Lemezismertetők

PARAMNESIA – Paramnesia

Kiadó: Les Acteurs de l’Ombre Productions

Weboldal: http://paramnesiaxpa.bandcamp.com/

Kiadás éve: 2014

Stílus: Black Metal

Brief Sum: It seems Paramnesia stuttered on its intended path. Compared to their previous works, it is less effective and less overwhelming, butyou can still feel its uniqueness.

 

 

A Paramnesia egy 2005-ben alakult francia atmoszférikus black metalt nyomató zenekar, és  sokaknak ismerősen is csenghet a név, ugyanis 2013 áprilisában nálunk is megfordultak a Deuil társaságában a Szférában. A hely azóta jobb létre szenderült, a srácok pedig kiadtak egy splitet a szintén kiváló Unru-val közösen, most pedig itt a nagylemez. Maga a cucc bő negyven percben ,,szórakoztat” tehát van idő minden egyéb okos zenei megoldásra ami színesíti az albumot. Aki eddig ismerte a munkásságukat, vagy az előző ,,osztott” lemezt, az igazából nem nagyon fog hátrahőkölni az eredménytől, szépen, szisztematikusan haladnak a vonalon ami annak idején kijelölésre került, talán egy fokkal több dallamos részt használnak, bátrabban pengetnek tiszta, hangulatfestő témákat. Ezekre a kis színezésekre, átvezetőkre abszolút szükség van, mert az alap rendkívül koszos és nyers, ami hamar megüli a gyomrát bárkinek.

A Paramnesia végig valamiféle nyomasztó ürességet, kiábrándultságot áraszt magából ami úgy a 17. percben már igencsak nyűgnek tekinthető, de pont akkor jön egy átvezető rész, ami elveszi az élét a dolognak. A pár perces ,,lebegős” gitározás után egy downtempos rész következik, ami legalább annyira hátborzongató mint a lemezt kezdő tétel. Természetesen utána azonnal a raw black metal stíluselemek sorjáznak és ölnek ki minden jóérzést az emberből ami még maradhatott. Maga a korong amúgy mindösszesen két 20 perc körüli számot tartalmaz, ebbe sűrítettek bele mindenféle stíluselemet és mondanivalót amit fontosnak gondoltak. Már ez sem épp hallgatóbarát hozzáállás, a dalstruktúrák pedig szintén nem tesznek hozzá ehhez. A legnagyobb probléma az, hogy előtte valahogy sikerült eltalálni az arányokat, míg most inkább egy masszát hallhatunk ami ugyan egyben van és konkrét, mégse bogozható ki, nem szedhető részeire. Az énekes arc károgása emellett rendkívül egysíkú, és ugyan hangulatos, de néha talán nem ártana kicsit változatosabban használnia a torkát. A hangszeres dolgokkal és a hangzással abszolút semmi probléma, teljesen illeszkedik és ötletes is minden tekintetben. Ennek ellenére mégis azt érzem, hogy sok esetben nehezen tudják fenntartani a folyamatos figyelmet, több alkalommal kifejezetten megerőltető és unalmas amit csinálnak. Ebből a szempontból kicsit visszalépésnek érzem ezt a korongot. Pláne az utolsó öt percben a katarzist előidézni kívánó témák esetében. Valahogy szétcsúszik, olyan mintha nem lett volna koncepció, a lábdob nem elég erős, a pergőnek olyan dobozhangja van amit nem is értek, és a gitárok se dobják föl a dolgot túlzottan. A lemez végét szintén egy dallamos, melankólikus téma zárja, semmi meglepetést nem okozva.

Nagyon örültem, mikor megláttam ,hogy kiadták végre a Paramnesiát, de mégis egyfajta csalódás volt most ez. Félreértés ne essék, nagyon jó, hogy van ez a zenekar, és az is, hogy ilyen zenét játszanak. Ez most valamiért nem jött össze, nem lett olyan erős mint a korábbi dolgaik, de a kreativitás és az érzék ott van még mindig. Talán majd legközelebb.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. IV
2. V


Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek