NOSTRADAMEUS – Illusion’s Parade

Kiadó: AFM

Weboldal: www.nostradameus.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Power Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Első három lemezén játszott lendületes, energikus és persze fogós melódiákban bővelkedő zenéje miatt kedveltem meg anno a másodvonalas svéd power metal csapatot, s tulajdonképpen azok miatt, “nosztalgiából” döntöttem úgy, hogy szeretnék írni legújabb lemezükről. Aztán persze beugrott, hogy utóbbi anyagaik már eléggé eltértek a korai idők muzsikájától. Sokat vesztettek sebességükből, komplexebbek, változatosabbak és ezáltal nehezebben emészthetőek is lettek a dalok. De az igazi változást a zene komorodása, a dallamvilág elvontabbá válása jelentette számomra. Ezek egyike sem baj igazából, csak nem könnyű elszakadni a csapat zenei gyökereitől, a hozzájuk köthető élményektől, melyek szívembe és agyamba is belopták őket.

Vangelist és/vagy a planetáriumot idéző misztikus keret öleli körbe a nyitó Walk Of Pain-t, mely riffelős, hagyományosabb felépítésű és zeneiségű dal emlékezetes refrénnel. Az ezt követő Art Of Deception egy tempósabb opusz, helyenként zordabb énekkel, sok váltással, elég melodikus szólóval és barátságos refrénnel. Fílinges, akkordbontós résszel indul a bólogatós, témahalmozó The Mariner, melyben olykor összesűrűsödnek a szólamok, így érdemes odafigyelni a megbúvó finomságokra. A Nothing tipikus heavy metal riffeléssel nyit és arra is alapoz, bridzse kissé borult, refrénje vontatott, szólója pedig melodikus hangulatszóló. Jó kis bólogatós témával indul, majd annak egy lassabb variánsával folytatódik az Eclipse Of The Sun-Cult. Refrénje simogató, kórusokkal jól megtámasztott, akusztikus szólója lassú elvont alapra játszódik, figyelemre méltó az így létrejövő összhatás. A dalt egy szaggatott téma és a ráépülő egyszerű, de hatásos gitárdallam zárja. A Broken Soul (Virgin Mary), a lemez leghosszabb (több mint tízperces) és ennek megfelelően a legösszetettebb tétele hosszú, epikus instrumentális bevezetővel és női narrációval teszi le az alapokat. Verzéje szaggatott, az első szóló melankolikus hangulata pedig pár pillanatra a Paradise Lost-ot is eszembe juttatta, és kellemes színt hoz még a dalba az akusztikus középrész is. Ez a lemez legjobb és leghangulatosabb szerzeménye. A címadó Illusion”s Parade zajokból és szintiből építkező, vontatott introszerű, atmoszférikus tétel; számomra kicsit fura egy ilyen, így a lemez vége felé. A helyenként thrashes Armageddon Forever a keményebb nóták egyike, s bár ez sem dallammentes, ezt az érzetet a durva, üvöltős ének is alátámasztja. Az előzőhöz hasonló szellemben fogant energikus darab a záró Time For Madness is, de lényegesen több melódiát hordoz. A szóló alatt kicsit kiüresedik a zene, csak a dob meg a basszus marad (nincsenek meg a lemezeken szokásos plusz gitársávok), így csipetnyi ízelítőt kapunk a banda koncertmegszólalásából is.

2009-ben a Nostradameus már egyáltalán nem az alakuláskor elkezdett tempós muzsikát játssza, alig akad 1-2 téma, mely kilép a középtempó “monotóniájából”. Vannak viszont érdekes váltások, hangulatfokozó effektek, progos elemek és a lemezt végig kísérő borús, kissé zord hangulat. Talán emiatt – és mert nem hat elsőre a dallamvilág – úgy éreztem első hallgatáskor, hogy kissé barátságtalan anyaggal van dolgom, de érdemes többször is áthallgatni a dalokat, mert rejlenek bennük izgalmas részletek és kellemes melódiák.
Biztos sokan lesznek, vannak, akik visszasírják a régi lemezeket és az azokon hallható dalokat, de az is biztos, hogy az új muzsikának is megvannak és meglesznek a régi és az új hívei. Nekem kicsit a kiszámíthatóbb, közérthetőbb, úgy is mondhatnám populárisabb időszak jobban tetszett, de nem sajnálom az időt az új daloktól sem, mert ezek közül is könnyen favorittá nőheti ki magát egyik-másik. A hangzás teljesen rendben van, úgy is mondhatnám, hogy minden a helyén, a borító elfogadható, de nem igazán nagy szám. Az egyetlen dolog, amit nehezen feledek, Freddy korábban szárnyaló hangja, mely mostanság a mélyebb largékban utazik többet, s mely ma már mindig hordoz magában némi borút.

———————————————-

ENGLISH VERSION:

Back then, I got to like this Swedish band from the second line of power metal with the buoyant, energetic and melody-filled music presented on their first three records so due to those ones, out of nostalgia I decided to review their latest album. Later I remembered that their recent materials have been different compared to older times. They lost much of their speed, the tracks got more complex, more varied and, this way, harder to digest. But the real change to me was the music being turned graver, with more abstract melodies. None of these are a problem anyway, but it”s not easy to detach from the musical roots of the band, experiences connected to them that stole them in my heart and mind.

The opening Walk of Pain is embraced by a mystic frame reminding of Vangelis and/or a planetarium, and is a riffing track with more traditional structure and memorable chorus. The following Art of Deception is a faster opus with at times grimmer vocals, more changes, a fairly melodic solo and friendly chorus. The Mariner, which is heaping themes, opens with a moody part in which the phrases are condensed so it”s worth noticing the hidden delicacies. Nothing opens with typical heavy metal riffing and is also based on it, its bridge is a bit obfuscated, the chorus is slow and the solo is a melodic, moody solo. Eclipse of the Sun-Cult starts with a good headbanging theme, followed by a slower variant of that. Its refrain is caressing, its acoustic solo supported by good choruses is played on a slow, abstract passage, and the overall effect is noteworthy. The track is closed by a staccato theme and a simple but effective guitar melody built on it. Broken Soul (Virgin Mary) is the longest piece of the album (more than 10 minutes) so it”s also the most complex, the base is built with a long, epic introduction and female narration. Its verse is staccato, and the first solo for a few moments reminded me of Paradise Lost while the acoustic middle part brings a pleasant colour to the track. This is the best and moodiest song of the record. The title track Illusion”s Parade is an intro-like, slow, atmospheric tune consisting of noises, synths; to me it”s a bit strange towards the end of the album. The bit thrashy Armageddon Forever is one of the harder tracks, and, although it”s also not free of melodies, this feeling is also backed up by the raw, shouting vocals. The dynamic Time for Madness has also been composed in that spirit but it carries more melodies. The music gets a bit empty during the solo, only the drums and bass remains (no extra guitar tacks as usual) so we can have a taste if the band”s live sound too.

In 2009, Nostradameus does not at all play that faster music characteristic of their early years, there are hardly 1 or 2 themes steeping outside of the “monotony” of midtempo. There are, however, interesting changes, effects, prog elements and the overall grave, a bit grim feeling. Maybe due to this – and since the melodies do not have an impact right away – I felt at first listen that the material is unfriendly but it”s worth listen to the songs several times because there are interesting parts and pleasant melodies. Surely, there will be, and are, people who would cry back their older records and songs but that”s also certain that this new music will also have its fans both old and new. To me, the slightly more calculable, more traditional, or, I could say, more popular was better but I take my time with the new songs too because some of these may become a favourite easily. The sound is perfectly alright, I could say everything”s on its place, the cover is oaky but it isn”t that great. One thing that I cannot forget is the voice of Freddy that was flying high previously but now is in the lower regions and has always some dimness in it.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Walk Of Pain
2. Art Of Deception
3. The Mariner
4. Nothing
5. Eclipse Of The Sun-Cult
6. Broken Soul (Virgin Mary)
7. Illusion’s Parade
8. Armageddon Forever
9. Time For Madness

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár