Amikor az elmúlt évtizedben az izlandi black metal színtér vulkánként tört a felszínre, egyedi, jéghideg és disszonáns hangzásával hódította meg a világot. Ebből a fagyos, kaotikus közegből emelkedett ki 2016-ban a Nexion, amely már 2020-as, Seven Oracles című debütálásával is jelezte: ők egy súlyosabb, rituálisabb, a death metal felé is kacsintgató ösvényt kívánnak taposni. Öt évnyi csend telt el, egy olyan csend, amelyről most, a Sundrung hallatán kiderül: ez nem hallgatás volt, hanem egy monumentális mágikus aktus előkészítése.
A kvintett – Josh Rood (Jósúa Hróðgeir Rood) énekes, Óskar Rúnarsson és Jóhannes Smári Smárason gitárosok, Kristján Guðmundsson dobos és Atli Jarl Martin basszusgitáros. Az Avantgarde Music gondozásában kiadott Sundrung egy minden eddiginél nagyobb, sötétebb és ambiciózusabb alkotás, valódi evolúciós ugrás.
A lemez címe egy óizlandi kifejezés; jelentése: viszály, diszharmónia, valamint a társadalmi és kozmikus kötelékek elszakadása. Ez a koncepció a lemez minden porcikáját átitatja. A Nexion nem csupán leírja a világunkat feszítő ökológiai, társadalmi és spirituális káoszt, hanem aktívan belenyúl abba. Ez az album rituális válasz, amely a pusztulás ciklusán keresztül keresi az újjászületés lehetőségét. Ezt a víziót testesíti meg José Gabriel Sabogal apokaliptikus borítófestménye is: egy többkarú, farkason lovagló, csontokkal és koponyákkal körülvett halálistennő – a totális viszály és a felborult rend vizuális manifesztációja.
Zeneileg a Sundrung egy monumentális, háborús rituálé, amely a Seven Oracles örvénylő káoszát sokkal tudatosabb, erőteljesebb és strukturáltabb támadássá formálja. A hangzás fejedelmi: a Hertz Stúdióban Wojtek Wiesławski által elvégzett keverés és maszterelés olyan megszólalást eredményez, amely egyszerre „tiszta” és letaglózó, így a brutalitás minden apró részlete hallhatóvá válik.
A zene gerincét a két gitár (Óskar Rúnarsson és Jóhannes Smári Smárason) játéka adja. Folyamatosan háborúzik egymással a két fő gitárstílus: az izlandi black metalra jellemző disszonáns, „kaszáló”, jéghideg és folyamatosan zúgó gitárfal szemben a súlyos, szinte bólogatós, fogós és döngölő death metal riffekkel. A „Gandr” című dal tökéletes példa erre: vészjósló, atmoszferikus építkezésből vált át földindulásszerű, középtempós döngölésbe, amely inkább idézi a modern death metalt, mint a black metalt.
Ez a súly Kristján Guðmundsson dobos 2021-es érkezésével vált teljessé. Az ő játéka a lemez motorja: precíz, technikás gépezet, amely nem elégszik meg a folyamatos blastbeatekkel. A dobtémák tele vannak katonás, processziószerű, menetelős ütemekkel, amelyek alátámasztják a szertartásos jelleget, majd hirtelen váltanak át pusztító, komplex death metal pörgetésekbe. Atli Jarl Martin basszusgitárja pedig nem csupán megbújik a háttérben, hanem hallhatóan morog, azt a fizikai nyomást és földrengésszerű alapot biztosítva, amitől a zene igazán monumentálissá válik.
A dalok felépítése is ezt a tudatosságot tükrözi. A 7–8 perces tételek (mint a „When Raven Steals the Sun” vagy a „Visions of the Seventh Fire”) valódi utazások. Lassan, baljósan építkeznek, rétegről rétegre adagolják a hangszereket, majd katartikus csúcspontba torkollnak. A zenekar mesterien használja a csendet és az atmoszférát is; a Fieke van den Hurk és Holaf (szitár) által fémjelzett „:Þþþ:” átvezető nem csak egy szünet, hanem szükséges rituális megtisztulás a következő roham előtt.
A lemez igazi „X-faktora” azonban Josh Rood énekteljesítménye. Ő itt nem pusztán vokalista, hanem szertartásmester. Három, egymástól teljesen eltérő hangszínt használ: a maró black metal sikolyt a totális káosz pillanataira; a mély, gutturális death metal hörgést a zene fizikai súlyának alátámasztására; és a lemez védjegyét, a rituális tiszta éneket. Ez utóbbi nem dallamos, fülbemászó poprefrén, hanem vészjósló, fejedelmi kántálás, sötét, gregorián prédikáció, amely a zenét egy szimpla metalalbumból apokaliptikus misévé emeli.
Ez a rituális szándék a szövegekben válik teljessé. Rood a Seven Oracles absztrakt filozófiáját személyes spiritualitásra cserélte, amely az animizmusból és az óészaki kozmológiából táplálkozik. A Sundrung szövegei mágikus aktusok. A „Gandr” például nem átvitt értelemben átok: egy létező, védelmező rúnaszöveget tudatosan megfordítva hívja elő a pusztító szellemeket a modern világ viszálykeltői ellen. A „Hymn of the Valkyrjur” a valkűrök démoni, sorsszövő oldalát idézi meg, a lemezt záró „Visions of the Seventh Fire” pedig az óészaki Ragnarököt ötvözi az észak-amerikai Anishinaabe nép próféciájával – afféle ima a teljes, tüzes megtisztulásért.
A Sundrung nem könnyű hallgatnivaló. Sűrű, intenzív, mély és rétegzett alkotás, amely figyelmet követel. Ajánlott mindazoknak, akik a Behemoth rituális monumentalitását, a Mgła filozofikus mélységét és az izlandi színtér disszonanciáját egyaránt nagyra értékelik, de valami súlyosabbra, technikásabbra és direktebbre vágynak. A Nexion olyan albumot tett le az asztalra, amely nem csupán az év egyik csúcsteljesítménye az extrém metalon belül, hanem mérföldkő is a zenekar pályafutásában.
Kiadó: Avantgarde Music
Kiadás éve: 2025
Stílus: Black / Death
Web: facebook.com/Nexionband
Tracklist:
- Uþarpaspa
- Gandr
- Norðr ok niðr
- When Raven Steals the Sun
- :Þþþ:
- Hymn of the Valkyrjur
- Rending the Black Earth
- Visions of the Seventh Fire
Pontszám: 9,5/10
