Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: www.obituary.cc
Kiadás éve: 2009
Stílus: Death Metal
(scroll down for English Version)
Egy nagy nevű veterán csapatnál általában az az első számú kérdés, hogy tudják-e vagy akarják-e azt az irányvonalat követni, amit eddig, illetve hogy tudnak-e olyan színvonalú anyagot készíteni, mint amivel kivívták az eddigi pozíciójukat. John Tardy csapatánál egy kicsit más a helyzet, ugyanis a zenekar az 5. stúdióalbuma után feloszlott – sokak szerint helyesen -, majd nyolc évvel később újjáalakult, így az egykori rajongók számára adott volt a kérdés: vajon visszanyeri-e régi fényét az Obituary név? Sokak szerint már a Frozen in Time bizakodásra adhatott okot, az azt követő Xecutioner’s Returnről viszont jelentősen megoszlottak a vélemények, így a Darkest Day feladata lehetne egyúttal a régi rajongók visszacsábítása is. Arra a kérdésre, hogy ez a vállalás mennyire lehet sikeres, többszöri hallgatás után sem tudnék meggyőző választ adni.
Egyik részről, az album valóban vérbeli oldschool anyag minden szempontból, a hangzást leszámítva akár 20 évvel ezelőtt is készíthették volna. Ez előny is és hátrány is. Előnye, hogy a hangulat nagyon el van találva, ebben abszolút emlékeztetett a korai anyagokra. John Tardy stílusa egy cseppet sem változott, habár néha mintha kicsit visszafogná magát. A zenéjüket egy-egy hard rockos felütéssel is színezték, de úgy, hogy ettől csak még inkább a régi iskolás vonal erősödik zenéjükben. A hátránya viszont ennek az, hogy a riffek nagy része nem túl kreatív, valóban csak a hangulatra mentek, ami például a nyitó List of Deadben remekül sült el, de sok helyen inkább középszerűvé teszi a zenét. Viszont a gitárszólótémák jóra és néhol már-már fogósra sikeredtek, ami nem feltétlen elvárás egy ilyen stílusú death metal bandától.
Másrészről, nem tetszett az album tempója, szerintem egy kicsit sok a lassú szerzemény. Tudom, az Obituaryt pont a sok kimért rész teszi azzá, ami, de ez még hozzájuk képest is lassú anyag lett (vagy csak én szoktam el a hallgatásuktól). A nyitó tételen kívül még két tételben lépik át a középtempót, sok számban pedig még azt sem érik el. De itt is igaz az, hogy vannak olyan nóták, amelyek kifejezetten jók így (például a Blood To Give), és van, ahol csak a hangulat menti meg a dalt az unalomtól.
Felemás érzéseim vannak tehát az albummal kapcsolatban, egyrészről sikerült szerintem megragadniuk az igazi Obituary érzést, másrészről kicsit át is estek a ló túloldalára, ami a kimért részek szerepeltetését illeti. Nyilván nem elvárás velük szemben, hogy korszakalkotó lemezt készítsenek (azt már megtették), csupán egy korrekt, igényes munkát vártam, és ennek viszont maradéktalanul megfeleltek. Azonban az ezt kifejező 8 pontot nem kapják meg tőlem, mivel az album tempója miatt nem annyira izgalmas, mint lehetne, de ki tudja, lehet, hogy valaki pont emiatt fog (újra) beléjük szeretni. A régi rajongóknak ezért mindenképp érdemes egy próbát tenni ezzel az albummal, hátha éppen ezt a hangulatot hiányolták leginkább a zenekar újkori munkáiból, aki viszont most ismerkedik a zenekarral, annak inkább a korai albumokat ajánlanám.
———————
ENGLISH VERSION:
The main question at a veteran band is that whether they can or want to follow their original path or if they can make an album as of high standard as their classic releases were. John Tardy’s group is a different case becuase the band had been disbanded after releasing their fifth full-length – and many of the fans said that this was the best decision for them. But eight years later they reunited and the question was quite obvious for the Obituary fans: „Would the Obituary name ever shine in its old glory again?”. According to the feedbacks, ‘Frozen in Time’ was a promising step but the next full-length ‘Xecutioner’s Return’ divided opinion and was a disappointment for many. So ‘Darkest Day’ could be the album that regains the veteran fans’ love for the one of the most significant band of death metal. I cannot tell that if this album could live up to expectations not even after listening to it many times.
On the one hand, this release is a pure old-school material in every aspect, I thought that it should have been produced 20 years ago. It has its advantages and disadvantages. This record benefits from the feeling which is just as heavy and wholehearted as it was in the old times. John Tardy’s style haven’t changed a bit, however, sometimes I cannot feel him as powerful as he could be. We can find on this album some hard rock influences and it also strengthens its old-school image. The downside of this is the quality of the songs, most of the guitar riffs are simply not too creative, I think they were based on the pure genuine death metal feeling and sometimes it turns out to be good – for instance in the opener ‘List of Dead’ – but sometimes it makes some parts of the songs sink into mediocrity. The guitar solos are nice and catchy though, however, it’s not an expectation from a death metal band with this style.
On the other hand, I don’t really like the pace of this album, there are too many slow songs on it. I know, the slow severe riffs are the trademarks of Obituary but the tempo here is absolutely moderate even according to them (or maybe just I got unused to listen to them). Beside the opener only two tracks have faster moments than the mid-tempo, most of the tracks don’t obtain this level either. But of course, there are songs which are more heavy with that low speed (as is good for ‘Blood to Give’), and there are some where only the feeling keeps the interest alive.
All in all, I have ambivalent feelings of this record. On the one hand, this album has the great Obituary essence, on the other hand, in my opinion, they went too far with the quantity of the severe parts. Of course, making a new revolutionary classic isn’t their goal, they’ve done it already with their first releases, so what the listeners usually expect is a correct work of high standard and this full-length is living up to expectations with no doubt. 8 points would represent this but I give them a half point less because it’s not as exciting as it would be if it included more faster songs. But who knows, maybe some listeners will fall in love with them (again) because of this. Veteran fans should give it a try, maybe this feeling was the component what they lacked from the previous records of the reunited Obituary. For those who want to get acquainted with this band, I still recommend their earlier releases.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. List Of Dead
2. Blood To Give
3. Lost
4. Outside My Head
5. Payback
6. Darkest Day
7. This Life
8. See Me now
9. Fields Of Pain
10. Violent Dreams
11. Truth Be Told