OUTLOUD – We’ll Rock You to Hell and Back Again!

Kiadó: Frontiers Records

Weboldal: facebook.com/outloudtheband

Kiadás éve: 2009

Stílus: Melodic Rock

 

(scroll down for English Version)

 

 

Az Outloud zenekart 2008-ban alakították a Firewind tagjai Bob Katsionis (Keyboards, Guitar) és Mark Cross (Drums). Történetük 2004-ig nyúlik vissza, amikor is Tony Kash gitárleckéket kezdett venni Bob Katsionis-tól. A helyszín Athén, Görögország, és az innen kiinduló zenekarokban én mindig hallok valami érdekesen európai keménységet ami az amerikai optimizmussal keveredik, és ha ez egyéniséggel párosul, nagyon szokott tetszeni. Bob hamar felfedezte tanítványában a rock and roll kölyköt, és mint ilyenkor lenni szokott, ismerősök, volt zenésztársak megkeresése után összeállt a zenekar.

Manapság nem lehet úgy zenét csinálni, hogy valamely zenekar vagy zenész hatásait ne lehetne felfedezni egy anyagon. Ez olyannyira nem probléma, hogy a hatásokat maga a kiadó közli a promóciós anyagban, de az utóbbi 15 évben szerintem nem jelent meg olyan interjú amiben egy album megjelenésekor a zenészek letagadták volna a hatásokat. Ezzel tehát nincs is semmi bajom, mert itt sincs ez másként. A bajom azzal van ha az anyag sablonos és ötlettelen, a hatások pedig olyan erőteljesek, hogy elfelejtem: új anyagot hallgatok nem pedig egy válogatáslemezt vagy egyveleget. Ez az anyag sajnos nagyon sablonos. A zene nem lenne rossz ha nem jutna eszembe minden percről egy másik zenekar hasonlóan jól sikerült dala. A sablonosság csúcsa a 3. dal (Tonight) kezdő riffje. Ez már túlzás szerintem. Az egész album egy kicsit európai Bon Jovi lemez, fűszerezve mindazzal, ami miatt az amerikai nyálzenéket nem igazán kedvelem. Az rendben van hogy Athén is napfényes vidék mint New Jersey-i, de mégiscsak kéne bele valami ami megkülönbözteti ezt az albumot egy bármilyen másiktól. Nincs benne ilyen pillanat, és ez nagy baj.

Hogy jót is írjak róla, a gitárhangzás remek, erőteljes, és a gitárszólók is jobbak, élvezetesebbek mint azt a zenészek amerikai pop/glam/hajmetál kollégáitól megszokhattuk. Mégsem fog meg egyik dal sem többszöri hallgatás után, legfeljebb kellemes emlékek jutnak eszembe arról az időszakról amikor először hallottam őket valaki más előadásában. Nem tartom jó ötletnek összerakni egy albumot a kedvenceink legjobb pillanataiból mert ezek a pillanatok utánérzést keltenek a hallgatóban, így bennem is.

Ötlettelen, sablonos, de jól szóló amerikai pop-rock lemez született Athénban. A magam részéről ezt nagyon sajnálom, egy kicsit több saját ötlettel és kevesebb már agyismételt és lejáratott dallammal/szöveggel 8 pontot is adnék rá, de így csak 5 pont, aminek a felét szétosztom a dalok/szövegek eredetijét kitaláló zenekarok között.

—————————-

ENGLISH VERSION:

Outload was formed in 2008 by the members of Firewind (Bob Katsionis – keyboard, guitar, Mark Cross – drums). They history started in 2004, when Tony Kash attended Bob Katsionis’ guitar classes. It was in Athens, and bands starting from here always has some interestingly European heaviness, mixed with some American optimism. And if something unique is also there, I usually like this kind of a band. Bob found his student a talented rock and roll kid, and as usually happens in cases like this, after finding the other members, a band became complete.

Nowadays it’s impossible to compose music without being influenced by some other bands or musicians. It’s not a problem, moreover, the label itself tells it to us in the promo; but I think there were no albums in the past 15 years whose influences were not admitted when it was asked in an interview after the album had come out. So I have no complaints about it, it’s the same story here. My problem with the album is that it’s too schematic and idealess, and the influences are so heavy that sometimes I forget that I’m hearing new stuff, and not a “Best of” album or a medley. Unfortunately, this album is very hackneyed… The music wouldn’t be bad, but each minute of the album reminds me to a great song of an other band. The hackneyedness culminates at Track 3’s beginning riff. It’s way too much in my opinion. The whole album is a bit like an European Bon Jovi, peppered by influences of other American soapy musicians. It’s okay that Athens is as sunny as New Jersey, but there really should be something which makes this album distinctive from others. There are no such moments, and it’s a problem.

To say something positive, the guitars sound great, it’s powerful, and the solos are better, more enjoyable than those of their American pop/glam metal/hair metal fellows. But even after several listenings, none of the songs crush me at all. They rather bring back some good memories when I heard the original version of the songs for the first time. I don’t think that it’s a good idea to build an album of the best moments of our favourites. Those moments only bring back the old feelings in the listeners, like me.

An idealess, hackneyed, but well-sounding American pop-rock CD was born in Athens. As for me, I really feel pity for it, with some more own ideas and less boring, dull copies of melodies and lyrics, it would have been a 8/10 score. But it’s only 5/10 with it, they should give half of it to the original music/lyrics writer of their songs…

Tracklist:

1. What I Need
2. We Run
3. Tonight
4. Search For Truth
5. This Broken Heart
6. Breathing The Fire
7. Wild Life
8. Broken Sleep
9. Out In The Night
10. Lovesigh
11. Out Loud

Pontszám: 5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár