Kiadó: Relapse
Weboldal: myspace.com/noisear
Kiadás éve: 2011
Stílus: Grindcore
Brief Sum: You simply can’t get a grip on the new material of Noisear. All respects to them. They have a well-earned place at Relapse Records, and I am sure they will not be disappointed by the band. Way to go!
Az amerikai Noisear egy eddig undergroundban mozgó, nem túl ismert banda volt akik több splitet kiadtak más zenekarokkal, a nagy lehetőség azonban most érkezett el számukra ezzel a Relapse Records-os debüttel. Nekem már a Regurgitate-el kiadott közös anyag is nagyon tetszett, bár ennél a hosszab lélegzetvételű cd-nél értelemszerűen jobban kijön az, hogy tulajdonképpen mit is akar ez a banda, kik ők valójában. Az elég hosszú lélegzetvételű album (potom 45 perc) igencsak megdolgozza hallójáratainkat és konkrétan könyörületességet nem ismerve mészárol le a grindcore minden egyes kötelező elemével.
30 remekül megkomponált darab sorjázik itt ami kivétel nélkül kreatív, de mindenképpen kissé beteges és zavart elmére vall amely híven tükrözi századunk és társadalmunk romboló hatását. Ha a világ elkeseredésbe taszítja az embert, nem meglepő, hogy kialakulnak bizonyos zenei irányzatok amelyek gyakorlatilag terápiás funkcióval bírnak és sikeresen levezetik a felgyülemlett feszültséget. Azt, hogy felfedezni véltem a társadalomkritikusságot alátámasztják a szövegek, melyek erősen támadják a kapitalizmust, a diktatórikus intézkedéseket, a kizsákmányolást. Jó példa erre a Gestapolis című nóta melyben az amerikai nagyhatalom rendesen megkapja a magáét.
Az egész album utópisztikus hangulattal bír, melynek végighallgatása közben rengeteg kép cikázik lelki szemeink előtt ahol látjuk, ahogyan a tömeg hatására az ember fokozatosan elveszíti emberi mivoltát és birka módjára beáll a sorba, hogy kiszolgáljon egy rendszert, amely láthatatlan kézzel irányítja a világ történéseit. A lemez megszólalása hibátlan, jó hallani, hogy egy ilyen kis zenekar is megkapja a megfelelő feltételeket a lemezfelvételhez, és nem kell horribilis összegeket kifizetnie egy rossz hangzásért valami helyi ministúdióban.
A Subvert The Dominant Paradigm tulajdonképpen két részre oszlik, az első 29 szám végig darál egy másodperc pihenőt nem hagyva a fülnek, bár néhol azért középtempós megoldásokat is hallhatunk, majd az utolsó 20 perces tétel végleg leránt a mélybe monoton zajosságával. Nem csodálom, hogy valaki fölfigyelt rájuk a Relapse-nél, hiszen nagyon őszintén nyomják a fiúk. Ez leginkább a Stress Pandemic, a Perpetual Downfall és a Contaminants of the Earth-nél mutatkozik meg leginkább. Van itt spanyol nyelven megírt zúzda is, az Almas Por El Infierno mely az igazán jó mexikói grind formációkat juttatta eszembe.
A Noisear egy száz százalékos munkát tett le az asztalra a Subverttel.
Tracklist:
1. Breaking Bad at the Mulberry
2. Waiting to Be Born
3. Gestapolis
4. Inevitable Extinction
5. Global Warning
6. Fraudulent
7. Information Highway to Hell
8. Stress Pandemic
9. Inoperative
10. Deformed By Society
11. The Rail 1:18
12. The Alternative Is…
13. Blackout
14. Slave 0:40
15. Ace Is the King
16. The Last Spark of Resistance
17. Life Consumed You
18. Ignorance is Bliss
19. Minefield
20. Fighting Addiction
21. Borealis Storm
22. Poisonous Cure
23. Four Walls
24. The Perpetual Downfall of Man
25. Translucent
26. Almas Por El Infierno
27. Silent Guilt of The Reaper
28. Contaminant of the Earth
29. The Blackened Sea
30. Noisearuption