Kiadó: Lifeforce Records
Weboldal: myspace.com/onewithoutsweden
Kiadás éve: 2009
Stílus: Gothic Metal / Metalcore
(scroll down for English Version)
Nahát, ezt is megéltük, hogy a Lifeforce csajos bandát szerződtetett. Habár a kiadót eddig sem nevezhettük begyepesedettnek, hiszen több lágy, kissé stílusidegen zenekart is szárnyaik alá vettek már a nagyágyúk mellett (mint pl. a Hand To Hand vagy a nyálgép Last Winter). Nos, a One Without-al is hasonló a helyzet, mégis úgy érzem, hogy igazi gyöngyszemre lelt velük a német istálló. Más kérdés, hogy szerintem a célközönség nem a legmegfelelőbb, mivel a csapat metalos hangzásba pácolt, modern rock zenében utazik, nyomokban indusztriális hatásokkal, valamint női énekkel megtámogatva. Könnyen lehet, hogy sokak gyomra nem veszi majd be ezt a habkönnyű dallamvilágot, ellenben ilyen szempontból azt hiszem jó helyre került a cucc, engem ugyanis kilóra megvettek bemutatkozó anyagukkal.
Hogy pontosan miért, nehéz megmondani. Fő indokként talán Catrin Feymark énekére hivatkoznék, hiszen a dalszerkezetek elsősorban rá épülnek. Tény, hogy hangja meglehetősen mainstreamnek aposztrofálható, mégis annyira gyönyörű, megkapó és kellemes, hogy lényegesen dob a tetszési rátán. A zene amolyan fémesebb megközelítésű Evanescence, helyenként felbukkanó – ebben a közegben kissé diszfunkció hatását keltő – hörgésekkel. A dalokra továbbá jellemző egyfajta popos, laza hangulat, nem is értem, milyen apropóból titulálták melodic death-nek az infó lapon. Sokkal jobban tennék a terjesztők, ha nem a durvulat jeligével promotálnák a korongot. Ezzel még a maradék érdeklődőt is elriaszthatják, mert az együttes köszönőviszonyban sincs az említett műfajjal. Ez tipikusan az a zene, ami metalnak még kevés, de rocknak már kemény.
Lényeg azonban, hogy a végeredmény egy eszelősen fogós és élvezhető album lett. Már annak természetesen, aki bizonyos határokon belül nyitott zenehallgatónak vallja magát és kapható a stíluskavalkáddal felruházott finomságokra. Véresszájú fém hívők mindenképpen óvakodjanak, különben csak kommerszitással való vádaskodás lesz a vége, ez pedig igencsak méltatlan bánásmód lenne a tényleges minőséget figyelembe véve – elvégre nem csak disznóbelezésből áll a világ (mégha olykor-olykor kellemes szabadidős tevékenységnek is bizonyul). Ami az egyéni teljesítményeket illeti, az imént forszírozott okokból kifolyólag – Catrin-től eltekintve – egyéb kiemelkedő teljesítményről nem tanúskodhatok. A dobos nem merészkedik túl messzire, többnyire egyszerűen díszített, szimpla 2/4-es tempókat üt, emelett az egy-egy szólót megejtő gitárosok is általában megmaradnak a korrekt alapozásnál.
Az igazat megvallva a számokkal akár random módon is barátkozhatnánk. Na nem azért, mert annyira egyformák, ez maximum a színvonalukra lehet igaz, egyszerűen telitalálat mind. Nem lennék a tagok helyében, mikor majd azon kell agyalni, mely szerzemény legyen a szerencsés kiválasztott klipforgatásra. Eszméletlen, hogy más hasonló körökben mozgó formációk vért izzadva préselnek ki magukból egy-egy sláger (vagy legalábbis annak szánt) szerzeményt lemezeikre, miközben itt egy friss svéd alakulat, akik csurig rakják a debüt korongot mega dalokkal. A dallamokat már akár első hallgatás után rutinosan dúdolhatjuk. Kirívóan igaz ez az indus beütésű Your Game-re és az utolsó előtti Lost To Solitude-ra, minek ordas nagy refrénje viszi a pálmát – egyértelmű kedvenccé nőtte ki magát ez a nóta. Persze bőven akadnak még olyan tételek, ahol csak az államat keresgélem. Ilyen a Separation, az azt követő szomorkás zongorával kísért, érzelgősebb, morgás mentes Withered Serenade, az Ignorance vagy a Reachable Existence.
