Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.paradiselost.co.uk
Kiadás éve: 2012
Stílus: Doom metal
Brief Sum: Exciting and intensive album. A reminiscence of the gold age.
Rohannak a napok, a hónapok, az évek. Hihetetlen, hogy már eltelt három év a Faith Divides Us – Death Unites Us lemez megjelenése óta. Időérzékemre a tavaly kiadott bővített változatú, remaszterizált Draconian Times sincs pozitív hatással. A Paradise Lost az utóbbi bő tíz évben a közönséget megosztó zenekarok közé tartozott. Lehet, hogy sokak számára még napjainkban is múltjuk megalázása, amit letesznek az asztalra, de én ezzel (évről-évre) már egyre kevésbé értek egyet. Most pedig, hogy megjelent a Tragic Idol, végképp szembe kell forduljak a fanyalgókkal.
2009-ben is éreztem, hogy ez a banda, vagy helyesebben Greg Mackintosh megtalálta azt az ősi ösvényt, amely nem visszafelé visz. Az érzéseket, gondolatokat változatos módon ki lehet fejezni, még a keserű, emésztő, lélekmarcangoló hatásokat is megannyi eszközzel dalba lehet integrálni. Ezt, a gitáros frontember nagyszerűen és kevésbé elismert módon is bizonyította már. Őszintén szólva, én nem tudok lesújtóan nyilatkozni a banda elmúlt huszonkét évének egyetlen pillanatáról sem. Persze képmutató sem kívánok lenni, hogy minden lemez ugyanakkora elismerést váltott ki részemről és ugyanannyit hallgattam, mint a többit, de igazából a mondanivalója mindig is ugyanaz volt a csapatnak. Sohasem fordítottak hátat önmaguknak, sohasem voltak trendi banda. Csak a kifejezőeszközeiket színesítették. A fekete néha szürke volt, vagy tintakék…
A Tragic Idol viszont a legmélyebb feketében pompázik. A Solitary One a Lost legnyomasztóbb, legkiábrándultabb pillanatait eleveníti fel. Borzongatóan hűvös, depresszív tétel, de kissé furcsa nyitódalnak. Főleg azt követően, hogy megismerkedünk a többi DALLAL. A Crucify visszafogottan doom-os indítása egy tömény riffeléssel támogatott középtempós, tipikusan újkori Lost szerzeményben teljesedik ki. A Fear Of Impending Hell azonnali libabőr. Giccsmentesen fennkölt, ugyanakkor acélosan kemény és a csontig hatol. Holmes nevét, hangját imába kell foglalnia minden Paradise Lost hívőnek. (Ha eddig még nem tették.) A Honesty In Death-től kezdve pedig szinte időutazásban van része a hallgatónak. A Theories From Another World nemes egyszerűséggel csak szimplán letépi az arcunkat. Ilyen agresszív dallal az utóbbi időben nem igazán találkozhattunk a halifaxi zenekar újkori repertoárjában. Ezt követően egy „könnyed” headbanger számot köszönthetünk az In This We Dwell szerzeményben. Amikor az alapjába véve tempós To The Darkness közepén a srácok átváltanak „őslostos” doom-ba már-már szinte könnybe lábadt a szemem. Az album címadó dala pedig érdekes homogén-kettősséget mutat. A jelen és a múlt találkozása. Modern, de gazdagon tartalmaz jegyeket a 1997 előtti időkből is. Ugyanez elmondható a Worth Fighting For-ról is, viszont talán ennél a tételnél a múlt erősebben köszön vissza. Gondolom, nem véletlenül választották a The Glorious End-et a lemez zárásaként. Keretbe foglalja a dalokat abszolút stílusosan, a banda dicső magára találását hirdetve búcsúztatja a hallgatót.
Hölgyeim és uraim, ettől soha rosszabb Paradise Lost kiadványt. Izgalmas, intenzív a lemez, mely számos pontján az aranykorszakot idézi. Macintosh gitárja úgy sírja a jellegzetes dallamokat, ahogy azt csak a gazdája képes előcsalni, Holmes pedig változatosabban, öblösebben énekel, többet rekeszt, mint bármikor az elmúlt tizenöt évben. Ha nem is lesz többet Shades Of God, Icon, Draconian Times, mert NEM IS LEHET, akkor is meg van ebben a zenekarban a potenciál, hogy azt az összetéveszthetetlen melankolikus hangulatot meg tudja teremteni, amely már nagyon régen egybeforrott a nevével. Lemerem fogadni, hogy Tragic Idolnak köszönhetően, idén csökkeni fog a fanyalgók tábora…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Solitary One
2. Crucify
3. Fear Of Impending Hell
4. Honesty In Death
5. Theories From Another World
6. In This We Dwell
7. To The Darkness
8. Tragic Idol
9. Worth Fighting For
10. The Glorious End
Bonus tracks for Ltd. Edition:
1. Ending Through Changes
2. Never Take Me Alive (Spear Of Destiny cover version)
