Kiadó: Einheit Produktionen
Weboldal: www.nomansland.ru
Kiadás éve: 2009
Stílus: Viking Metal
(scroll down for English Version)
Nem is olyan rég egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy orosz csapatra, akik jó eséllyel bekerülhetnek a viking/pagan színtér éllovasai közé. Valahogy mégis figyelmen kívül hagytam akkor a Nomans Landet, ami ez alapján a lemez alapján hiba volt. A szentpétervári csapat ugyanis megmutatja, hogy lehet ebben a stílusban izgalmas, jó albumot írni, és ehhez nem kell megváltani a világot, nem kell váratlan vagy szokatlan dolgokat felvonultatni a zenében.
A zene könnyen leírható a csapat esetében, szintetizátorral és pátoszos énekkel megtámogatott viking metal, amely általában a középtempó környékén mozog, csak néha váltanak át nagyobb sebességre (de még az sem mondható kifejezetten gyorsnak), ami nem baj, hiszen a Bathory-nak a Nordland II című lemeze sem a szélvésztempó miatt a kedvencem. A dalok a jól bevált 3/4-es illetve 6/8-os ütemekre épülnek, szólók helyett fogós, dallamos leadekkel, ahogy az elvárható. Ezek alapján persze azt gondolná az ember, hogy jött egy új banda, aki el tudja játszani a műfajt, de lényegében nincs új a nap alatt. De ez nem így van. A csapat ugyanis olyan gitár- és énekdallamokat írt, amelyet nehezen ver ki az ember a fejéből, ha párszor meghallgatta. Emellett olyan atmoszférája van az egész lemeznek, amilyet a skandináv csapatoktól várnánk. A gitárhangzás egy picit lehetne ugyan erősebb, de sok minden kárpótol ezért. Az énekes remek, az angol kiejtés is rendben van, bár a tiszta részeknél az akcentus érződik, de szerintem ez kölcsönöz egy sajátos bájt az egésznek, nekem így jobban tetszik, hovatovább hitelesebb, mint ha tökéletes oxfordi akcentust hallanék. Sőt, ezek a részek azok, amik ha nem is egyediséget kölcsönöznek a csapatnak, de egyértelműen az egyik legerősebb pontjuk, hiszen sok hasonló csapatot kenterbe vernek. A másik ilyen erősség a fogós gitár- és szintetizátortémák. Ez utóbbit szerencsére nem erőltetik agyon, épp csak annyi van benne, amennyi szükséges, a dallamok nagy részét a gitárok hozzák. Ezekről sok hasonló együttes jutott eszembe, akik közül csak kettő konkrétat emelnék ki, így például a kissé gyorsabb Valhalla Callsról az új dán viking csillag, a Svartsot, a Land of a Cold Flame verzeriffről pedig egyértelműen az Amon Amarth Fury Divine című dala, ami valószínűleg csak véletlen, és szemet lehet hunyni felette, (ráadásul ezt az egy riffet leszámítva semmi hasonlóság nincs a két szám közt), bár ezt leszámítva is ez a szám egy picit gyengébb, mint a többi. Van viszont egy tétel, amit kiemelnék, ez az Ulvsjar, amelynek a középkori hangulatot idéző dallama nagyon jól el lett találva. Az utolsó dalról (amit sok helyen bonus trackként jelölnek) viszont sajnos nem tudok nyilatkozni, mert a promóciós anyagon ez már nem kapott helyet.
A Farnordot meghallgatva csak egyetérteni tudok ismerősömmel, ennek a csapatnak már most az élmezőnyben lenne a helye. Könnyen el tudnám képzelni őket egy Heidenfesten vagy egy Paganfesten, és számomra húzónevek lennének. A pontszám csak azért nem magasabb, mert ez az album nem legalább 5 évvel ezelőtt készült, amikor az ilyen zene még újdonságnak számított, viszont a dallamok és a vokáltémák megérdemlik a plusz fél pontot. Viszont azoknak a vikingrajongóknak, akik már türelmetlenül várják az új Månegarm, és addig is szeretnének valami igazán jó albumot hallgatni ebből a stílusból, egyértelműen ezt az albumot ajánlom az új Týr helyett.
—————————-
ENGLISH VERSION:
A while ago a friend mentioned me a Russian band who could easily get to the top in the viking/pagan scene but I didn’t give heel to his praise so I missed their earlier work. And according to Nomans Land, that was a mistake. This band from St. Petersburg shows us that there still are places for interesting, good albums within this genre and they shouldn’t have to be extravagant or unusual to prove that.
The music is simple in this case, mostly mid-tempo viking metal with synthesizers and epic vocals, sometimes it’s faster but not really fast, however it’s not a problem (for instance, the ‘Nordland II’ album by Bathory is one of my favourites and not because of it’s pace). The songs were written in the Ă‚Âľ and 6/8 time which is very typical in this genre with very melodic leads instead of guitar solos as you expect. What’s so great about this band then? Well, the melodies of the vocal and the guitars are extremely catchy, once you heard, your mind can’t get just rid of them. The atmosphere is also really strong here, it reminds me the best Scandinavian bands. The guitar sound is not as heavy as it should be though, but you get used to it in no time, and you can hear every single riff, so this is not a huge problem. The singer is really good, his English pronunciation is also okay but the presence of the Russian accent is really strong in the clean parts. But it works, and what is more, it sounds better and heavier with these lyrics (it definitely sounds better here than the perfect Oxfordian pronunciation). These clean vocal parts are the best moments on the album, they are better in this than many similar bands today. Their other strength is the catchy guitar and synth melodies. Fortunately they aren’t forcing the use of the synthesizers, each song consists the perfect amount of the keyboards, the rest of the melodies are performed by the guitars. Some of these are almost familiar, for instance, the faster ‘Valhalla Calls’ reminded me the Danish viking/folk newcomer Svartsot, the ‘Land of the Cold Flame’ contains a riff which is absolutely similar to the riff in ‘Fury Divine’ by Amon Amarth. Maybe that’s just a coincidence and it doesn’t really matter because that’s all, the rest of the album just has the similar sound but no rip-offs. However, this track is weaker than the others, but still good. But there is a track which should be mentioned, and that is ‘Ulvsjar’ with its perfect medieval atmosphere. Unfortunately, the promotional pack didn’t contain the bonus track (Voice of Battle), so I can’t tell anything about it, but the first eight tracks are great, so I suppose that one song won’t ruin the overall image.
After listening to Farnord I have to agree with my friend, this group is more than promising, their music is equal to the top bands’ work, Farnord’s real place is among them. I won’t be surprised if they play on Heidenfest or Paganfest, and I would definitely attend these events just because of them. The rating can’t be higher because this album was not released 5 years ago, and to tell the truth, there isn’t any revolutionary or unexpectedly outstanding thing on this album, this is „just” an absolutely well-composed, great album, viking metal at its best. (Of course, because of the vocals and melodies a half bonus point was gained). I would recommend this album for those viking fans who are very anxious to hear the new Månegarm and want to listen to some great viking music, instead of the new Týr full-length.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Shield Of Northern Fjords
2. Valhalla Calls
3. Nornorheim
4. Prophecy Of Runes
5. Land Of A Cold Flame
6. Ulvsjar
7. Father Nord
8. Storm Of Steel