Lemezismertetők

OTARGOS – No God, No Satan

Kiadó: Season of Mist

Weboldal: www.otargos.fr

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black Metal

Brief Sum: With this album, the French black metallers took a step forward to a more unique style which is the mixture of the nordic black metal’s atmosphere and the typical French black metal soundscape. „No God, No Satan” is more diverse than its predecessors, it contains more slower and mid-tempo songs which suits the band well. More to say, „Cuius vis hominis est errare” is one of the best song of Otargos despite its length, it contains everything that a good black metal song should. However, there are some slower songs (for instance Hexameron) which are atmospheric but not too exciting. But all in all, it’s a strong release from a good black metal band, a nice representative of the French black metal scene.

Az Otargos munkásságát a 2008-as Christraping fesztivál óta figyelemmel kísérem, ekkor ugyanis fő fellépőnek számítottak a Vörös Yukban megrendezett eseményen, és egy igen lendületes, professzionális koncertet nyomtak annak ellenére, hogy a késői időpont miatt csak igen kevesen voltak vevők a franciák intenzív, ámde atmoszferikus zenéjére. A csapat image-e azóta sem változott, szövegeik még mindig a kvantumfizika és az agnosztikus/ateista gondolatok körül forognak, zenéjükben azonban apróbb változást lehet érzékelni az előző anyagaikhoz képest.

Az ezt megelőző album tökéletesen megmutatta, hogy mi az a zene, amit a zenekar képviselni szeretne, black metal tipikusan francia hangzásvilággal és ennek megfelelő sötét és beteg atmoszférával. Azonban a csapat ezt a stílust a legtöbb francia csapattal ellentétben az emészthetőbb témákra szorítkozva próbálja játszani, kifejezetten a hangulatot tartva szem előtt, ami így olyan, mintha egy északi csapat próbálna meg francia hangzásvilággal érvényesülni. Ami miatt viszont korábban nehezebben volt befogadható az Otargos zenéje, az az indokolatlan szélvésztempó, ami az első anyagaikat jellemezte, és amiből szerencsére az előző anyagra már visszavettek egy kicsit, igaz, ez a változás akkorra még nem volt szignifikáns. A No God, No Satan viszont ebből a szempontból mindenképp előrelépés, itt már kifejezetten lassabb, kimértebb számok is szerepet kaptak, és itt nem csak az átvezetőre gondolok. A szélvészgyors Workship Industrialized után ugyanis az egész lemez lelassul picit, a dalok nagy része középtempóssá vagy lassabbá válik, amelyet csak néha szakít meg blast beat. Viszont ezekben a számokban már olyan riffek is találhatóak, ami egyértelműsíti a csapat származását, a „Cuius hominis est errare” tökéletesen reprezentálja mindazt, ami miatt a francia black színteret szeretni lehet: kitekert, komplex, disszonáns riffek, hangulatos kiállás, közben pedig észt vesztő tempó. Egy jól megírt komplex dal, amely hosszúsága ellenére a lemez legjobbja, szerintem ez az az irány, amit követniük kellene.

Én örülök a változásnak a csapat életében, mert az egyik legváltozatosabb lemezük lett eddig, de sajnos nem minden szám lett egyformán kimagasló. Ettől függetlenül rossz dalt nem találunk a lemezen, és bár nem olyan erős az atmoszférája mint mondjuk az előző két albumnak. A sötét hangulat így is megvan, és ha egy általános véleményt kell megfogalmazni a korongról, a „No God, No Satan” egy jó black metal csapat erős lemeze, amelyet érdemes legalább egyszer meghallgatni.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Hoax Virus God
2. Cloning the Divine
3. Worship Industrialized
4. Hexameron
4. I, Flesh of God
5. Origin
6. Cuius vis hominis est errare
7. I, Blood of Satan
8. XXI (The Pathological Mass)
9. The Hulk of Conviction and Faith

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

Az Otargos leszerződött a Kaotoxin Records kiadóhoz

KMZ

Hot News – Season of Mist news: Terrorizer – Drudkh – Nothnegal – Morbid Angel Remix – Ava Inferi – Otargos

KMZ

Hot News – Season of Mist news: Eternal Gray – Ghost Brigade – Fair To Midland – Otargos

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek