ORPHANED LAND – Unsung Prophets & Dead Messiahs

Print Friendly, PDF & Email

2018. Már 11, 8:46 :

Kiadó: Century Media Records

Weboldal: http://orphaned-land.com

Kiadás éve: 2018

Stílus: Folk / Progressive Metal

Brief Sum: At the end of January Israeli band Orphaned Land released their sixth full-length studio album called Unsung Prophets and Dead Messiashs. The band formed in 1991 by Jakob ’Kobi’ Farhi (vocal) and Uri Zelcha (bass) is mostly dealing with Jewish, Arabian and Western-Asian melodies, often called as pioneers of Middle-Eastern metal. Besides the love of the genre, purpose of their music is to draw the world’s attention to the defensless situation  of Middle-Eastern people. If Nobel Peace Prize could go for metal bands, Orphaned Land would be one of the greatest probables.

 

Január végén jelent meg az izraeli Orphaned Land zenekar hatodik, Unsung Prophets and Dead Messiashs című stúdióalbuma. Az 1991-ben Jakob ’Kobi’ Farhi (vokál) és Uri Zelcha (basszusgitár) vezetésével alakult, elsősorban zsidó, arab és nyugat-ázsiai zenei elemekkel dolgozó együttest a közel-keleti metál úttörőiként is szokták emlegetni; a műfaj szeretete mellett zenéjük fontos célja a világ figyelemének felhívása az e területen élő lakosság kiszolgáltatott helyzetére. Ha a Nobel-békedíjat metálzenekarok számára is osztogatnák, az Orphaned Land bizony nagy esélyes lenne.

Korábban, az együttes Like Orpheus című dala kapcsán már írtunk arról, hogy a kultúra, a politika, na meg a vallás mennyire beleszól abba, hogy egy fiatal milyen zenéket hallgathat, milyen koncertekre látogathat stb. a Közel-Keleten. Nincs könnyű élete egy metalhead-nek a világ azon részén. Na de hogy jön ez most ide?

Kobi Farhi frontember kétéves töprengés után nem kisebb témát választott koncepcióalbuma középpontjába helyezni, mint a zsidó-arab-keresztény háromszögben élő közel-keleti lakosság szellemi, anyagi stb. elnyomásának problémakörét. Vallási kérdésekben az együttes hozzáállása most is abszolút tapintatos, a Farhi által boncolgatott kérdések elsősorban filozófiai és politikai természetűek. Komoly szerepet kap az album szövegében pl. a Platón-féle ideatan, de nincsenek véka alá rejtve az olyan, kényesebb témák sem, mint a korrupció, a fegyverkereskedelem, vagy akár a szabadkőműves-illuminátus jelenlét a Közel-Kelet térségében. Farhi néhol egészen személyes (pl. ”Mert szerettelek téged, a kedvedet kerestem / S most mégis mást tisztelsz helyettem?” – ez amúgy Isten szemszögéből hangzik el a Yedidi című dalban), máskor meglehetősen provokatív hangot üt meg (lásd pl. a We Do Not Resist sorait: „A császár pucéran sétál / Mi pedig megtapsoljuk az új ruháját!”).

Erősen önreflektív album ez, mivel maga az együttes is rendelkezik a megénekelt küldetéstudattal, ennek megfelelően az albumon a főhős, egy potenciális messiás útját követhetjük, egészen a grandiózus végkifejletig. Még azokat is jó eséllyel beszippanthatja a lemez sztorija, akiket egyébként nem hoznak lázba a dalszövegek, mert a hangeffektusok, a gitárszólamok csúcspontjai, a vokál hangszínének megválasztása stb. minden esetben a történet mondanivalóját mélyítik el.

Ami a zenei témákat illeti: lazán ráhúzhatjuk a „változatos” jelzőt, bár egyesek szerint épp ez a baj vele, hogy már-már túlságosan sokoldalú, magyarán szétesik. Szerintem az album alaposabb áthallgatása után ez a vélemény jó eséllyel megváltozik, hiszen a szokásos orientális-folkos témáktól kezdve az együttes régebbi korszakaiból ismert hörgős-zúzós részeken át a heavy, a progresszív, vagy néha szinte filmzenébe hajló megoldásokig minden van itt, de mindez mesterien összekötve, úgy, hogy az elkészült korong részleteiben és egészében is tud gyönyörködtetni. (Egyetlen kivételtől eltekintve, ez pedig az All Knowing Eye másfél perces, tv-reklámokat megszégyenítően nyálas betoldása. Emlékeztek még a kétezres évek Westel-reklámjára? Cause we are gonna be / Forever you and me, na, tiszta olyan.) A keverés príma, ízléses, tényleg nem lóg ki semmi, a svéd származású Jens Borgen tudását dicséri. Itt is jellemző az az átgondoltság, megfontoltság, amit a dallamszerkezeteknél már említettem. A kórusok, a klasszikus zenei elemek, a különböző vokális és hangeffektek jelenléte figyelemre méltó, ezeket jóval kidolgozottabbra csiszolták, mint a megelőző albumokon. (A The Manifest – Epilogue mindössze fél perces kórusa messze a legjobb, amit eddig valaha hallottam.)

A gitár-szekció ugyan cserélődött az elmúlt években, de Chen Balbus, akit az együttes előző lemezén már megismerhettünk, illetve az új tagként megjelenő Idan Amsalem nem okoznak csalódást: témáik mindenhol tökéletes pontossággal szólalnak meg, ugyanazt a magas érzelmi töltetet adva, amit az ének, a kórusok és a különböző hangeffektusok együttesen képviselnek. Az albumon olyan hírességek is tiszteletüket teszik, mint Thomas Lindberg (At The Gates), Hansi Kürsch (Blind Guardian), vagy az ex-Genesis gitáros Steve Hackett.

Zene és szöveg tekintetében az izraeliek által kiadott anyag leginkább az előző, All Is One (2013) korong folytatásának tekinthető, de annál jóval érettebb, sőt meg merem kockáztatni, hogy jó néhány Orphaned  Land szkeptikust is elkaphat majd a gépszíj a lemez hatására. Az album legnagyobb erényének (a béke és egység melletti kiállásról tanúskodó mondanivaló mellett) a kiforrottságot nevezném: minden hallgatás után egyre jobban érzed, hogy amit hallasz, egy baromi tudatos koncepció eredménye. Itt minden elemnek helye van, a megvalósítás színvonala pedig abszolút nem hagy kívánni valót maga után. Eddig is kuriózumnak számított az Orphaned Land zenéje, de az Unsung Prophets and Dead Messiahs alapján úgy tűnik, az együttes mostanra kezd igazán beérni.

Aki pedig nem hiszi, járjon utána, ugyanis az Orphaned Land 2018.03.11-én a Dürer Kertben (Bp.) lép fel, az Unsung Prophets and Dead Messiahs lemezbemutató turné keretében.  

Még valami. A sokadik hallgatás után sem tudok napirendre térni afölött, hogy az albumnak van egyfajta globális jelentősége, mondanivalója. Abban látom ezt leginkább kiéleződni, hogy több nyelven és számos nemzetiségű személy szájából hangzanak el igencsak megfontolandó kijelentések. A kedvencem ez volt: „… ha a végtelenségig meg akarod őrizni a hatalmat, meg kell, hogy nyerd azoknak a beleegyezését, akiken uralkodsz. A diktátorok ezt az ember racionális részének megkerülésével teszik, a tudatalattira és az érzelmekre hatva, egészen addig, míg az illető tulajdonképpen megszereti a saját rabszolgaságát.” (Aldous Huxley)

Távol álljon tőlem a politizálás, de 2018 Magyarországán, választási évben… mindegy. Gondolkodni lehet. Gondolkodni szabad. Gondolkodni kell. Ez az Orphaned Land világra szóló üzenete.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. The Cave
2. We Do Not Resist
3. In Propaganda
4. All Knowing Eye
5. Yedidi
6. Chains Fall to Gravity
7. Like Orpheus
8. Poets of Prophetic Messianism
9. Left Behind
10. My Brother’s Keeper
11. Take My Hand
12. Only the Dead Have Seen the End of the War
13. The Manifest – Epilogue

Pontszám: 10

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 546 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..