Lemezismertetők

ORTEGA – 1634 (Reissue)

Kiadó: Aesthetic Death

Weboldal: facebook.com/ortegadoom

Kiadás éve: 2012

Stílus: Doom / Sludge Metal

Brief Sum: I’m usually not very positive about re-releases, but Ortega’s “1634” deserves to be in the spotlight again. Those who did not know about them can be pleasantly surprised, and those who did can relive this melancholic, heavy journey.

 

A groningeni illetőségű Ortega első és egyben legjobb lemezét vesszük górcső alá. Természetesen nem egy új lemezről van szó. A korong 2010-ben jelent meg először szerzői kiadásban, majd 2012-ben az Aesthetic Death gondozásában megújult és átgondolt borítóval. A külcsín amúgy sok esetben nem számít annyit mint a lemezen szereplő szerzemények, de jelen esetben egyszerűen nem lehet elmenni a CD szépen tervezett megjelenése mellett. Rendkívül átgondolt, igényes albumot vehetünk kézbe, a tartalom pedig önmagáért beszél. Alapvetően sludge, doom zenéről beszélünk, nem kevés posztmetál ötlettel vegyítve. Az Ortega régen is az volt és most is egy nagyon súlyos zenekar, mind a témákat, mind pedig a hangzást szemlélve. Sok zajos kiadvány után kifejezetten üdítő volt hallgatni ezt a sok szép és meditatív gitártémát tartalmazó anyagot, kvázi nosztalgiázás keretei között.

Az újrakiadás mindig egy érdekes és véleményem szerint sok esetben  haszontalan dolog, hiszen az akkor úgy volt jó ahogyan megjelent. Ennek ellenére most valahogy nem érzem ezt a fajta izzadtságszagot. A zenekar azóta három albumot is megjelentetett, ami véleményem szerint már közel sem volt olyan hatásos mint a debüt, de ez már legyen az én bajom. A holland srácok azóta is aktívak, lemezt írnak, koncerteznek és mindenféle szubjektív vélemény mellett, illetve azzal szemben nem kevésbé súlyosak is. Sokan a Cult of Luna, Neurosis, Isis zenei vonalhoz sorolják a bandát, illetve ezzel a pár zenekarral szokták egy kalap alá venni őket. Ez  azonban nem minden esetben igaz, jóllehet a Neurosis hatása igen erősen tetten érhető (hasonszőrű zenekarnál nem is tudom, hogy ez vajon elkerülhető-e). Mindemellett én inkább a svájci Unhold zenekarral tudnám párhuzamba állítani az Ortega zenéjét. Arról, hogy mennyire egyedi amit csinálnak azt gondolom akár vérre menő vitákat is nyithatnánk, az viszont kétségtelen, hogy szerethető és érdekes zenéről van szó. Természetesen konceptlemezről, mely egyfajta komor hangulatú utazásra hívja a hallgatót. Ez leginkább a vonósokkal és tiszta énekkel megtámogatott The Siren című szerzeménynél jön át leginkább. A klasszikus hangszert kiválóan egészíti ki a dallamos ének és a posztrockos gitártéma, mely egy sodró és lendületes témafolyamot vezet elő. Egyértelműen az 1634 legjobbja.

Emellett a Chaser című, majdhogynem progos témával indító matériát emelném ki, illetve a záró The Oracle-t ami egy nagyon masszív hangvételű, okosan felépített track. Aki kissé megcsömörlött a The Ocean belájtosodásától és a sok dallamos énektől az mindenképpen tegyen egy próbát ezzel az újrakiadással, garantáltan nem éri majd csalódás.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Still
2. Into The Waves
3. Shipwrecked
4. The Siren
5. Octagon
6. Chaser
7. The Oracle

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek