NO FORGIVENESS – The Divine Tragedy

Kiadó: –

Weboldal: www.noforgiveness.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Industrial Metal

Brief Sum: Moving on the path as many before No Forgiveness plays industrial music. Their main influences are Rammstein and Marylin Manson – at some points their effect is easily recognizable. And that’s a pity because the band has got some good ideas, they create catchy melodies but their real personality hides behind the great forefathers. This wouldn’t be a matter in the case of a young band but N.F. is going since 2001 and they have made several records so far. I recommend this album only for the fanatics of industrial music.

Megpróbáltam a zenekarról némi előzetes információt szerezni, ez viszont nehezebb volt, mint elsőre gondoltam volna – van ugyan honlap, facebook-profil és MySpace adatlap is, de a teljes tagság névsorát egyik sem tartalmazza. Annyit sikerült megtudnom, hogy az énekes Holy Smoke és a gitáros Celesh hozták létre a project-et még 2001 őszén. Azóta jó pár kiadványt készítettek és több országban is felléptek már (koncertképeken négy tagot láttam) és jelenleg törekszenek egyre több élő hatást a zenéjükbe oltani, mely igyekezetüket az új, The Divine Tragedy című lemez példázza legjobban.

Egy érthetetlenül hosszú és elnyújtott intró után kezdődik a lemez az Everybody című dallal. Az első pillanatokban egészen hajaz a modernebb metal dolgokra, de hamar kiderül, hogy más az irányvonal: itt bizony industrial-t kapunk torzított gitárokkal és természetesen sok szintetizátorral. A hangzás egészen korrekt, amíg bele nem merülünk annyira, hogy észrevegyük: itt bizony nagyon sok a szintetikus elem a billentyűkön túlmenően is. Tudom, hogy ebben a stílusban elvárás, de a dobok túlontúl élettelenül szólalnak meg – és nem csak a szegelősebb, szó szoros értelmében vett indusztriális témáknál, hanem az elszállósabb részeknél is, ahol ez nagyon meg tudja törni a hangulatot. Ezen túllépve viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy a dal jól van megírva, fogós a refrén, jó ötletek sorakoznak a dalszerkezet felépítésénél is.

A lemez harmadik dala az N-Crypt, ami izgalmas címe ellenére sok újdonságot nem szolgáltat. Az előző dallal ellentétben itt sokkal erősebben felismerhetőek a honlapon is emlegetett hatások. Ezek közül is kiemelném Marylin Manson nevét, az énektémák ebben a tételben (és még jó pár továbbiban) őt idézik.

A négyes track egy kellemes szintis betéttel indít, majd menetrendszerűen megérkeznek a szögelősebb gépdobos alapok, ezen túlmenően sok újdonság itt sem történik, viszont itt csendül fel első alkalommal a női vokál, ami a tagsággal kapcsolatban vet fel újabb – megválaszolatlan – kérdéseket.

In The Name Of Shit – itt már kezd az ember egészen kíváncsi lenni a szövegekre, de sajnos nincsenek publikálva. Így nem igazán értem, hogy mitől koncept a konceptlemez, de ez maradjon az én problémám. Ez talán az egész album leggyengébb dala, ötlettelen gitár és szintitémákkal, hamis énekkel.

Ezt követi a Pandora című átkötő, mely újabb bő három percet ad a lemez teljes hosszához, majd elérkezünk a Natural Born Sinners című szerzeményhez, amennyire észrevettem, ezt promózták a lemezzel kapcsolatban leginkább. Nyilván nem véletlenül tették, a lemez egyik csúcspontjáról van szó, jól megjegyezhető főtémával, amit a biztonság kedvéért nem kevésszer el is ismételnek. Ezzel együtt is egy izgalmas és változatos tételről van szó, ismét nagyon jól megírt dalszerkezettel.

A nyolcadik dal a kvázi címadó ‘080 The Divine Tragedy’, itt két erős hatás is felismerhető: rögtön az első taktusok után a Rammstein neve ugrik be, majd a dallamosabb riffeknél egy számomra sokkal kedvesebb előadó, Mortiis zenéjének hangulata (és éneklési stílusa) köszön vissza.

A kiadvány leghosszabb dala a Dance With The Devil a maga majd’ hat perces terjedelmével – ezt egy érthetetlenné kevert beszélgetést tartalmazó samplerrel fel is dobták a közepénél-végénél, de a dal valószínűleg ennek hiányában is megállná a helyét, bőven a legerősebbek közt van a lemezen.

Összességében a lemez sok újdonságot nem tudott mutatni, egy, a bevett kliséket ügyesen használó formációról van szó, akik néhány dalnál igenis elkapják a fonalat, ezt bizonyítják az Everybody, Natural Born Sinners és Dance With The Devil című dalok, ugyanakkor ennyi ötletet kevésnek érzek egy háromnegyed órás lemez megtöltéséhez.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Overture
2. Everybody
3. N-Crypt (feat. Moontear from Circus Of Damnation)
4. K-Time
5. In The Name Of Shit
6. Pandora (feat. Dusk Soprano from Chrysalys)
7. Natural Born Sinners
8. 0-8-0 (The Divine Tragedy)
9. Hidden Truth
10. Dance With The Devil
11. Anthem
12. The Falling Page (feat. Pi Greco from Digitalis Purpurea)

Pontszám: 4

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár