PANIC ROOM – Equilibrium

Kiadó: UK Division Records

Weboldal: www.panicroom.org.uk

Kiadás éve: 2009

Stílus: Modern / Progressive metal

Brief Sum: If I base my opinion on the publisher’s earlier albums, this material is by far their best, meeting the standards of the international scene. I hope to hear more of this band.

 

Ha egy kiadó lemezei nem hagynak a hallgatóban/kritikusban mély nyomokat, nem biztos, hogy a befogadóban van a probléma. Miután az utóbbi időben több, a UK Division által megjelentett lemezt hallgattam meg, illetve kritizáltam, egyértelműen kijelenthetem, hogy a kiadó termékei nem felelnek meg az igényeimnek, első sorban azért, mert nem metal anyagokról van szó.

Ezért is fogadtam szkeptikusan az olasz banda lemezét, de amikor megszólaltak a nyitó Dark Angel stonerből és a mai modern, súlyos metalból egyaránt táplálkozó riffjei, bizalom és egy fél mosoly ült ki az arcomra. Ezenkívül a szemre tetszetős borító is azt sugallta, hogy ez az anyag utat talál hozzám, ugyanis az arra engedett következtetni, hogy egy progresszív (legalábbis progresszív alapokon nyugvó) album került a kezeim közé. Annyit árulnék el róluk, hogy 2002-ben Redrum név alatt alakultak és kezdetben repertoárjukat az Incubus valamint a Hoobastank inspirálta, majd szép lassan saját dalok írásával kezdtek el foglalkozni. 2003-ban komoly sikert könyveltek el a Coopformusic fesztiválon és még ugyanabban az évben, single-jük a Rock Star magazin novemberi mellékleteként (17000 példányról van szó) jelent meg. 2008-ban változtatták nevüket Panic Room-ra. (Az már más lapra tartozik, hogy a névváltoztatás szerencsés volt-e, hiszen létezik egy Panic Room nevű portugál brutális death/grind banda is).

Értelemszerűen sokkal keményebb, súlyosabb, jobb az Equilibrium, mint a kiadó összes lemeze együtt véve. Erre a műre ráhúzható a változatos jelző, hallatszik, hogy tudatosan írják dalaikat, amely alapján megállapítható, hogy a hatások, kedvencek széles skálán mozognak. A már említett kezdő dalban DJ Seth révén scratch-elés is hallható, ezáltal a Mordred-del történő összehasonlítás megállja a helyét. Több szerzeményben is feltűnik a scratch, pl. az Attitude-ben vagy a Peddlers Of Resignation-ben, de samplereknek sem mondanak nemet, ezekért szintén DJ Seth a felelős. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy Simone Pilato basszusgitáros nem egy Art Liboon, a hangszer nem kap olyan kiemelt szerepet, mint a san francisco-i mesterek albumain illetve nem alkalmaz hüvelykujjas pengetést sem, a zene nem tartalmaz funky-s elemeket. Rocco Cortesi és Marco Mambriani gitárosok a modern metalhoz éppúgy vonzódnak, mint a nu metalhoz és a progresszív alapú zenékhez, szaggatott, tördelt riffjeik mindenképpen erre utalnak és ahogy azok a dalokban meg is mutatkoznak, a Crazy Bullet-ben pedig keleties dallamok figyelhetők meg. Nagyon „ismerős” volt Francesco Liuzzi énekes hangja, míg nem rájöttem, hogy Mike Patton-hoz hasonlít. Érdekes, hogy több dal is üvöltős, ordítós témákért kiált, ezzel szemben ő mindvégig dallamosan énekel, csupán a Change-ben enged meg egy kevés üvöltést.

Mindent egybe vetve, kellemesen csalódtam az olasz bandában, még azt is ki merem jelenteni, hogy megleptek. Egy meghallgatást feltétlenül megérdemel.

Tracklist:

1. Dark Angel
2. New State of Confusion
3. Attitude
4. Star
5. Peddlers of Resignation
6. Disappointed
7. Take Me Away
8. Crazy Bullet
9. About My Life
10. Change
11. The Person I Knew

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár