OVERKILL – The Grinding Wheel

Print Friendly

2017. Már 14, 13:52 :

Kiadó: Nuclear Blast

Weboldal: http://wreckingcrew.com

Kiadás éve: 2017

Stílus: Thrash Metal

Brief Sum: In the case of The Grinding Wheel it’s not about speeding, but rather about the gritty tracks. The material perfectly fits into the line of the released records of the previous period, but still a lot of memories come into mind from the first era while spinning the record, and these flashes are seamlessly integrated into the music. It’s hard to decide whether these are really the imprints of the first few records, or it’s just me who wants to hear them, so it’s the best combination possible. I always loved their records, but Overkill managed to create such an essence with this material for which the best label – as a fan – is simply “perfect”.

 

Vannak zenekarok, akikért a kezdetektől fogva lelkesedek. Néha nem nehéz dolog, mert csupán pár lemezről van szó, de van mikor ez sokkal többet jelent. Az Overkill 1980 óta van a ringben. Először általános iskolásként találkoztam a zenéjükkel, akkor még nem is sejtettem, mekkora barátság volt születőben. Lehet számolni években, vagy nagylemezekben. Az előbbi 37 az utóbbi 18-at takar. Stílusuk már a Feel the Fire-on kialakult, ez finomodott az évek során, még akkor is, mikor a csapat felállása a The Years of Decay után megváltozott. Az évek igazolták, hogy az Overkill lelke és eszenciája D.D. Verni markáns basszusjátékán és Bobby “Blitz” Ellsworth jellegzetes énekén alapul. Sokféle albumot komponáltak, volt jellegzetes thrash (Horrorscope), Black Sabbath hatású borult anyag (I Hear Black) és a köztük lévő számtalan árnyalat, de a jellegzetes stílusjegyek mindig megvoltak, összekötötték az anyagokat. Majd minden lemezen meg tudták lepni a hallgatókat egy látszólag oda nem illő dallal, ami aztán persze nagy kedvenc lett. Mikor (állítólag) a metal zene pangott a 90-es években, izgalmas és mélyebb albumokkal álltak elő. Aztán eljött a feltámadás kora, mikor az öregek szélvész sebességre kapcsoltak és úgy tűnik máig nem bírnak leállni.

A The Grinding Wheelen a dalok összetettek, rengeteg ötletből építkeznek, nem sok olyan tétel van, ami csak pár témát visz végig, bár azért ilyen is akad, például a legfogósabb dal az Our Firnest Hour. Ami szaggatott gitár játékával és sodró refrénjével hamar belemászik a fülekbe, viszont témáit tekintve nincs agyonvariálva. Az egyszerűbbek közül való a Let’s All Go to Hades és a Come Heavy is, ami szinte csak egy rockandrollos témára épül. Red White and Blue-t lendület és punkos riffelés jellemzi, a refrén is egyszerű bekiabálás, a középrészen viszont bejön egy trappolós, lassabb rész. A punk több helyen előkerül, de olyan egyértelmű módon nem, mint annak idején például az Elemination-ben. Ezek a dalok a puritán, de hatásos vonalat képviselik.

De nem az előbb említett dalszerkezet jellemzi a The Grinding Wheels-t, inkább a több ötletet felvonultató, de mégis egységes egészt alkotó művek. A Mean Green Killing Machine zsenialitását jelzi, hogy a hosszú játékidő fel sem tűnik annyi izgalmas részből áll. A Long Road kezdése nagyon ismerős, de mielőtt rájöhetnék, mi az, átvált vadnyugati stílusba egy kis ó-zás erejéig, aztán jön egy szóló, aminek izgalmát a dobkíséret fokozza és csak ezek után indul be a dal. De ezután is rengeteg érdekes dolgot kapunk, izgalmas refrént, amit még meg is tudnak fejelni a szóló előtt, sőt egy basszusfutamot is. A címadó bólogatós ütemben kezdődik, középrészen felpörögnek a hangulatos basszusjátékig (ez itt nagyon Maidenes), az utána lévő kórus és levezetés hangulatában a The Years of Decay-t hozza.

Apropó Maiden, több helyen felüti a fejét, nem csak az előbb említett tételben. A Shine on középrészen lévő epikus betét is ilyen. A basszus jellegzetes D. D. Verni, de néha játéka átcsap Harrisbe.

A The Grindig Wheel-en nem a száguldozás a lényeg, hanem a karcos dalok. Az anyag teljesen illeszkedik az utóbbi időszak lemezeinek sorába, mégis rengeteg korai időszakos emlék ugrik be hallgatása közben. Ez utóbbi teljesen beleépítve jelenik meg a dalokban, egyszerűen nehéz eldönteni, hogy ezek tényleg az első pár lemez stílusának lenyomatai vagy csak én szeretném annak hallani, szóval a lehető legjobb kombináció. Eddig is imádtam a lemezeiket, de most olyan Overkill esszenciát sikerült alkotniuk, amire rajongóként csak a tökéletes szót használhatom.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Mean Green Killing Machine
2. Goddamn Trouble
3. Our Finest Hour
4. Shine On
5. The Long Road
6. Let’s All Go to Hades
7. Come Heavy
8. Red White and Blue
9. The Wheel
10. The Grinding Wheel

Pontszám: 10

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 292 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!