy erőteljesebb death metal nóta, ez a dal is kiemelkedőbb ha az alapötleteket nézem, de igazából itt is megragadtak a fiúk egy szinten, és a kidolgozás így elmaradt. Az utolsó szám a Disequillibrium címet viseli, egy felejthető, dallamos témafelvezetés, értelmetlen váltások kavalkádja az egész, semmi más. Fanatikusok kerüljék, a kíváncsiak hallgassanak bele, bár nem hiszem, hogy túl nagy élmény lenne ez számukra sem.

Tracklist:

1. Stereogram of Convulsion
2. Gearsoul Supremacy
3. Sterile Gods
4. Machinegun Revolution
5. Dormant Slave”s Resurrection
6. Black Monolith Sunrise
7. Kevlar-b48
8. Cluster
9. Disequilibrium

Pontszám: 5.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár