ORDER OF NOSFERAT – Vampiric Wrath Unleashed

Lassan se szeri se száma a vámpíros témáknak, amit őszintén szólva én már kezdek unni. Nem tudom ki hogy van vele, de a metal igazán befejezhetné a hollywoodi filmes trendek szolgai majmolását. Kalózok, zombik, vámpírok, vérfarkasok, ufók és az összes ilyen művi baromság néha már nagyon sok! Mindazonáltal a német/finn duó, az Order of Nosferat kapcsán egy pillanatra félreteszem ezt a felfogásomat, és ifjonti lelkesedéssel belekóstolok abba az ütőérbe, amit ők vampiric black metal-nak neveznek.

Hol is kezdjem? Figyelmem azután fordult feléjük, hogy megtudtam, a 2021-es megalakulásuk óta Anzillu (dobok) és Count Revenant (ének, gitárok, basszus, szintetizátor) a Vampiric Wrath Unleashed-del immár negyedik (!) teljes hosszúságú lemezüket bocsátják a nagyérdemű elé. E teljesítmény mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni!

Az Order of Nosferathoz ezúttal tíz vámpírtámadás köthető. A mintegy háromnegyedórás albumon felváltva követik egymást a romantikus szépségű ambient dalok és a nyers, piszkos hangzású black metal jajveszékelések, morajok. A Vampiric Wrath Unleashed számai így az epikus melodikus csúcsok és baljós sötét mélypontok között hánykolódnak, vagyis vámpírjaink egyszerre csapolnák meg az arteria carotis internát és arteria carotis externát.

A romantikus megjelenítésű, atmoszférikus dungeon szinti közjátékok közül a Fog Hide the Secrets of the Forlorn Kingdom, a Whispers from the Master’s Tomb, valamint az As the Sunrise Ends My Everlasting Sorrow gyakorolt rám nagyobb hatást. Eme patetikus, dermesztő, fekete halállal teli rituálékat pörgetve egy szempillantás alatt valamelyik elhagyatott, misztikus katedrális romjai között találjuk magunkat. Nekem először a szentléleki pálos kolostor gótikus műemlék monostorrom villant be, majd pedig Caspar David Friedrich, 1945-ben megsemmisült híres olajvászonképe, az 1818-ban festett Cloister Cemetery in Snow.

Ezekkel szemben a ’hagyományos’ black metal számok mocskos énekhanggal, vintage nyersséggel pusztítanak. Az album adatlapja szerint vérszívóink a kilencvenes évek hangzásvilágához kanyarodtak vissza, ennek megfelelően par excellence az Osculum Infame és a Winter Funeral munkásságából töltekeznek. Valahol olvastam, hogy az Order of Nosferat dalszerzését tekintve lényegében visszalátogat a műfaj gyökereihez. Szó mi szó, itt hiába keressük a vágtató dobokat, büntető riffeket vagy a fejütő tempót, mivel egy percre sem térnek el attól a garázs- pontosabban kazamata-megszólalástól, amit évek óta folyamatosan tökéletesítenek. A ragadósabb, emlékezetesebb marások közé tartozik a Shadows over Wisborg, a Vampiric Wrath Unleashed, az …of Treachery and Bloodshed, illetve a Hunting Eyes of Fury. Az ezekben a számokban feltárt dallamok ugyan nem túl eredetiek, a black metal hagyományai szerint mégis hatásosak és rettentő hangulatosak.

A gyors tempó keltette dermesztő hangszínt ízlésesen kiegészíti a szintetizátor kiséret tragikus atmoszférája. Mintha csak Lugosi mester felejthetetlen szerepét kellene megtámogatniuk egy kis modern zenével. A dalszövegekről ezúttal nem árulok el semmit, lehet találgatni!

Ámbár nem hallgatom majd napi szinten, de tetszik a minimalista kialakítású összekép, a borító, továbbá határozottan az az érzésem, hogy az urak elkapták a zenét is, s néhány lépcsőfokkal ismét közelebb kerültek teremtőjükhöz, az alvilág urához. Az egész album pedig meghazudtolhatatlan koncepciójában!

A negyedik album pontosan azt adja, amire vágysz, ha az igazán kormos black metalt részesíted előnyben golyós övekkel, recsegő gitárokkal, megrendítő háttérszintivel, kopogó dobbal, csörömpölő cinekkel, és melankolikus ambientekkel. Tökéltes párosítás egy pohár whiskeyvel, és Hans Heinz Ewers Vámpírjával vagy Algernon Blackwood valamelyik regényével. Szóval feltétlen érdemes vándorlást tenni az Order of Nosferat nyírkos,földalatti világába, csak vigyázzunk a denevérekkel!

Kiadó: Purity Through Fire
Kiadás éve: 2022
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/Order-of-Nosferat-101630385169968