Kiadó: Lifeforce Records
Weboldal: www.omniumgatherum.org
Kiadás éve: 2016
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: The heavier tracks are once again in focus, and quality hasn’t dropped since the latest album. Of course, there are those who would say there’s nothing new under the sun with this kind of music, but Omnium Gatherum have yet again put down a pleasant disc for the lovers of the genre.
A finn Omnium Gatherum már 1996 óta szinte megállás nélkül jelen van a melodikus „death metal” színtéren. Kezdetben inkább csak a másodvonalat erősítette, de a kiugrás lehetősége mindig ott lappangott a csapatban. Velem együtt szerintem sokan a 2011-es „New World Shadows” albummal kezdték el a legjobbak között emlegetni melyre a két évvel utána megjelenő „Beyond” még rá is erősített. Azon a lemezen kiváló dalok sorakoztak, sok kiemelkedő pillanattal és kiváló dalokkal. Persze újdonság akkor sem volt, de „Markus Vanhala” gitáros játéka azért ad egy egyedi ízt a zenének, melyben megtalálható a finn komorság, és harmónia is. Nem is várattak sokáig a folytatással, mely az idén „Grey Heavens” címmel meg is jelent.
Végighallgatva a lemez tíz dalát egyértelműen hallatszik, hogy itt a „Beyond” lemez egyenes folytatásáról beszélhetünk. Nevezhetnénk stílusgyakorlatnak is, ám hiba lenne ennyivel leírni a lemezt. A meglévő panelek felhasználásával ugyanis ismét egy remek dallamos kemény fémet kapunk, a finn melankólia minden egyes szépségét felvonultatva.
A kezdő „The Pit” inkább a keményebb tételek egyike, de a dallamvezetés már itt is tipikus „Omnium”. Kapkodós riffek, remek gitárharmóniák, egy-egy elszállós rész és Jukka nem kiemelkedő ám masszív hörgése. A folytatásban elhangzó „Skyline” sem gyengébb az enyhén másolás ízű központi riffre azonban felhúztam a szemöldököm, ám a refrén dallama annyira telitalálat, hogy ezt is megbocsájtom. Majd a keményebb kötésű tipikus „mnium Gatherum-os „Frontiers” is az erősebb tételek egyike. Az utána lévő komor „Majesty and Silence” nekem kicsit leülteti a korongot. Vannak benne jó megoldások, de a több mint nyolc percet indokolatlannak tartom. Majd a billentyű is kezd előtérbe kerülni a „Rejuveate!” tételben, melyben nem hangzik el annyi emlékezetes téma, de nekem valahogy mégis tetszik. Továbbra is maraduk a szintetizátor uralta terepen „Foundation”-ban is az hozza az alaptémát, és egy elég pofás dal kerekedik ki belőle. Majd végre kicsit felpörgünk a „The Great Liberation”-nal, mely az egyik legjobb tétel a lemezen. Utána pedig az igazi csúcspont! Kitörölhetetlen lágy dallamokkal érkezik a „Ophidian Sunrise”. A dal felépítése is kiváló az egyik legjobb Omnium dal, ami mostanában született. Az instrumentális címadó is hangulatos mind, ahogy a befejező „Storm Front” is érdekes billentyű hangszíneivel, pörgősebb felépítésével. S végszónak elmondható, hogy ismét az erősebb dalok vannak túlsúlyban és nem csökkent a színvonal az ezelőtti lemezhez képest.
Persze lehet mondani, hogy nem újdonság meg már lerágott csont ez a fajta zene, de az Omnium Gatherum ismét egy kellemes lemezt rakott le a stílus szerelmeseinek. Fogom annyit hallgatni mint az elődjét és ez jót jelent így ismét kapnak egy dicsérő pontszámot.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The Pit
2. Skyline
3. Frontiers
4. Majesty and Silence
5. Rejuvenate!
6. Foundation
7. The Great Liberation
8. Ophidian Sunrise
9. These Grey Heavens
10. Storm Front