P.T.S.D. – Burepolom

Kiadó: My Kingdom Music

Weboldal: www.p-tsd.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Depressive Crossover Metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

A P.T.S.D.-ről (Post Traumatic Stress Order) még sose hallottam, pedig lehet, hogy érdemes volna közelebbről megismerkedni velük. Promo lapjuk szerint depresszív crossovert játszanak, és számos banda hatott rájuk a legkülönbözőbb stílusokból: Alice in Chains, Korn, Deftones, Linkin Park, Katatonia. És tudjátok mit? Ez a leírás helytálló. Dallamos modern metált játszanak, bár néha felbukkannak olyan durvább thrashes, deathcore-os részek is, amelyek a fent említett bandák repertoárjából hiányoznak. Összehasonlításképp még említeni lehet a Raunchy-t is, bár az övékénél melankolikusabb, rockosabb az összkép, valamint egy-két megoldás kapcsán napjaink In Flames-ét.

Noha a Burepolom csak a banda első teljes hosszúságú lemeze, érett zenét tartalmaz. A zúzós, groove-os riffelések melodikus refrénekkel párosulnak, és gyakran kapnak helyet szellősebb, melankolikusabb részek is. Sikerült úgy kombinálniuk a stílusokat, hogy egyiket sem viszik túlzásba; hiányzik a nu metál bandákban sokszor idegesítő keménykedés, és szerencsére a grunge-os részek sem mennek át siránkozásba. Ez egyszerűen csak egy melankolikus, változatos, de abszolút dallamos és emészthető album.

A gyengeségek között lehet említeni, hogy a refrének nem mindig elég kidolgozottak és karakteresek, továbbá hogy néhány hatás túlságosan is egyértelmű. Így pl. a harmadik nóta (“Anyone”) helyenként erősen a Toxicity-re emlékeztet a System of the Downtól. Az ezt követő négyes Neurotted kezdése pedig szinte megegyezik az In Flames Systemjével.

Szeretném külön kiemelni Henry Guy énekest, aki amellett, hogy jól énekel (valójában elég grunge-osan, ami nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni), egy-két hördülés erejéig is villan. Ezt a hangját gyakrabban is használhatná, mint ahogy maga a zene is elviselne egy kicsivel több dögöt. Ugyanez vonatkozik a hangzásra is: tiszta, de szólhatna egy fokkal harapósabban is.

Azon nincs mit tagadni, hogy a zene jól eladható, de mint ilyen, a jobbak közé tartozik. A PTSD tehetséges banda, és csak remélni tudom, hogy a következő kiadványukon durvább irányba fognak elmozdulni. Így se rossz anyag, akik kíváncsiak a fenti bandák egy valamivel keményebb kiadására, nyugodtan tegyenek vele egy próbát.

—————–

ENGLISH VERSION:

I have neaver heard of P.T.S.D. (Post Traumatic Stress Disorder) yet, though it may be worth getting affiliated with them. According to their promo sheet they are playing depressive crossover, and are influenced by a number of bands of very different styles: Alice in Chains, Korn, Deftones, Linkin Park, Katatonia. And guess what? This description is correct. They are playing melodic modern metal, though sometimes harsher thrashy, deathcore-like parts that are lacking from the music of the aforementioned bands also appear. For comparison, Raunchy can also be mentioned, though the overall picture is more melancholic and rockier than theirs, and – because of some solutions – the In Flames of nowadays.

Though Burepolom is just their first full-length, it contains mature music. Crushing, groovy riffs are combined with melodic choruses, and more airy, melancholic parts also have their place. They managed to combine the genres such that none of them are overused. The often irritating nu metal though-guyness is absent, and the grunge parts don’t turn into whining either. This is simply a melancholic, varied but absolutely melodic and digestable album.

Amongst the weaknesses are that the choruses are not always characteristic and worked out in detail, and that some influences are too obvious. For example, track three (“Anyone”) are at places strongly like Toxicity from System of a Down. And the beginning of Neurotted, the track following it, is almost the same as that of In Flames’s System.

I would especially like to mention vocalist Henry Guy who, besides singing nicely (in fact quite grungily, which may not be loved by everyone), also flashes with one or two growls. Too bad he doesn’t use this kind of voice more frequently, as the music could stand some more chill as well. The same goes for the production: clear, but could sound a bit raspier.

No doubt this music is commercial, but as such is among the better ones. PTSD is a talented band and I can only hope that they will move toward a more aggressive direction. Still not a bad material, those interested in a somewhat harsher version of the aforementioned bands may give them a try.

Tracklist:

1. Jerkwater
2. Low Self Esteem
3. Anyone
4. Neurotted
5. Beat Me Down
6. Railway To…
7. Burepolom
8. Still Love
9. The Traveller
10. Falling From Eternity

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár