Kiadó: –
Weboldal: myspace.com/ourexistenceispunishment
Kiadás éve: 2011
Stílus: Industrial Metal
Brief Sum: An album radiating an absolutely apocalyptic atmosphere, leaden, chasing one to depression, a perfect symbol of hopelessness.
Elég csak ránézni a borítóra és máris látja az ember, hogy ez a lemez nem fülbemászó melódiákat, idétlen pop dalokat, szerelmes balladákat, az élet napos oldaláról szóló szövegeket kínál. Mai elanyagiasodott, elhidegült, alapvető emberi értékektől mentes világunkat énekli meg a zenekar.
A Nadir tagokat (Tauszik Viktor – énekes, Czetvitz Norbert – gitáros, Fekete Szabolcs – dobos, időközben Kósa Dániel basszusgitárossal kiegészülve) tömörítő Our Existence Is Punishment azzal a céllal jött létre, hogy valami egyedit, különlegeset, egyedit hozzanak létre és a törekvés már az első felvételeken tükröződött egy, a Nadirétól gyökeresen eltérő, annál ridegebb, hidegebb, gépiesebb zene formájában, melyet a csapat ipari doomként aposztrofál. (Ha már doom akkor meg kell említenem, hogy egykoron Dark Cloudsként kezdték pályafutásukat a fiatalok). Erre az anyagra teljesedett ki a stílus, amely hasonló zenei és hangzásbeli elképzelések miatt rokonítható a Will Havennel, de hatott rá a Prong vagy a ’80/’90-es évek fordulójának újító csapatai, mint pl. a Godflesh vagy a Morgoth. Annyival kiegészíteném, hogy a ’90-es évek közepén/végén felbukkant modern/nu metal együttesek sem hagyták hidegen őket. A dalok nem konkrét témákra, riffekre, hanem hangulatokra épülnek (mint pl. a zongorát felvonultató, ipari hatásokat tükröző Erase), itt nincsenek groove-ok, szélsebes gitárok, együtténekelhető refrének, a zenekar (szándékosan) szakít a hagyományos, klasszikus nótaszerkezetekkel. Szövegileg nincs a korongon végigvonuló koncepció, a muzsikához illeszkedő sötét és nyomasztó témák váltakoznak hol történelmi, hol jelenkori, hol pedig sci-fi/utópisztikus forrásokból merítve.
Viktor extrémebben hörög, mint a Nadirban, narrátor jellegű szövegalámondásai (pl. Big Wide Blue Sky – harmóniameneteinek köszönhetően ez a lemez legdallamosabb, legbefogadhatóbb, legbarátságosabb tétele, amúgy a Crowbart hallom ki belőle, de techno-t is tartalmaz) ezen az albumon is felvonulnak, Dani bőgője és Norbi gitárja földig lehangolva, tehát valóban más a leányzó fekvése, mint az „anyazenekar” esetében. A Dark Clouds sem volt egy tündérmese (Requiem For A Helpless World cd-t akarok), de ez az anyag még a sötét fellegek néven rögzített demókat, Ep-t, lemezt is kenterbe veri borultság, szélsőségesség, ridegség tekintetében. „Fokozva” az idegtépő, hátborzongató hangulatot a csapat bedob egy instrumentális, techno szerzeményt is, az Interface To Nonexistence-t. Lassú, már-már monoton felvételek követik egymást, szinte az embernek elmegy az összes életkedve a lemez végighallgatása után.
Mindenképpen igazat adok nekik abban, hogy ez valami egyedi és különleges, nem emlékszem rá, hogy itthon hallottam-e már hasonló anyagot. Aki híve az extrém muzsikáknak mindenképpen tegyen vele egy próbát (ingyenesen letölthető a http://ourexistenceispunishment.blogspot.com oldalról, esetleg rendeld meg a cd-t Viktortól), de felhívom rá a figyelmét, hogy óvatosan közelítsen felé.
Tracklist:
1. O.E.I.P.
2. The Death Instinct
3. Erase
4. Phantom Age
5. Shallow Graves Moving Ground
6. Interface To Nonexistence
7. Big Wide Blue Sky
8. Knowledge is Replaced by Information
9. No More Sun Shining Through