Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.oddlandband.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Progressive metal
Brief Sum: All together a fine piece of introductory material by the Finnish band, one, which definitely should not be missed by any true prog fan. And be vary, for its unique character, great songs, brilliant knowledge of orchestration – putting emphasis on both solid basics and fine tuned musical notes – can easily get you hooked.
A mai metal dömpingben szinte nagyítóval kell keresni azon metal zenekarokat, akik valami egyedi produkcióval állnak elő. A stílusok egybefolytak és sok banda már csak az alapok újraértelmezésével próbál több, avagy kevesebb sikert elérni. Európában megvannak a kemény zene központjai, ami Németország mellett mindig is az északi országok képeztek. S azok közül is Finnország, ahol az elmúlt időszakban hihetetlen „termelés” vette kezdetét. Ami ugyan együtt jár(t) a minőség hígulásával is, de azért még mindig felkapja az ember a fejét, ha valamelyik csapat Finnországból érkezik. Én is így találkoztam a semmiből előbukkanó „Oddland”-al. Igaz a banda már nem számít újnak, hisz majdnem tíz éve léteznek, de első nagylemezük az idén jelent meg „The Treachery of Senses” címmel. A másik tény, ami szorosabb ismerkedésre késztetett az a kiadó által megjelölt zenei irány, ami egyszerűen progresszív metalnak aposztrofálta a bandát. Manapság szintén nem sok újdonsággal kecsegtet ez a stílus sem, de azért még mindig több ráció van benne, mint mondjuk a thrash metalba, attól függetlenül, hogy azt is lehet kiválóan játszani. Na, de ennyit a felesleges bevezetőről nézzük inkább a lemezre pakolt kereken 10 nóta, mit is rejt a hétköznapi zenehallgató számára.
Már az első dal után egyértelművé válik, ha valaki progresszív metal akar hallani akkor az Oddland neki szól. Szaggatott riffek minden mennyiségben, néha egy-egy jazz-es kiállás, tördelt ritmusok. Ez persze mind nem újdonság, a finnek még is ennek egy egyedi keverékét játsszák. Az első dolog, hogy itt nincs billentyűs, és ami a legjobb benne, hogy nem is hiányzik. A nótákban így is rengeteg elszállós rész akad, amit zseniálisan old meg a zenekar. A lemez másik nagy erénye a progresszív bandáknál szokatlan rövidebb dalok jelenléte. Itt nem kell hosszú, túlburjánzó, 8-10 perces nótákat hallgatni, aminek köszönhetően a dalok önállóan is megállják a helyüket és a töltelék fogalmát még csak hírből sem ismerik. Itt mindenből annyi van, amennyi kell. Se több, se kevesebb. Ám aki ezek után azt hiszi, hogy az Oddland egy könnyed hallgatnivaló az nagyot téved.
Tipikusan sokat hallgatós, és törődést kívánó anyag, ami nem feltétlenül hat elsőre. Ennek egyik oka Sakari Ojanen érdekes hangszíne. Kicsit rekedtes hangját szokni kell, ám azt bizton állíthatom, hogy nem rossz énekes. A másik ok, pedig, hogy a dalok nem könnyen nyílnak meg a hallgató előtt. Nem kényeztetnek minket mézédes dallamokkal és sajnos a szólókkal is spórolnak. Pedig egy-két hangulatos gitárdallammal sokat lehetne dobni az összképen. Azért akadnak elsőre is a fülbe ragadó dalok, mint az „In the Eyes of the Mourning”, „Aisle of Array”, vagy a szinte mindent felvonultató „Sewers”. A többi tétel pedig csak idővel nyílik meg, de ebben rejlik az igazi ereje, és különben is ez a stílus nem a feltétlen fogékonyságról szól.
Összességében egy pozitív kicsengésű anyag lett a finnek bemutatkozása, ami mellet az igazi prog. rajongók nem mehetnek el szó nélkül. S vigyázni is kell vele nagyon könnyű rákattanni, mert van egyedi karakter, vannak jó dalok, zseniális hangszeres tudás mely a kemény alapok mellett a finom zenei megoldásokra is hangsúlyt fektet. S ne felejtsük el, hogy ez még csak az első lemezük! Kíváncsian várom a folytatást és bizalmam jeléül kapnak egy jó pontszámot és egy előkelő helyet az év végi listámon.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Above And Beyond
2. Flooding Light
3. In The Eyes of The Mourning
4. Aisle Of Array
5. Past The Gates
6. Still The Spirit Stays
7. In Endless Endeavour
8. Sewers
9. Lines Of Silver Blood
10. Ire
