Kiadó: Pain Inc.
Weboldal: www.onemorningleft.com
Kiadás éve: 2009
Stílus: Metalcore / Screamo / Electronica
(scroll down for English Version)
Most pedig bemutatásra kerül milyen hatással van a modern világ a mai metal zenei iparra, vagy nevezhetjük-e egyáltalán a One Morning Left új albumát metál zenének?
Sajnos igen, mivel a metál zene valamelyik típusából származnak az alap momentumok, én mégis inkább elkorcsosulásnak nevezném, minthogy nyugodt szívvel mondjam: „ez metál zene”. Hát nem. Részemről inkább: pár kevésbe értékelhető divat stílusból összekevert tömeg hulladék. Mégpedig azért, mert minden második metalcore zenekar a világon ugyanezzel próbálkozik, amivel ők, csak ők még megfűszerezték az elektronikus zene egyik gyengébb típusával, a trance-el, sőt még az emo hatásokat is fellelhetjük bennük. Szóval tényleg mindent belekevertek, ami a mai félhosszú oldalra fésült kissé melegnek tűnő divatkövető fiatal srácoknak kell. Ja és persze még egy pénz befektetési lehetőség, mert ugye ha mindenki szinte ugyanolyan és ugyanolyan zenét játszik abban sok a pénz, nagy a mulatság, meg persze milyen „menő” dolog. Ezáltal a fiatalok szerencsétlenebb esetben az ilyen típusú zenével ismerkednek meg, mint metál. Ez viszont szomorú, mivel köze sincs ahhoz, amit tényleg metálnak hívnak és egy egész más életérzés, zenei kultúra ragad meg bennük. Ilyenkor érzem azt, hogy túl tágra kinyíltak a zenei határok. Sajnos nem tudok megbékélni ezzel a helyzettel, mivel egyre tömegesebbé válik ez a fajta zenei ág és úgy vélem negatív hatással van a valós metál zenei életre.
Akkor most egy kicsit a zeneiségről ejtenék néhány szót. Az alapként szolgáló elem: a szaggatott metalcore-os breakdown rengeteg, néhány gyenge riffel és a manapság már egyre sűrűbben felfedezhető mélyrobbanással ellátva. Aztán a kihagyhatatlan „core” hörgés és mellé a tiszta ének, ami szó szerint nagyon meleg. Amitől ők valamivel mások, mint a többi hasonszőrű zenekar az a „gyönyörű” elektronika, amit hozzá csaptak a breakdown sokasághoz. Ez a fajta elektronika leginkább a trance-hez és a nintendo egyes hangjaihoz hasonlít.(De köze sincs a nintendocore-hoz). Szóval elég röhejesnek, illetve komikusnak hangzik ez a zenei összesség.
Nagy önuralom kellett az album végighallgatásához, de megtettem mivel napi szinten háborodom fel az ilyen zenekarok létezésén és sikerén. Sajnos tényleg van erre a tömeghisztériára kereslet. Remélem hamarosan véget ér ez a hullám és a tehetséges, művészi metalzenekarok nagyobb teret kapnak az iparban.
Még az albumborítót és a címet kiemelném, ugyanis először nem igazán akartam elhinni, hogy ezt tényleg komolyan gondolták. A rózsaszín szívecskék és a mosolygó panda meg a pingvin egyszerűen nevetséges, mintha valami gyerek rajzfilm borítója lenne.
Végezetül annyit írnék, hogy sajnálom, akit ezzel a kritikával megbántottam, vagy rossznéven veszi, de így gondolom és e mellől nem tágítok. Valamint sajnálom, hogy a metalcore-t így elcsúfítják, mivel van néhány tényleg értékes, egyedi zenekar is, de sajnos tömegtermeléssé vált ez az ág. Akik pedig tényleg tudják mi a metál zene, azok hallgassák meg és kérem, alkossanak véleményt erről az irányvonalról. Köszönöm.
————————–
ENGLISH VERSION:
In the forthcoming lines you can find some information about the effects of the modern world on the metal scene, or anyway, can we say that the music of One Morning Left is metal?
Unfortunately, yes, because it comes from a sub-style of metal, there are many elements from other genres too, but actually, I would rather say that it is only a hybrid. As for me, it is only a mass trash mixed from lower level popular styles. Every second metal core band tries the same as this band, but these guys bring trance and emo effects at the same time, so this music is a real mixture with its mid-long tracks. And of course, this project is another investment, everybody’d like to earn money in his own way. So, unfortunately, the youth get to know metal music with the help of such bands, and I think it is very sad. They get to know another lifestyle, feelings and culture. In these situations, I feel that the boundaries of the music styles got very thin. I cannot deal with this feeling, because this kind of music is getting even more popular and causes damages on real metal music.
As for the music, the basic elements are the rugged metalcore effects and breakdowns with some weak guitar riffs. Besides the obligatory core-rattle we can hear some real vocals, that is a bit gay. The fact, that makes them a bit different from the other bands is the use of electric effects that they bring parallelly with the breakdowns. This kind of electric music is very similar to trance or nintendo – no, there’s nothing common with nintendo-core. So, I think this album ridiculously weak.
I did need self-control to listen through the whole album, but I did it because I get angry of that kind of bands each day. Unfortunately, there are demands on that, but I really hope, that this wave will end soon and gifted artist and metal bands will get even more space on the scene.
I must mention the title of the album as well, because for the first time didn’t want to believe that they were serious. The pink hearts and the smiling panda are simply ridiculous, just like in a cartoon movie.
Eventually, I must mention, that I’m very sorry if I hurt anybody with this critical view, but this is my personal opinion and I really don’t want to change my mind. I also feel sorry about the fact that these people make metalcore ugly, because there are some talented bands in this genre as well. And those, who know what metal music is like, please, listen to the album and create an opinion. Thank you.
Tracklist:
1. Panda 3 Penguin
2. Worthless Girls
3. BD_L3Lovers
4. Excuse Me, How Can I Get…
5. SMS Pissing
6. Out Ronique
7. My Brand New Nikes Made…
8. Sweden Hockey Dreams
9. Jack The Flipper