Kiadó: Lifeforce Records
Weboldal: www.omniumgatherum.org
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: New World Shadows is professional quality stuff. Most of the tracks are remarkable, but they should use more unique ideas, and less typical riffs and song structures. A more varied vocal and more choruses they could earn more rewards.
Melodikus death metal. Leírhatatlan, mennyire gyűlölöm ezt a címkét. Körülbelül annyira érzem életszerűnek, mintha azt mondaná valaki: progresszív lakodalmas nóta. Nem attól lesz valami death metal, mert hörgés(féle) hagyja el az énekes torkát. Kicsit összetettebb ennél ez a stílus, nem beszélve az instrumentális szerzeményekről, amikor hörgés nélkül is alapművek születnek. Lehet velem vitába szállni, de én szerencsésebbnek találom a ”göteborg-metal” kifejezést. Ennek a bizonyos stílusmixnek a szülőhazája, ez a nyugat – svédországi kikötőváros, Göteborg, amely Stockholm után a második legnagyobb település ebben a gyönyörű skandináv országban. Nem óhajtok stílustanulmányt írni, részletezni azon bandák munkásságát, akik a mai napig meghatározói ennek a műfajnak, bár vannak, akik feloszlottak, vagy már egészen más vizeken eveznek, de tény, hogy nem kevés fiatalt motiváltak bandaalapításra, úgy, hogy már az utat lefektették előttük…
Annak ellenére, hogy én is nagy rajongója voltam ennek a stílusnak, az utóbbi hét-nyolc évben nem igazán követtem a fejleményeket, leszámítva a „veteránok” egy-egy aktuális albumát. A túl sok divatmajom sekélyessé tette számomra 2000-es év utáni felhozatalt. Nem mondom, hogy nem akadtam néha gyöngyszemre a disznóólban, de nem erőltettem a keresést. A lemezismertetőm alanya, a finn Omnium Gatherum zenekar sem teljesen ismeretlen számomra, de eddig csak felszínesen követtem a pályafutásukat, maximum egy-két dal erejéig merültem bele a munkájukba. Most pedig eljött az idő, hogy tüzetesebben szemügyre (vagy inkább fülügyre?) vegyem a nótaíró képességüket. Vajon meg tudnak győzni, hogy van még potenciál az első bekezdésben emlegetett stílusban?
Hazudnék, ha azt írnám, elsőre megfogott a New World Shadows. Az album első harmadát tudtam csak bevenni elsőre. Sőt másodjára sem jutottam tovább. Aztán valami történt. Pedig ugyanazok a dalok köszöntöttek rám harmadjára is, de mégis végig bírtam tolni az anyagot. Már azóta rájöttem, hogy korábban nem megfelelő hangulatban ültem le ismerkedni. Illetve a többedszeri hallgatásra elkezdtek kijönni az apró részletek, amelyek ezelőtt fel sem tűntek. A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy a nyitó Everfields nem kifejezetten ütős, kedvcsináló dal. Vannak sokkal emlékezetesebb szerzemények az albumon, azokhoz képest eléggé középszerű és monoton, ráadásul nem érzem a bő kilenc perc létjogosultságát. Az ezt követő Ego már fogósabb, de túl sok tipikus ”göteborg” elemet hordoz magában, amitől megint csak nem csigázott fel. Viszont a New World Shadows elektro indulása már érdekes, és ahogy a gitárok is el kezdenek becsatlakozni, ezek így együtt már a figyelemfelkeltés küszöbét is átlépik. Bár még mindig nem kell keresgélnem az államat. A Soul Journeys hozta el végre azt, amire vágytam. A skandináv stílusba már rengeteg saját ötlet lett belefűzve. Bőséges dallammal, tiszta énekkel felfuttatott műről van szó. Az első olyan szám, amely azonnal hatott. Kíváncsian vártam a Nova Flame című szerzeményt. Sajnos nem ért fel az előzővel. Klisék, illetve a ”már hallottam valahol” érzetek sokasága. Viszont a szintiszólónak sikerült megmenteni a dalt a közepes kategóriától. Végre megint egy gyöngyszemről számolhatok be: az Infinite Mind friss ötletekkel teli, izgalmas, változatos szerzemény. A progresszivitás leginkább ebben a dalban érhető tetten. Imádom a dal meditatív, merengős részét. De, hogy a jóból még csemegézhessen a kuriózumokra éhes hallgató: már érkezik is a Watcher Of The Skies, amely instrumentális darab. Egy kumma hörgés nélkül. Szóval, akkor most már végképp nem értem, hol van itt a death metal? Hogy melodikus? Az viszont nem kérdéses. És a srácok innentől kezdve már nem tudják elrontani. The Distance és a Deep Cold méltó záróakkordjai az albumnak. Az előbbi egy könnyed, bulizós tétel, míg az utóbbi egy progosabb, melankólikusabb dal.
Nem mondhatnám, hogy könnyű helyzetben vagyok. Nehéz úgy pontban kifejezett ítéletet hozni, ha nem veszek figyelembe minden momentumot. A mérleg mindkét serpenyőjét meg lehet tölteni. Kérdés, hogy mégis melyik irányba modul el az a bizonyos kar? Totális negatívumokat nem tudok említeni, mert profi, minőségi anyagot tartalmaz a New World Shadows, de még több saját ötletet kellene előhúzni a tarsolyból és kevesebbet a tipikus riffekből, dalszerkezetekből. Merészebb, változatosabb vokállal további érdemeket lehetne szerezni. Én bízom benne, hogy a következő lemezük még bevállalósabb, kevésbé kiszámítható lesz. Továbbá a csapat is szimpatikus, érezhető, hogy a földön járnak, nincsenek erőltetett allűrjeik, így hát ezeket összegezve, nagy jóindulattal, sokadik nekifutásra adok…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Everfields
2. Ego
3. New World Shadows
4. Soul Journeys
5. Nova Flame
6. An Infinite Mind
7. Watcher Of The Skies
8. The Distance
9. Deep Cold