Érezted már, hogy olyan zenére van szükséged, ami lenyúl egész a tudatalatti rétegekig, s elméd legmélyebb, legrejtetettebb zugaiban hív rövid körsétára. Pontosan ezt nyújtja a temesvári Erwin Weber egyszemélyes zenekara, a Paenil Era.
A projekt második lemeze az Idle Cage, ugyan mindössze négy számot tartalmaz, ám 32perces futásidejével így is emlékezetes belső utazást kínál. A szövegvilág látszólag a tudatalatti sötét gondolatainak áramlását veszi fel, valójában azonban nem pusztán a psziché eltemetni szándékozott oldalát tekinti át, hanem a lélek egész mélységét feltérképezi. Az egyes dalok többek között a félelmek, a konvenciók, a korlátok, az elszigeteltség, a kudarcok és a benső viszály problémáját boncolgatják, ugyanakkor felmutatják a hallgató előtt az ezekkel való szembenézés terhét és felelősségét egyaránt. Az érzelmek és gondolatok monolitja áll tehát előtted.
A borító egyszerűsége szépen visszaadja az Idle Cage mondanivalóját. A zene ugyan nem ennyire komplex, ám tökéletesen eléri amit akar. A Paenil Era nagy lélegzetű szerzeményekben gondolkodik, mégsem érezni rajta az indokolatlan terjengősséget. A hangfolyamok egyike sem nyomja agyon a hallgatót, hanem enged lélegezni, s elrepít gondolataidban. Merengéseidből azután az ambient és post hullámok rántanak vissza, amikor az adott szám nagyobb sebességre vált. A dobok ritkán kerülnek előtérbe, a hangsúly a gitárokra és a billentyűkre helyeződik. Az ének néhol száraz, máshol kissé savas és távoli, ami növeli a hipnotikus hangulatot.
A kaland a Cage-el veszi kezdetét. Tisztességes black metalként rögtön sötét atmoszférát épít, ám a finom ütőhangszerek bevonása jelzi, hogy az irány a megszokottól némileg eltérő lesz. Nyers, ugyanakkor dallamos gitárok ontják a riffeket. A kompozíció első felében teljesen a post hangulat uralkodik, míg a középrész izgalmas váltásai sűrű gitárjátékot és felfokozott hangulatot hoznak. A lezárás a maga szélsőségességében is egészen könnyed és játékos, akárcsak egy kísérteties zenedoboz, ami időnként akkor is megszólal, ha elviekben nincs felhúzva.
Az előző track utolsó másodperceinek emelkedett filmzenei hangzásképeiből a Chain egy éles váltással borongós, gonosz riffekkel fokozatosan ereszkedik a mélységbe. Ez a tétel jóval intenzívebb; a vokál karcosan, a gitár nyersen, a dob élesebben szól. A nagy futam alatt a dallamív egyaránt finoman kidolgozott. A középrésztől a tempó belassul, a textúra sűrűbb lesz. A lezárás ismét ambient közjátékot hoz.
Sokkal kevésbé uralják a szélsőségek a Veil-t. Ámbár drámaian apad és épül, továbbá szépen kanyarog, gitárvonalai és vokálja mégis egyenletesen barázdált marad. A hűvös, ködös atmoszféra mögött mindent a sebesség diktál, ekként hol gyors futamot, máshol lassabb, szépen kanyarított hangszeres közjátékot és kecses riffeket ajánl figyelmünkbe. A sötét megközelítés miatt határozott kedvencem!
Az utazás utolsó állomásánál a koncentráció elvész! A Turn labilisan lökdös egyik szélsőségtől a másikig. A keményebb részekben a koptató gitársávok és a mocskos torokvokál az élet ridegségével osztogatják a pofonokat, míg a lágyabb pontokon a tiszta énekhangoké és a harmonikus pengetéseké lesz a főszerep.
Úgy hiszem az Idle Cage tökéletes választás a januári hideg napok szürke magányához, amikor a kandallóban pattogó tüzet figyelve nem vágysz másra, mint elveszni értelmed labirintusában. A legmagasabb ajánlás!
Kiadó: Neuronoir
Kiadás éve: 2024
Stílus: Atmospheric Black Metal
Web: facebook.com/paenil.era
Tracklist:
- The Cage
- The Chain
- The Veil
- The Turn
Pontszám: 10