Kiadó: Hammer Records
Weboldal: myspace.com/obstructionband
Kiadás éve: 2007
Stílus: Heavy metal
(scroll down for English Version)
Az Obstruction zenekart lassanként nyugodtan lehet a hazai heavy metal mozgalom egyik zászlóvivőjeként titulálni, hiszen a rajongótáboruk szélesedését nem csupán az ügyes promotálásnak – jelen kritika tárgya a Hammer mellékleteként jelent meg -, de a minőségi lemezeknek is köszönhető. Annak ellenére, hogy a győri zenekar már 12 éve létezik, ez még csak a harmadik teljes hosszúságú albumuk, és az első olyan nagylemez, amely az új énekessel, Izbéki Bálinttal készült. A zenekar még egy korábbi interjú során – még az anyag elkészítése előtt – azt vetítette előre, hogy ezzel a felvétellel majd új szintre lépnek, kiadnak magukból mindent, és a lehető legerősebb lemez lesz, amit el tudnak készíteni. Lássuk, mennyire váltották be ígéretüket!
Az előző két albumnál a nyilvánvaló különbség nem csak a hangzásban mutatkozott meg, de véleményem szerint a Horizont gyorsabb és összetettebb is volt, ezért elsőre nehezebben befogadható – de számomra mindenképp élvezetesebb. Nos, a Vadak Földje egyesíti a két lemez fent erényeit: ugyan a tempóból valamelyest visszavettek az előző albumhoz képest, ám az Új Vér könnyen emészthető hangulata és a Horizonton található technikás, ötletes megoldások egyaránt visszaköszönnek itt. Persze a lassulást úgy kell érteni, hogy most már arányaiban több a középtempós tétel. Igaz az első szám épp egy kétlápgépes metalhimnusz az albumon, az Álomvilág, amelyben egyben az is kiderül, hogy Izbéki Bálint bizony mind a közép, mind a magas tartományokban kiválóan teljesít, véleményem szerint méltó utódja Oross Kornélnak. Igaz, élőben még nem volt szerencsém hallani egyikőjüket sem, így csak a lemezen nyújtott teljesítmény nyújthat összehasonlítási alapot. Persze ha az énekest megdicsértük, akkor nem lehet panasz a többiek teljesítményére sem: Paróczi Tamás basszusgitáros és Knausz Péter dobos remekül betölti a ritmusszekció szerepét, Paróczi Gergely gitáros megbízható teljesítményére pedig jól eltalált, ízes szólókkal teszi fel Fábián Sándor a koronát.
Természetesen mindez nem érne semmit, ha a hangzás miatt nem lennének tisztán kivehetőek a témák, szerencsére azonban nem ez a helyzet. A lemezt ugyanis Töfi keverte, igaz, most a sávokat nem nála vették fel, mint a Horizont esetében, hanem a zenekar saját stúdiójában. De ezzel egyáltalán nem rontottak az összképen, sőt, szerintem sokkal erőteljesebben szól, mint az előző album, de megkockáztatom: legalább olyan erős a CD hangzása, ha nem erősebb, mint a jelenlegi magyarországi metal-csúcsprodukcióké! Szép, tiszta, erőteljes minden, egyszerűen erre mondják azt, hogy nemzetközi színvonalú. Az erős felütés után egyébként szerintem egy kicsit leül a lemez, hogy aztán a végére újra belelendüljön. Persze ez nem jelenti azt, hogy például az Ilyenek vagyunk vagy Harag – melyben az utolsó verzének kicsit modern rockos íze van, ami kifejezetten feldobja a számot – gyenge alkotás lenne, egyszerűen csak nem olyan maradandó, mint például az Armageddon, a Halálmadár vagy akár az Élj az életért! Ezek refrénje bennem azonnal megragadt, könnyen megjegyezhető, vagy kis képzavarral élve „slágergyanús”. Természetesen a kötelező lírai darab sem maradt el az Angyali lény személyében, valamint a szintén szokásos, metalharcos-érzésvilágú nóta, mely a Metál város címet viseli.
Ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy a magyar nyelvű heavy metal bandák nagy részének a szövegvilága sajnos „nem igazán újító szándékú”, de sokszor leginkább olyan, mintha önmaga paródiája lenne. Ugyan az Obstructionnél is a szokásos ezerszer lerágott, klasszikus heavy metal témák kerültek terítékre – kivéve ez alól a Halálmadár, meg talán az Armageddon, annak poszt-apokaliptikus megközelítése miatt-, ezeket megfelelően tolmácsolják, de így is akadt olyan szerzemény, amelyen először akkor mosolyodtam el, amikor megláttam a címét a borítón, aztán ez a mosoly sajnos ráfagyott az arcomra, miután elolvastam a szövegét. Kitalálható, hogy ez a fent említett Metál város című opusz, amely egyébként valóban jól megírt dal lenne, de a refrénje sajnos nem pozitív értelemben maradt meg az emlékezetemben emiatt. Lehet persze, hogy én nem tudom átérezni a hősmetal-generációnak az életérzését, de úgy vélem, hogy ez inkább avíttság, mint egy korszak saját megközelítésű felelevenítése. Bár ha nem gondolták komolyan, akkor rendben van, hiszen ennek a szövegét – de minimum a refrénjét – biztos sok rajongó betéve fogja tudni. A többi szöveggel viszont nincs semmi baj, igaz tőlem távol áll az efféle szövegvilág.
A leírt negatívumok ellenére azt kell mondanom, hogy az Obstruction remekül adja elő a tradícionális heavy metal témákat, mindezt pedig úgy, hogy mind a hangzás, mind a számok a mai kor elvárásainak megfelelőek. Ezt a kontrasztot nagyszerűen ábrázolja egyébként a borító, ahol a klasszikus jellegű logo egy abszolút modern, – kiválóan megtervezett – sci-fis környezetre lett ráillesztve, melynek hatására az egész összkép rendkívül impozáns lett, csakúgy, mint a hasonló jegyekkel rendelkező booklet. Már az előző kiadványok borítója sem volt csúnya és ötlettelen, de úgy vélem ez magasan a legjobb munka. Az Obstruction ezzel az albummal ismét bebizonyította, hogy a legősibb metal stílust lehet korszerűen is játszani anélkül, hogy egyéb stílusokhoz nyúlnának. Erős, igényes lemez lett a Vadak földje, amely a jó promóciónak köszönhetően könnyen előkelő pozícióba kerülhet a magyar metal CD-k toplistáján. Ha nem is csinál forradalmat – ebben a stílusban nehéz is lenne -, azért kellemes hallgatnivaló, aki pedig kedveli a stílust, annak szinte kötelezően beszerzendő anyag.
Tracklist:
1. Álomvilág
2. Ilyenek vagyunk
3. Harag
4. Végtelen Fény
5. Metál város
6. Láng
7. Halálmadár
8. Élj az Életért
9. Vadak Földje
10. Angyali lény
11. Armageddon