Kiadó: Scarecrow Music
Weboldal: www.netherbird.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Symphonic / Melodic Black Metal
(scroll down for English Version)
Kétlem, hogy összebeszéltek volna a kiadók és zenekarok, de tény, hogy november 31-ét jeles nappá avatták az érintettek. Az a páratlan helyzet állt ugyanis elő, hogy az általam legutóbb bemutatott Lyfthrasyr lemez után a Netherbird is a tavalyi ősz utolsó napján szabadította világra friss munkáját, mégis a dolog igazi szépsége, hogy nem csak a kiadás dátuma egyezik, hanem a kiadott anyag minőségét tekintve is azonos színvonlról beszélhetünk – csak egy kicsit más csapásirányban, de egyaránt korom feketén.
Akiknek netán ismerősen cseng a zenekar neve, bizonyára egyetértenek velem abban, hogy tökéletesen megbízható a svédek munkássága. Ennek megfelelően, két nívós nagylemez után, karrierjük harmadik állomásához érkezve is még mindig meggyőzően képesek emlézetes dalokba foglalni a stílus védjegyeit, az előadás ugyanakkor mégsem pusztán a műfaj kliséiből táplálkozik, a végeredmény így tulajdonképpen tradicionális is meg nem is. Akár azt is mondhatnám, hogy az arany középút lemeze van most terítéken, hisz az arányokat bámulatosan érzi az összkép – minden alkotóból éppen annyit enged és tilt, amivel még nem szít lázadást, mégis, érzésben nagyságrendekkel túltesz egy hagyományos bm kiadványon. És hogy miért, azt szívem szerint hagynám magának a zenének, hogy elmondja helyettem… De hát mire való a kritikus?
Öt percen aluli szerzeményekkel bár nem nagyon találkozhatunk, az album azonban így is kimondottan rövid, ami határozottan előnyére válik a megítélésnek. Annak idején, személy szerint imádtam a The Ghost Collector-t, de hosszúsága révén messze nem tudtam annyira kiismerni és ezáltal teljes mértékben kiélvezni az egyébként meglévő értékeit, mint most az új korong esetében. Öt teljes értékű dal plusz egy intermezzo a kínálat – ebből három, alig pár hallgatás után már belopja magát az ember szívébe és dúdolható melódiájával tényleg kiemelkedőt nyújt, az egy fokkal nehezebben emészthető maradék pedig tálcán kínálja az alkalmat, hogy jobban odafigyelve a kisebb részletekben is meglássuk a varázst. Minden dal más-más eszközöket használva sugall egyedi hangulatot: az Elegance And Sin emlékezetes refrénjével és egészen pazar gitárszólójával könnyen az első számú kedvencemmé avanzsált, majd rövidesen a Shadow Walkers is nagyon megfogott szomorkás dallamaival, a legnagyobb elismerés mégis talán az akusztikus betéttel is megtámogatott Along The Colonnades-t illeti, mely tulajdonképpen a debüt lemezes Boulevard Black eposz egy kevésbé agresszív, lehangoltabb kiadása, 11 perces mivolta dacára azonban elődjéhez hasonlóan szüntelenül leköti a figyelmet.
Hangzás terén lényegesen jobban szól a cucc, mint a legutóbbi Abysmal Allure EP, különösen a dobhangzás javult sokat, ami kellett is, mert a Dark Funeral-os Nils Fjelström technikai tudásban is sokat villant a háttérben (ld. a klipes nyitó dalt), ezt a ziccert pedig kár lett volna kihagyni. Az artwork igényessége egyszerűen lélegzetelállító, érdekesség továbbá, hogy a borító eredetileg Marcus Larson munkája, aki még a 19. században festette a képet „Nattlig Marin Med Brinnande Fartyg” címmel. Több „elegáns” szólót esetleg még szívesen vettem volna, de érthető módon, a meglepetés erejének érdekében ez egyedülálló momentuma maradt a lemeznek, jó tudni ugyanakkor, hogy néhányakban maradt még ennyi kreativitás.
Továbbra is magas színvonalat képvisel tehát a csapat – ezek az urak alighanem erre születtek. Elsősorban azoknak tudom ajánlani a The Ferocious Tides Of Fate-et, akik valami többet várnak a black metaltól, mint szimplán blastbeat-et és extrém vokált, ugyanakkor nem szeretnének túl messzire sem, túl kommersz irányba távolodni a műfaj hagyományos hangzásvilágától. Harmadjára is garantált minőség, igényes kivitelezés és ráadásként ingyen, legális hozzáférés – tökéletes ajánlólevél, merem remélni, hogy a hallgatóság ízlése is hasonlóan optimális lesz majd. Vásárolni ezzel együtt erősen ajánlott – ez a fajta tudás és odaadás megérdemli a támogatást!
—————————————
ENGLISH VERSION:
I doubt that the record labels and the bands has made up a conspiracy, but it’s a fact, that they made the 31st of November a precious day. The rare situation is that my latest review, Lyfthrasyr’s new work was also released on the last day of the past year’s fall, but the best thing in this is that not only the date is exactly the same, but also the quality is very similar – only the approach shows a difference, but still, the result is black as moonless night.
Those who might familiar with the band’s name, probably agree with me if I say that the Swedes’ discography is perfectly reliable. Accordingly, after two marvelous full-lenght, they’re clearly still capable to present the trademarks of the genre in convincing and memorable songs at their third act, while the production doesn’t just feed off from the clichés, and that makes the result traditional and nontraditional at the same time. I would say, it’s the album of the gilded middle way, because every part feel the proportions toppingly – it allows and forbids just enough from all the ingredients, so it won’t make anyone rebel against the style, yet in feeling, it gives you much more than your generic black metal. And so why is that, honestly, I’d gladly let the music speak for itself… But hey, what’s the reviewers for?
Though we can’t really find tracks under five minutes, the album’s duration is quite short, which became a benefit when it comes to my judgement. Back in the days, personally, I liked The Ghost Collector a lot, but due to it’s lenght, I couldn’t get that close and familiar to the songs like I can now, so I couldn’t discover all the existing value of that material, but now it makes a difference. The offer is five full-blooded songs plus an interlude – and it was very easy to get into three of them after the first few listens, they really represent something outstanding with great melodies, and the rest is maybe a little bit harder to adopt, but they offer you exquisite moments to dig deeper and find magic in small details as well. Every song uses different tools to create a unique atmosphere: Elegance And Sin has easily become my number one favorite with it’s memorable refrain and with the great guitar solo in the middle, then Shadow Walkers grabbed me with it’s melancholy, but yet the biggest respect may goes to Along The Colonnades. Injected with even an acoustic interline, it’s actually a less aggresive, more depressive twin of the debut’s epos, Boulevard Black, but despite of it’s owned 11 minutes, it’s constantly engaging the listener’s attention, just like BB did on The Ghost Collector.
The sound is much better now than on the Abysmal Allure EP, especially the drums improved a lot, what was necessary indeed, because Nils Fjellström’s technical themes put a lot to the summary, so it would be a waste to let it pass in the ether. The artwork’s quality is simply breathtaking, and an interesting note is that the cover has originally painted by Marcus Larson in the 19th century, with the name „Nattlig Marin Med Brinnande Fartyg”. Maybe I’d be happy to take some more of the „elegant” solo, but I do understand that the guys wanted to keep it as a unique moment of the album in order to keep the power of surprise, but it’s good to know that there are still some artists out there with creative ideas.
Conclusion: the band still stands beside first class music – the members has probably borned to be. At first place, I’d recommend this album to those, who expect more from black metal than just tons of blastbeats and extreme vocal, but don’t want to get too far, too commercial from the genre’s traditional sound. Guaranteed high quality, demanding look, and furthermore free and completely legal download – a perfect testimonial, I dare to hope that all the listeners would be that optimal as well. I encourage you to buy it anyhow – this kind of skills, abilities and attitude is totally worth to support!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Elegance and Sin
2. Sĺ Talte Ygg
3. Ashen Roots
4. Shadow Walkers
5. Along the Colonnades
6. Of the Setting Sun
