Az Overkill történetébe 1985-ben kapcsolódtam be, a Feel the Fire-től követem munkásságukat. Az első általam hallott metal csapatok között volt. Nem mondom, hogy rögtön kedvencek lettek, de megfogott az általam eddig nem hallott intenzitás a zenében, ami miatt egyre többször megfordult a lejátszómban és azt vettem észre, hogy szinte csak őket hallgatom. A zenéjük az évek során valahogy változott is, meg mégsem, mivel sosem tűnt el belőle az Overkill esszencia. Nem hódoltak be a divatnak, kitartottak az elképzeléseik mellett, így hitelesek tudtak maradni. A divat néha velük szaladt, néha elpártolt tőlük, de ez engem sosem érdekelt, kitartok mellettük, amíg ők is kitartanak maguk mellett.
A legutóbbi lemez, a Wings of War különösen jól sikerült, köszönhetően a változatos, ugyanakkor remek daloknak. Nagyon vártam már a folytatást. Mint kiderült, a csapat nem tétlenkedett, az elmúlt évek járvány miatti lezárásai alatt szép nyugiban érlelte, formálta ötleteit. Ennek eredménye a Scorched lemez.
Egyből a címadóval kezdődik, nincs intró, egy izgalmas gitárjátékkal van felvezetve a Scorched, majd jönnek a monumentális dobok (The Years of Decay), míg beindul a középtempós darálás. Mielőtt Bobby belép, hallani kik játszanak, de azután már minden kétség eloszlik. A dalt a végén egy lassú, súlyos riffel induló rész, majd Verni tekergős basszusa zárja.
A Goin’ Home nagyon lazán kezdődik, punkos lendülettel, ami náluk nem szokatlan, mégis felkaptam a fejem, a refrénnél. The Surgeon Verni féle basszussal nyit, a dal hangulatában hasonlatos a címadóhoz. Míg a Twist of the Wick megint egy meglepetés. Sokféle részből tevődik össze. A végén a kórus meglepetés (bocs lelőttem a poént). Szokatlan de nagyon ide illik.
A Wicked Place laza, bluesos rock and roll. Hatása olyan, mint mikor először lassultak be a Drunken Wisdommal, régen hallhattunk tőlük ilyent, zseniális a refrén. Kevés lassú Overkill dal van, de az a kevés igazán markáns. Most ez a kedvenc dalom a lemezről.
A Won’t Be Comin’ Back dal az első lemezig nyúl vissza, úgy, hogy semmi porosság nincs benne. Kitűnik lazaságával, elsöprő lendületével és hatalmas refrénjével.
A Fever hangulatában a szintén zseniális From the Underground and Below időszakba repít minket. Eleinte melankólikus dal, kicsit elszállós, lassan építkezik valami szikárrá. Ez után jó váltás a Harder They Fall, egy tempós tekerős dal, mint megszokhattuk tőlük az utóbbi lemezeken. Know Her Name-ben Verni ismét kap pár másodpercnyi figyelmet a dal közepén.
Zárásként a Bag o’ Bones a sokadik laza dal a lemezen.
A bevezetőben említettem, hogy számomra fontos az Overkill, nem tagadom, kicsit elfogódott vagyok velük kapcsolatban. Ugyanakkor nem tartottam volna ki mellettük, ha nem hoznák azt a zenét, amit igazán szeretek. Ebben a lemezben benne van egész eddigi munkásságuk veleje. Miközben hallgattam, a dalok megidézték korábbi lemezeik hangulatát, néha csak egy-egy pillanatra, ugyanakkor nem fukarkodnak az új ötletekkel, mindezt erőtől kirobbanóan teszik.
Kiadó: Nuclear Blast
Kiadás éve: 2023
Stílus: Thrash / Groove
Web: facebook.com/OverkillWreckingCrew
Tracklist:
- Scorched
- Goin’ Home
- The Surgeon
- Twist of the Wick
- Wicked Place
- Won’t Be Comin’ Back
- Fever
- Harder They Fall
- Know Her Name
- Bag o’ Bones
Pontszám: 10