Lemezismertetők

OAKENSHIELD – Gylfaginning

Kiadó: Einheit Produktionen

Weboldal: www.oakenshield.org

Kiadás éve: 2008

Stílus: Viking / Folk Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az Oakenshield egy egyszemélyes, epic/viking metalt játszó angol formáció, így nem csoda, hogy felkeltette érdeklődésem, hiszen amellett, hogy kedvelem a stílust, izgalmas számomra, ha ezt egy olyan banda játssza, amelynek hazájában nem ez az irányvonal a mérvadó. Ráadásul az Oakenshield egyetlen tagja, Ben Corkhill még igen fiatal – 15 éves – volt, amikor a zenekar elődjét, a Nifelhel-t megalapította 2004-ben, majd egy sikertelen próbálkozás és két kiadott demó után az albumot előrevetítő Gylfaginning demo elkészítésekor nevet változtatott. Ez tehát az első nagy lemeze, amelyet kezemben tartok, és ha nem ismerném a körülményeket, akkor nyugodt szívvel rámondanám, hogy ez egy évek óta működő profi csapat albuma.

Már a külcsín is megfogott, a booklet szépen néz ki, remek grafikával ellátott, igényes minden téren. Ha csak a borítót, az együttes nevét és logóját, valamint a számcímeket és a szövegeket vesszük figyelembe, már akkor is ki lehet találni, hogy körülbelül milyen zenét játszik az Oakenshield, a Gylfaginning végighallgatása után pedig helyeslően bólinthatunk, hogy az előérzetünk nem csalt. Annak ellenére, hogy a zene sokszínű, egy pillanatig sem tér le az általa kijelölt útról, erősen ragaszkodik a stílusjegyekhez, de mindez előnyére is válik, mert ettől lesz az egész egy igazán egységes és sodró. Annak ellenére mondom ezt, hogy gyors témákkal nem igazán találkozunk a lemezen, a tempó az epikusan lassú és a középtempó között váltakozik, de talán éppen emiatt lesz az egésznek egyféle sajátos hangulata, amely könnyen magával ránthat.

A zenét egyébként sokan a Falkenbach-hoz hasonlítják, és van benne némi ráció azon kívül is, hogy az is egy emberből áll és folk/epic/viking metalt játszik, igaz az atmoszféra szerintem egy kicsit különbözik tőle. Itt kevesebb a himnikus elem, több a merengő, az északi együttesekre jellemző lassabb téma, néha pedig viszonylag komplex – dallamvezetésében az újabb Tyr-t idéző – gitárlead hallatszik. A hegedű használata szerintem remek ötlet volt, a furulyáé nem különben, olykor az új dán reménység, a Svartsot lassabb számai ugrottak be róla. A hegedűt egy vendégzenész játszotta fel, de ezen kívül minden hangszerért Ben felel, és mindet remekül kezeli. Az énekhangra sem lehet panasz, Ben e tekintetben is mindkét téren megállja a helyét, mind a károgás, mind a kórus hangszíne remek. A dobgép használatától ugyan én először egy kissé berzenkedtem, de az összképet egyáltalán nem rontja, és a hangzást is sikerült úgy keverni, hogy egyáltalán ne legyen zavaró.

Az összkép több, mint biztató, igényes, profi munka. Nem lehet külön kiemelni dalt, mert egyik sem jobb vagy rosszabb a többinél, az egész lemez egyenletes színvonalú. Az atmoszféra erős, és az egész anyagról elmondható, hogy bátran hasonlítható bármelyik hasonló stílusban mozgó csapat jelenlegi albumához. Mivel ez a debütálás, nem vonom kétségbe, hogy még hallani fogunk erről a projectről, az első lépés igazán sikeresnek mondható a hírnév felé. A Gylfaginninget ajánlom mindenkinek, aki elkötelezettje a metal viking és folk ágának, vagy aki szeretne részt venni egy egy órás epikus utazáson az északi mitológia atmoszférájában.

——————–

ENGLISH VERSION:

Oakenshield is a one-man project from the UK, playing epic/viking metal with folk elements, so there”s no surprise in that I”ve gotten interested in this project as a fan of this genre. Besides, it”s always exciting to hear a band playing in a musical style which is unusual in its home country. And above all, Ben Corkhill, the sole member of Oakenshield was so young (15 yo) when he established the former version of the current project in 2004, which was called Nifelhel. After an unsuccessful try and 2 released demos, he changed name while he was working with the Gylfaginning demo, the harbinger of his first full-length. So I”m holding his debut album in my hands now, and if I just hadn”t known about the circumstances, I would say without doubt that this is a record of a well-known professional band.

The lookout is really fascinating, the booklet is beautiful with nice graphics, it”s simply great. And if you just look at the cover, tha band”s name and logo, the name of the tracks and the lyrics, you can almost describe Oakenshield”s music, and after listening Gylfaginning, you will affirm that your intuition was correct. Despite its variety, the music never passes the genre”s boundaries, Oakenshield stays strictly on its self-imposed path, but he makes benefit from it, because of this, the record becomes consistent and whirling. I say whirling although the record isn”t fast, the tempo moves within the range of the epic-slow and the mid-tempo, but maybe this is why it has a very special and moving atmosphere.

Oakenshield”s music is usually compared to Falkenbach, and surely, there are similarities beside that both are one-man projects and both plays metal with folk/epic/viking elements, but I think, Corkhill”s music has a bit different tone. In my opinion the mood of the main elements here is less hymnic but has a more floating feeling, and more complex elements can be heard in the guitar leads – the construction of the songs sometimes a bit similar to Tyr”s. Featuring the violin and the flute was a really great idea, it makes the music more varied, some of these parts remind me the slower themes of the Danish folkstar-newcomers Svartsot. Although the violin was recorded by a guest musician, except that all instruments and vocals were performed by Ben, and what can I say, he did a great job. He”s got a nice voice either, both the harsh vocals and the choir vocals are really good. Honestly, firstly I took this record with a grain of salt because of the drum-machine, I thought that it”s rude sound could ruin the atmosphere, but fortunately it doesn”t, the record has a good sound in general, and the drum-machine”s sound isn”t bothering at all.

The overall image is more than hopeful, it”s a really nice, professional work. I cannot mention any song as a highlight, because this album is so smooth. The atmoshpere is strong, and this record is surely at the same level with other well-known releases in this genre. This is their debut, so it was just the first well-made step to win renown, and I think, it was a success. If you favor viking and folk elements within metal, or if you just want to go on an hour-long epic journey to the atmosphere of the norse mythology, then Gylfaginning is recommended for you.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Ginnungagap
2. The Sons of Bor
3. Idavoll
4. Yggdrasil
5. The Aesir
6. Fenris
7. Valhalla
8. Utgarda-Loki
9. Hymir
10. The Death of Baldr
11. Vigrid

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

OAKENSHIELD – Legacy

Morhguel

Hot News – Einheit Produktionen: Winter 2011 / 2012 News!

KMZ

Oakenshield Interjú

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek