Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.nile-catacombs.net
Kiadás éve: 2012
Stílus: Death metal
Brief Sum: Although At The Gates Of Sethu doesn’t live up to the expectations after Those Whom The Gods Detest it’s still a very good album from the masters of technical death metal. Maybe they took a very small step towards melodic death metal, but the atmosphere, the authentic middle-eastern instruments, the speedy drums and racing guitar parts make you sure that you’re listening to a Nile album.
A dél-karolinai Nile az előző lemezével, a Those Whom The Gods Detesttel elég magasra tette a mércét az At The Gates Of Sethunak. De hát az immáron hét lemezre duzzadt életműben is nagyítóval kell keresni a gyengébb pontokat. A technikás death metal (egyiptomi) istenei most sem okoztak csalódást!
Karl Sanders elmondta interjúkban, hogy ezúttal egy természetesebb hangzást szerettek volna megjeleníteni az albumon, ennek érdekében nem is használtak mindenféle stúdiótrükköket. Így az album hangzása egy kicsit vérszegényebb lett, legalábbis a gitároké és sajnos a basszus is néha nagyon eltűnik a háttérben. A dobok ellenben jobban az előtérbe kerültek, mint az előző albumon.
A zene kiváló, Karl Sanders, Dallas Toler-Wade és George Kollias úgy tűnik nem tud hibázni! Kollias ismét elképesztő teljesítményt produkál a dobok mögött, de hát tőle nem is várunk kevesebbet. Mondhatni „csak” hozza a maga által magasra tett színvonalat. Dallas Toler-Wade és Karl Sanders „ének”teljesítménye pedig változatosabb az eddig megszokottnál, gitár- és basszusjátékuk pedig ámulatba ejtő, nagyon jó riffeket és futamokat írtak most is az albumra, külön kiemelném, hogy ezúttal a szólók is nagyobb figyelmet és teret kapnak. Különösen az Inevitable Degradation Of Flesh-ben és a kvázi címadóban, a The Gods Who Light Up The Sky At The Gates Of Sethu-ban.
A téma maradt a szokásos, jórészt Egyiptommal kapcsolatos, jól illeszkednek a dalszövegekhez az instrumentális átvezetők és az időnként felbukkanó közel-keleti hangszerek és dallammenetek. A When My Wrath Is Done elején hallható akusztikus gitár is jól oszlatja el egy időre az első három számban felhalmozott feszültséget.
Az előző albumhoz képest a szánok rövidebbek lettek, mindössze egy (alig) 7 perc feletti dal van, a záró tétel, ezen kívül a nem akusztikus számok csak elvétve lépik túl az öt perces határt is. Az album talán legerősebb, egyben talán legdallamosabb dala a Supreme Humanism Of Megalomania pedig bizonyította számomra a Brutal Assault fesztiválon, hogy a lemez dalai élőben is megállják a helyüket!
Összességében tehát egy jó lemezről beszélhetünk, de nem lett olyan erős, mint elődje, így erre nem is adhatok 10 pontot, de bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a technikás metal zenéket!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Enduring The Eternal Molestation Of Flame
2. The Fiends Who Come To Steal The Magick Of The Deceased
3. The Inevitable Degradation Of Flesh
4. When My Wrath Is Done
5. Slaves Of Xul
6. The Gods Who Light Up The Sky At The Gate Of Sethu
7. Natural Liberation Of Fear Through The Ritual Deception Of Death
8. Ethno-Musicological Cannibalisms
9. Tribunal Of The Dead
10. Supreme Humanism Of Megalomania
11. The Chaining Of The Iniquitous
