OPHIOLATRY – Transmutation

Kiadó: Regain Records

Weboldal: www.ophiolatry.org

Kiadás éve: 2008

Stílus: Death metal

 

 

 

 

A promo lap “blaszfémikus, sötét és brutális, eszement sebességgel játszott death metálnak” írja le a brazil Ophiolatry-t, és a Vital Remains, a Morbid Angel és a Krisiun rajongóinak ajánlja. Ez a leírás tökéletesen megállja a helyét: az igen-igen brutális death metál együttes második lemeze pusztító, kegyetlen zenét tartalmaz. Én a Vital Remains helyett inkább az Immolationt említeném, azzal a megszorítással, hogy úgy négyszeres sebességgel játsszák el az amerikai együttest idéző riffeket.
A lemez 16 száma pontosan 32 percben van összesűrítve, de az egyébként ésszerű előítélet itt megalapozatlan: nem grindcore-ról, hanem 100% death metálról van szó. A CD igen sötét hangulatú, a Morbid Angel talán leggyorsabb Formulas albumát idéző (de annál is – és igen, a Krisiunnál is – jóval gyorsabb, brutálisabb) zenét rejt. A Morbid Angel hatás mindvégig tetten érhető, a furcsa ritmusok, a disszonáns riffek, a kifacsart, technikás szólók, no és az a nem elhanyagolható tény, hogy három instrumentális tétel is található az albumon, mind-mind a floridai mestereket idézik. A Krisiun hatás is megvan, ami kisebb újdonság, hiszen a Morbid Angel őrájuk is óriási hatással volt.

Számokat nehéz volna kiemelni, hiszen jóformán mindegyikről ugyanaz mondható el: gyorsak, brutálisak, sötétek. A hangszeres tudás megkérdőjelezhetetlen, a mindössze háromtagú zenekar nagyon intenzíven játszik. A gitáros Fabio Zperandio a jól megírt, néha egészen eredeti death metál riffek mellett hozza a már említett technikás szólókat, Jhorge Duarte dobos pedig géppuskaként csépeli a bőröket, emellett folyamatosan variál, színez. (Ez bevallom, engem néha már fárasztott is.) A basszer/énekes Antonio Cozta a szokásos brutális death metál hörgést hozza, amely bár nem sokat tesz hozzá a zenéhez, teljesen megfelel a műfaji követelményeknek.

Hosszú távon a CD egyetlen hibájává éppen egyik erénye válik: a hihetetlen brutalitás és a szinte konstansan “hiper” kategóriájú sebesség. A dalok így összemosósnak és alig megkülönböztethetőek lesznek. Legalább két-három lassabb, málházósabb szerzeményt be
lehetetett volna illeszteni, esetleg kevesebb, de hosszabb számot írni, a fogósabb témákat gyakrabban ismételni. Azért is kár, hogy mindezt nem tették, mert a nagy ritkán, tényleg csak pár másodpercre felbukkanó lassabb, őrlő riffek rettenetesen el lettek találva (pl. az ötös “Nominating The Oxen” és a tizenegyes “Art of War” számokban). Ha letennének erről az ortodox sebességmániáról, akár új kedvencet is avathatnék az Ophiolatry-val, de teljesítményük így is tiszteletre méltó.

Tracklist:

1. Parricide
2. Transmutation
3. Abyss Of Alienation
4. Divine Stigma
5. Nominating The Oxen
6. Cauterization
7. Urutu
8. The Ghost
9. Neuropsychoperverse
10. Variacoes 1
11. Art Of War
12. God?
13. Eradicating The Paradigm
14. Diabolism
15. Sub-Race
16. Preludio No 4

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár