NIFELHEIM – Envoy Of Lucifer

Kiadó: Regain Records

Weboldal: www.nifelheim.co.nr

Kiadás éve: 2007

Stílus: Black / Thrash

 

 

 

 

A lassan, de biztosan fejlődő együttesek közt van a svéd Nifelheim. 17 éves fennállásuk alatt ez mindössze a negyedik stúdióalbumuk, egyben az eddigi legjobb is. A zene agresszív black/thrash metál, szárazabb és brutálisabb formában, mint azt a műfaj más neves képviselőitől (Aura Noir, Deströyer 666) megszokhattuk.
Egy kicsit mégis változott a zene az előző, Servants of Darkness albumhoz képest. Jóval erősebbek a dalok, egyszerre brutálisabbak és dallamosabbak. Előkerült egy jól érezhető dissection-ös hatás is, ami az eddigi albumokon nem volt hallható, a mostaninak viszont nagyon jót tett, mert sokkal emlékezetesebbek és sötétebbek a nóták. Sokat fejlődött a gitármunka is, ez különösen a ’95 debütalbum primitív reszeléséhez mérve feltűnő, főleg a hatodik és a hetedik tételben bukkannak föl remek thrash szólók.

Egy kicsit a dalokról. Már a nyitó “Infernal Flame of Destruction”-ben nagyon jó melódiákat hoznak, ugyanakkor a nóta agresszívabb, mint amit egy Dissection számtól várnánk. A Dissection-hatás a harmadik “Open the Gates of Damnation”-ben a leginkább tetten érhető, főleg a nagyon eltalált refrénben. A második és negyedik tétel hagyományosabb Nifelheim black/thrash zúzások, utóbbi elég sötétre sikeredett. Az ötös “Storm of the Reaper” (senkinek sincs deja vu-je a cím hallatán?) az egész lemezen a legfagyosabb, legészakibb hangzású tétel. Szokatlan a Nifelheimtől, de el kell ismerni, nagyon jól sikerült. Ami kicsit kilóg, az a hetes “Evil Is Eternal”. Minimalizmusba hajló, rock’n’rollos szám, ízes, bár meglehetősen stílusidegen szólóval. Mikor kilencvenedszerre mondják el, hogy a gonosz örökkévaló, az már kicsit fárasztó. Az utolsó három dalt akár le is lehetett volna hagyni erről az albumról. Nem rosszak, de semmi újat nem mutatnak a korábban elhangzottakhoz képest (ráadásul a hamradik túl hosszú). Nélkülük ez egy méregerős félórás album lenne, így pedig egy szimplán jó háromnegyed órás.

A hangzás is messze a legjobb a négy albumon hallhatók közül. Végre tisztán és ütősen szól minden, pontosan ilyen hangzása kell hogy legyen egy black/thrash albumnak. Jól hallható a basszusgitár, a gitárok pedig inkább thrash, mint black hangzással szólnak, ami sokkal agresszívabbá, direktebbé teszi a zenét. A énekes Goat dühödt rikácsolása tökéletesen passzol a zenéhez, és arányos a hangszeres játékhoz képest. A Nifelheimnek eddig is kultikus státusza volt, az én szememben azonban csak most jöttek föl a másodosztályból. Remek munka, bátran ajánlom a black/thrash metál kedvelőinek.

Tracklist:

1. Infernal Flame of Destruction
2. Evocation of the End
3. Open the Gates of Damnation
4. Claws of Death
5. Storm of the Reaper
6. Envoy of Lucifer
7. Evil Is Eternal
8. Raging Flames
9. Belial’s Prey
10. No More Life

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár