Kiadó: Mondongo Canibale Records
Weboldal: www.oppositesides.com
Kiadás éve: 2009
Stílus: Progressive Death Metal
Az olasz banda tetszetős, tanulmányozásra érett borítója azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Azonnal néhány film címe ugrott elő neuronjaim dzsungeléből. Mégpedig az A.I. – Mesterséges értelem, az Én, a robot, és a Hasonmás című alkotásoké. A borító hangulata, mondanivalója előrevetítette számomra, hogy ezúttal nem teológiáról (legalábbis nem a hagyományos értelemben), politikáról, háborúról fogok értekezéséket hallgatni. Szóval kíváncsian álltam (ültem) az elkövetkezendő közel egy óra elé. Megérte?
Hazudnék, ha azt írnám, hogy egy Fear Factory néven futó zenekar hatását egyáltalán nem véltem felfedezni, de tény, hogy nem a mesterek ötleteiből szeretnének sikert kovácsolni. A kompjuteres effektek, intrók, s egyéb gépcuccok erősen jelen vannak, illetve az acsarkodó sakálvokál és a tiszta dallamos ének kettősége is (többek között) párhuzamvonásra adhat okot. De amivel felteszik az „i”-re a pontot, az, hogy tök véletlenül a fővokalista-programozó Martyr művésznéven fut! Viszont ennyi még elfogadható. A jellegtelen, de szerencsére rövid intró után, azonnal erősen indítanak. Megdörrennek a gitárok, ám nem zabolázatlan agyatlan túrással, hanem leheletfinom progresszív képletekből építik fel a dalt. Akárcsak a továbbiak többségét. Néha elszállós, de alapvetően rifforientált zenéről van szó, s egyes számokban felbukkan némi gitárszóló is. Szóval adott minden, hogy jól szórakozzon a kíváncsi hallgató, de mégsem mondhatnám, hogy maradéktalanul elégedett vagyok. Egyrészt úgy érzem már többedszeri meghallgatásra is, hogy hosszú a lemez. Ami önmagában még nem okozna problémát, de ahhoz, hogy ennyi időt önfeledten élvezzen az ember, sokkal emlékezetesebb, jellegzetesebb dalokat kellet volna írni. Az első néhány szám után kezdtem unatkozni, s akkor még hol volt a vége! Olyan szerzeményekből kellett volna több, mint például a The Mourning Portal, az Infinity vagy a Loveless. Számomra ezek voltak a legkiemelkedőbb alkotások. De ha az arányokat nézzük kevés ez a három szám. Úgy gondolom, a kevesebb elektro-zaj, techno-intró több lett volna, már a lemez értékelhetőségét figyelembe véve. Persze, ha ezek az eszközök alapvetőek a zenekar imédzsének kiteljesítéséhez, akkor mindenféleképpen létjogosultságuk van. De a díszítőelem kevés, ha maga az alap nem túl változatos, és kissé szegényes.
Úgy vagyok ezzel az anyaggal, mint a küszöbön álldogáló emberrel. Már majdnem bent van, csak centik választják el, hogy célt érjen, de mégsem ér célt. Pedig nem sok hiányzik. Mert a lemez hangzásával, a keveréssel maximálisan meg vagyok elégedve, a külcsín is mutatós, elgondolkodató, akárcsak a dalok szövegei. Akadnak nagyon jó, emlékezetes számok, de mégis hiányérzetem van. Azon kedves érdeklődők, akik a fentebb sorolt filmeket kifejezetten kedvelik, ne hagyják ki ezt az albumot, mert a hangulati elemek idéznek néhány pillanatot ezekből a filmekből, továbbá a booklet-et is élvezettel fogják lapozni. Mindenki más pedig, ha már nincs otthon egyéb hallgatnivaló…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Soul Mechanics: Enter
2. The Human Thirst
3. A Grinded Position of Pray
4. Chaotic Order
5. The Mourning Portal
6. Until the End
7. No Faith
8. Infinity
9. Soul Mechanics: Construction
10. Breed Machineries
11. Revenge
12. Loveless
13. Soul Mechanics: Coda