Kiadó: Season of Mist
Weboldal: facebook.com/NightbringerOfficial
Kiadás éve: 2014
Stílus: Black Metal
Brief Sum: One can almost feel the opening of those certain gates and the coming of the creatures impossible to describe with words, the ones that even the brain of Lovecraft wouldn’t have come up with.
Anélkül, hogy részletekbe menően elemezném a black metalon belüli alstílusokat, s ezek főismérveit, néhány mondat erejéig engedtessék meg nekem, hogy elemezgessem egy kicsit ezt a műfajt két kalap metaforájával élve. Az egyik kalapban találhatóak az agresszív, harcos, a mindent és mindenkit letaroló bandák, a másik kalapban az anyagi síktól elszakadó, dimenziókon túli retteneteket megidéző, szeánsz-szervező bandák. Tudom, ez így nagyon le van sarkosítva, de most nem is az a célom, hogy „tudományosan” boncolgassam a zenei kifejező eszközök tárházát, hanem hogy röviden, tömören rámutassak arra, hogy a Nightbringert melyik kalapból lehetne előhúzni.
Az utóbbiból. Az 1999-ben megalapított coloradoi zenekar túlmutatva a szokásos hangszerkezelésen, leginkább egy-egy apokaliptikus szeánsz megszervezését és lebonyolítását végzi. Nehéz elhinni, hogy a tagoknak van civil életük. Csak sátánista papokként tudom elképzelni őket. Sokan vannak, akik hasonló módon nyilvánítják ki gondolataikat, de őszintén szólva, azok inkább arcoskodó kiscserkészek az Ego Dominus Tuus alkotóihoz képest.
A Nightbringer negyedik albuma nem könnyű anyag, azt meg kell hagyni. Nem véletlenül figyelmezettem a fenti bekezdésekben. Ezekben a felhős, ködös, itt-ott havas időkben kifejezetten hatásos. Aki csak egy kicsit mizantróp, vagy csak simán tele van a töke a fontoskodó, sznob világgal, hamar fáklyát ragadna. Vagy szimplán feláldozna egy szüzet. De minimum egy birkát, hogy jó nagyokat kortyoljon a még forró véréből.
Szóval az a spiritualitásbeli kifejezésmód, amit az amcsi black metal sötét papjai felmutatnak, annyira hiteles és szigorú, hogy az ember már-már a bőrén érzi, hogy megnyíltak azok a bizonyos kapuk és özönlenek át világunkba azok a szavakkal leírhatatlan lények, amelyeket még Lovecraft agya sem lett volna képes kiötleni.
Ritkán szoktam lemezborítót elemezni, de most úgy érzem, néhány szót illene ejteni a látható produktumról is. Mielőtt belekezdtem volna az album hallgatásába nem sokat mondott, kifejezetten nem fogott meg, de ahogy belemerültem a zenei anyagba, újra és újra rápillantottam, tanulmányozgattam, s kezdtem érezni, hogy nagyon is helyénvaló, kompletté teszi az Ego Dominus Tuus mondanivalóját. Az első benyomást mindig egy borító nyújtja, de könnyen előfordulhat, hogy jelen esetben sokan lemaradnak egy számukra is „bejövős” szeánszról. Azért bízom benne, némileg segítettem a népszerűsítésben, már ha valaki eljutott idáig az olvasásban…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Prayer Of Naphal
2. Et Nox Illuminatio Mea In Deliciis Meis
3. Lantern Of Eden’s Night
4. Things Which Are Naught
5. I Am The Gateway
6. Call Of The Exile
7. Where Fire Never Dreamt Of Man
8. The Witchfires Of Tubal-Qayin
9. Salvation Is The Son Of Leviathan (Alabas in Memoriam)
10. The Otherness Of Being