Kiadó: Debemur Morti Productions
Weboldal: facebook.com/octoberfalls
Kiadás éve: 2007
Stílus: Folk / Black
Elegendő egy pillantást vetni a névre és a borítóra (hó födte táj, fenyőfák, északi fény), hogy jó eséllyel megtippeljük, milyen zenét játszik az October Falls: igen, melankolikus folk black metált. Az amúgy kizárólag Mikko Lehtóból álló finn project eddig folk ambientet játszott, ezen az EP-n viszont már egy beugró tag, V. Metsola basszusgitáros is játszik, a stílus pedig a fent leírtnak megfelelően változott.
Zeneileg semmi forradalmit nem lehet itt hallani, viszont a választott stílust egész jól játsszák. Körülbelül a korai Agalloch és a Kveldssanger-korszakos Ulver között vannak, ám az előbbinél nyersebb és egyszerűbb, az utóbbinál viszont lágyabb a muzsika. Számírás tekintetében pedig mindkettőtől elmaradnak, ám ilyen klasszikusok mellett ez szégyenükre azért nem válik. Főleg az akusztikus részek lettek hangulatosak; békés, nyugodt atmoszférát árasztanak. A keményebb részekre viszont lehetett volna több figyelmet is fordítani, kicsit kidolgozatlanok lettek. Ez a szólókra is vonatkozik; az első számban jól el van találva, a másodikban viszont stílusidegen módon heavy metálos és banális lett.
Az énekhang teljesen átlagos black károgás, szintén lehetett volna bele több fantáziát vinni. Elsősorban a kórusokra gondolok, amelyekből nagyon kevés van, pedig hatásosak. Legjobban szerintem a harmadik tétel sikerült. Jóllehet sok benne az ismétlés, az egész nóta egy himnnikus, merengő trillára épül, és mind az akusztikus gitár, mint az alkalmankénti kórus szuperül kiegészíti ezt. Még a dobolás is rejt magában némi folk ízt. A kislemezt záró akusztikus outrónak is elmélázva szemlélődő, békés hangulata van; nagyon látszik belőle, hogy eredetileg nem black metál projectnek indult az October Falls. A fő dallama nagyon kellemes lett.
A hangzás kicsit kezdetleges; ki lehet venni mindent, de mivel ez a fajta black metál nem a templomgyújtogatásról és a harmadik világháborúról szól, illene legközelebb egy tisztább soundot adni az ilyen eltűnődő, viszonylag emberbarát szerzeményeknek. Az pedig, hogy nincs hiányérzetem az EP mindössze 22 perces játékideje miatt, intő jel, hogy sokat kell még fejlődniük számírás tekintetében ahhoz, hogy majd a (stílusban megszokott módon) egy óra körüli hosszúságú albumuk is fenntartsa a hallgató figyelmét. Ez egy kellemes EP, amit gyűjtőknek érdemes lehet beszerezniük, de ami engem illet, már kismillió ilyet hallottam.
Tracklist:
1. Shores of Fire
2. White Northern Soils
3. Funeral Pyres
4. The Streams of the End