A külcsín ezúttal messze nem állítható párhuzamba a belbecs szellemiségével, a komor, mélabús (ám csodálatos) cover tehát senkit ne ringasson tévhitbe a lemez muzikális jókedélyűségét illetően. A játékidővel kapcsolatban pedig vagyok olyan perverz, hogy bő 53 percen keresztül is élvezzem a hallottakat.
Összegezzünk: a borító gyönyörű, a hangzás hibátlan, a zene pedig ártatlan bájával percek alatt hatalmába kerített, avagy első hallásra(?) szerelem – egyszerűen nincs mibe belekötnöm. Kétségtelenül megremegett a kezem a tízesért, stílusukban valóban kijárna nekik a max pontszám, de azért egyelőre óvatosabb leszek – várjuk meg a következő kiadványt, és ha újfent sikerül hozni a formát, már semmi sem tántoríthat el szándékomtól. Aki csak egy kicsit is szereti a női éneket és el tud vonatkoztatni a gothic/sympho vonaltól, okvetlen tegyen egy próbát a One Within-el életvidámabb napjain.
——————————-
ENGLISH VERSION:
Lifeforce signed a contract with a female vocals band, finally, we could experience this. However, the we couldn”t blame the label for contracting bands only in one genre. They’ve supported softer style bands as well, apart from their trade marks like Hand to Hand, or the soapy Last Winter. One Without is an example for a band playing softer music, but I feel the German label has found a real pearl in this band. Though I think the target audience is not the best chosen, since the music has a metal sounding, with industrial effects somewhere, supported by the female vocals. I guess many people won”t become easily acquainted with it – but as for me, their first album is really well at home in my CD player, it really crushed me.
It”s hard to tell it why. The may reason can be the vocalist, Catrin Feymark. The songs are mainly constructed on her voice, which is quite mainstream; but still, it”s so beautiful, pleasant and impressive, that it can raise my overall rate on this music. The music is close to Evanescence, but it”s more metal-like, and sometimes we can hear a growl, too – which can sound disharmoniously in this type of music. The songs are of a pop-like, casual atmosphere, I don”t understand why the info site describes this music as melodic death. They”d better not campaign this music that heavy. They will probably frighten off a group of interested people with it, because this music has nothing to do with melodic death. It’s typically a music with is harder to be rock, but not heavy enough to be metal.
The essence is that the album is cleverly constructed, catchy and enjoyable in general. At least for those, who are open for hearing a music speciality, mixed from different genres, within a certain limit, of course. True metal fans should keep off, they”ll call this music too commercial, and this music doesn”t deserve those blames, since in real it”s of high quality, and the world is not about trashing all the time (even if it”s a nice way to pass the time). As for the individual performances, there are no other outstanding performances apart from Catrin”s (because of the above mentioned reasons). The drummer play a simple 2/4 tempo, he doesn”t play too complex themes. The guitars only play a couple of solos apart from the fair base theme.
It will be a hard decision for the band members which songs are to be chosen for a video clip recording. Even if they chose the songs a random way, the result would be fine. Not because the songs are similar, rather because they are all great. It”s unbelievable, other bands struggle to write one or two great hits per an album, while here”s a new Swedish band, who flood their debut album with superb songs. The melodies are easy to memorize even after one listening. It”s especially true for the industrial-like Your Game, and for the penultimate song, Lost To Solitude, which has an awesome chorus (it became my favourite song). There are other songs which totally crush the audience. Like Separation, or its following song, Withered (a melancholic piano song, it”s sentimental, without any heavy themes), or Serenade, Ignorance – or Reachable Existence.
The cover doesn”t show the same spirit as the songs. It”s gloomy and sad (though it”s beautiful), but it shouldn”t deceive the audience, the songs doesn”t show that hopeless atmosphere. And as for the length of the album, I enjoyed all the 53 minutes o fit.
To sum it up: the cover is beautiful, the sounding is perfect, the music immediately crushed me with its innocent grace (love at first sight) – there are no complaints. I was about to give a 10, in their genre, they would really deserve it, but I”m a bit more cautious, and wait for the highest score until their next album. If they keep their form, I’ll give you the 10. To those who like female vocals and open to hear a bit different than gothic/sympho, I recommend to listen One Within on brighter days.
Tracklist:
1. Farewell
2. Your Game
3. Before We All
4. Separation
5. Withered Serenade
6. Reign With Hate
7. Ignorance
8. Distance Between
9. Reachable Existence
10. Once In Silence
11. Lost To Solitude
12. Chained