PANYCHIDA – Moon, Forest, Blinding Snow

Kiadó: Folter Records

Weboldal: http://panychida.com/

Kiadás éve: 2010

Stílus: Pagan metal

Brief Sum: On the second album of the Czech pagan band Panychida we have everything the lovers of the genre go wild for. The northern black metal standard is extended with death and folk effects. The fast songs don’t lack in melodies or blizzard-like speed. The band plays on varied instruments like bagpipe or flute. The best moments of the album is the parts when they reach back to the ancient Slavic past. 

A 2004-ben alakult, cseh pogány metal csapat, a Panychida nem szokványos utat járt be. Az első demó után ugyanis rögzítettek egy koncert DVD-t, majd ezt újabb demó követte. A debütáló lemezig csak 2007-ben jutottak el, ami Paganized címmel jelent meg. Ennek folytatása a 2010-es Moon, Forest, Blindig Snow.

A csapat kapcsán elgondolkodtam vajon mi kell, hogy az ember tisztes pogány lemezt készítsen. Először kell egy borító, ami mutatja milyen természetközeli is a zenekar. Ez lehetőleg fáról, tájról, borús időről készüljön. A hó nagyon pogány dolog. Aztán fontosak a cirkalmas betűk, végszükség esetén a rovásírás is megteszi, angolul, de ha megleled őseid nyelvét, vagy esetleg egy olyan holt nyelvet, amit senki sem ismer, már eléggé pogány vagy. Persze a pogányságot lehet fokozni is, például, ha minél kevesebb, de annál hosszabb nóta kerül rögzítésre az albumodon, annál pogányabb vagy. Szélsőséges esetben ez egy nem létező végtelen hosszú dal, amit persze senki sem ismer. Ne feledkezzünk meg róla, hogy arcfestés viszont nem kell, ez a mai modern időkben ront a pogánysági mutatókon.

Miért írom mindezt, mert azt látom, hogy ez a műfaj is bekerült a gépezetbe, megvannak a szabályai, törvényei. Rengeteg csapat választja ezt a stílust, és pár hang után az ember már el tudja képzelni az egész lemezt.

A Panychida-nak sem sikerült túlzottan újat hoznia a műfajban. A borító rendben van, megvan benne az a kis elvontság, amely kalandra hívja a képzeletet. A logó megfelel a kívánalmaknak. A szövegkönyvbe belelapozva pedig látható, hogy két dal is született az ősök szláv nyelvén és írásstílusában. Eddig ígéretes, sőt dicséretes, méltányolom, ha az adott csapat saját kultúrájából merít.

Az első nóta a We will…drink the mead sorral kezdődik és nagy meglepetésre egy Finntroll szerű tempós, mulatozós dal alakul ki. Csak a középrészbe költözik némi komolyság. A következő nóta több izgalmat rejt, szinte érezni a szélsebes támadásban a hóvihart. A gitárkiállás az elején, mint valami megvadított korai Sentenced. Hörgős és károgós üvöltés váltogatják egymást a dallamos gitárszőnyeg felett. Aztán az átvezetőben felharsan egy duda, majd a fő dallamvezetés a hangszerrel együtt megmarad a következő tempós tételben is (Alatyri). A lendületes, zakatolós részeket rövid akusztikus leállások kötik össze. Érdekes megoldás, csakúgy mint a dal hangulatváltásai. Mikor már azt hinnéd, erősen folkos, gyorsan belehúz a csapat és metalosabb vizekre evez. De ha mindez nem lenne elég, a Flaming Forests északi jellegű blackje feledteti veled az előbbi dallamosodást. Kezdetben, mert a szerzemény közepe felé belépő kórus a háttérben, kicsit epikusabb irányba tereli a nótát.

Az O Orile i Zmiji atmoszférikus kezdése ismét egy új színfolt a dalok között. Persze ez sem kerülheti el sorsát, és ismét egy tempósabb tétel bontakozik ki belőle. A középrészen, a narrátoros éneklős rész kicsit a korai Lumsk megoldásokra emlékeztet, a szláv nyelv használata is erősíti ezt az érzetet. A dal akusztikus gitáron végződik. A játszott dallam engem egy Demonlord nótára emlékeztet, de ez csak érdekesség. A következő dal nem sok érdekességet mutat fel, hagyományosabb blackes költemény, csakúgy mint a Ryhope eleje. Viszont ez utóbbi a végére kap egy heroikus férfi kórust, ami sokat emel a színvonalán, és a hangulatát is megbolondítja.

Ezek után egy akusztikus gitáros átvezetővel eljutunk a címadó nótához. A Moon, Forest, Blinding Snow szavak sok mindent elárulnak. De azért nem maradunk meglepetés nélkül, és itt nem csak a középrészen felbukkanó furulyára gondolok, hanem a megbúvó heavys riffekre is. Ezek után már csak leállós-lendületes zárótétel vár ránk és egy Running Wild nóta.

Érdekesre sikeredett ez a lemez. Első körben megvallom csalódás volt, bár nem ismertem eddigi munkásságukat, így csak a külsőségek alapján voltak elvárásaim. Mindenképpen sokkal merengősebb, nehezebben befogadható zenét vártam, ami csak lassan adja meg magát. Ezzel szemben egy dallamos, tempós black-death-folk egyveleget kaptam. Lassan már a népi hangszerek alkalmazása is hagyományosnak mondható, ezzel sem térnek el a színtértől. Ami kicsit kiemeli őket, és amire szerintem jobban rá kéne feküdniük, azok a szláv gyökerek. Ebben lehetnének egyéniek. Amúgy nem rossz, amit a csapat csinál, jó dalok sorakoznak a lemezen, talán pár még a fejbe is berágja magát. Nem tudom túltenni magam azon, hogy a pogánysági mutatóik látszólag rendben vannak, a végeredmény mégsem az a sötét, nehezen emészthető hangorkán, mint amire számítottam.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Red Moon Rising (The Drink Offering)
2. The Fire Worshipper
3. Veliji dini
4. Alatyri
5. Flaming Forests
6. O Orile i Zmiji
7. The Story ( … of a Murderer)
8. Ryhope
9. Kracunu
10. Moon, Forest, Blinding Snow
11. The Myth of the Eternal Return + Black Wings of Death (Running Wild cover)

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

KME videók: Ferium, Imminence, Almanac, Darkest Horizon, Foul Body Autopsy, Seele, Amken, Panychida, Cvinger, Demonstealer

NorthWar

KME videók: Monolith, Nuclear, The Fading, Panychida, Universal Theory, Sleep of Monsters, J . D. Overdrive, Kadavar

NorthWar

Panychida – The Great Dance of Dionysus (official video)

NorthWar

Panychida Interjú

NorthWar

Hot News: Panychida new album Out!

NorthWar

PANYCHIDA – Woodland Journey EP

Jillian

Szólj hozzá!