PATHOSRAY – Sunless Skies

Kiadó: Frontiers Records

Weboldal: www.pathosray.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Heavy metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

A Pathosray egy olasz metálzenekar, ugyancsak a Frontiers gondozásában várható új anyagának megjelenése. A kiadó bevallása szerint is a zenekar előélete egyfajta “mixture of heavy metal”, mégpedig “Progressive Metal és 70’s style Symphonic Prog-Rock”. Van-e ma olyan zenekar, amelyik nem keveri a metálzenével egy másik műfaj elemeit?
A zenekar története 2000-ig nyúlik vissza, 2001-ben már demóval jelentkeztek, de a tagság csak 2006-ban stabilizálódott Fabio D’Amore basszusgitárossal, és Gianpaolo Rinaldi billentyűssel, így eljött egy új demo készítésének ideje. Az eltelt viszonylag hosszú időszakot progresszív rock fesztiválokon, olaszországi koncertkörutakon töltötték a tagok.
A 2006-ban megjelent PATHOSRAY c. első album készítése során ismét tagcserés időszak következett, Alessio Velliscig gitáros csatlakkozott a zenekarhoz. Az albumot a kiadást követően a Dream Theater, Nevermore, Symphony X, Eldritch és Fates Warning követőjeként, de nem lemásolójaként emlegették.

Az új album 2008-ban készült el, amelynek svéd producerei (Johan Ornborg és Jens Bogren a Fascination Street Studio producerei) korábban a Symphony X, Hammerfall, Opeth, Katatonia albumain segédkeztek.
A fentiek után egyértelmű, hogy progmetal albumot kapunk kézhez, ami azért jelentősen falhoz állíthat egy sima heavy metal lemezre vágyó rajongót. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a tagcserés időszakban az alapító dobos (Ivan Moni Bidin) volt az egyik fix tag, mérget vehetünk a bonyolult ritmusképletekre.
Ezen a lemezen ezt minden dalban meg is kapjuk. Nem kapunk Petruccira jellemző zsenialitást és tekerést, Symphony X-re jellemző követhetetlenséget, ez a lemez emészthető progmetál. A valóban néhol bonyolult, nehezen játszható és követhető hangszeres kíséretre remek énekhanggal és érzékkel “ül rá” az ének (Marco Sandron jóvoltából) amely követhetővé, néhol megjegyezhetővé teszi a megjegyezhetetlen és kiszámolhatatlan bonyolultságú ritmusképleteket.

Nincs értelme minden dalról külön-külön írni. Az egész album egy progmetál ötlethalmaz, amit irigylésre méltó énekhang tesz emészthetővé, és remek refrének tesznek megjegyezhetővé, legalábbis ezek felkeltik az emberben a vágyat, hogy megjegyezze az egész dalt :). Mint minden progmetál zenekarban, a zene és az előadás hibátlan, de nehezebben kiszámítható, mint a műfaji megjelölésben szereplő “heavy metal” stílus. Akik szeretik a Dream Theatert, de túlzásnak tartják a Symphony X összetettségét, mindamellett néha nem utállnak hagyományos metálzenét is hallgatni, (az ének és néhány refrén miatt Maiden, Hammerfall), azok örülni fognak a lemeznek. Bonyolult, vastag, de emészthető, többször hallgatós ötletes zúzda kisebb lazításokkal a dalok elején és végén, néhol hagyományos metálra emlékeztető elemekkel. Aki szereti a progresszív rockot annak 10 pont, aki nem annak 7/10. Nekem 8 :).

——————————-

ENGLISH VERSION:

Pathosray is an italian metal band, and their new album is released by Frontier Records. Frontier Record’s opinion is that the band’s past is a “mixture of heavy metal, so mixture of Progressive Metal and 70’s style Symphonic Prog-Rock”. Are there any bands nowadays, who don’t mix metal music with another kind of music?
The band’s past begun in 2000, then they released their demo in 2001, but the current line-up was ballasted in 2006 with Fabio D’Amore (bass) and Gianpaolo Rinaldi (keys), and then they released their new demo,too. They had concerts in progressive rock festivals and they also had some shows in Italy.
They released their first album in 2006, and after it, there were some changes in the line-up:Alessio Velliscig guitarist joined the group. Criticals said, that this album joined other huge band’s albums, for example Dream Theater, Nevermore, Symphony X, Eldritch and Fates Warning.

They released their new album in 2008, with the help of Johan Ornborg és Jens Bogren, producers of the swedish Fascination Street Studio. These producers were help to Symphony X, Hammerfall, Opeth, and Katatonia, too.
I think It’s obvious, that this is a progressive metal album. The drummer is Ivan Moni Bidin in this album, and that includes difficult rhythms.
That’s the truth in this album for every song. We don’t get precisions like Petrucci,or Symphony-X, this album is a progressive metal album. Sometimes It’s difficult parts, but the vocals (Marco Sandron) are very good, and sometimes you can’t forget some parts of the songs.

I don’t wanna write of every song. The whole album is a progressive metal album, with a very good vocal, and you can’t forget the chourses. Like in every progmetal bands, the music and the performance is perfect but you can’t calculate It easily. Those, who like Dream Theater, but don’t like Symphony X’s complexity, and they also like “traditional” metal music, too (for example Iron Maiden and Hammerfall), will like this album. It’s a bit difficult, but It has slower parts at the beginning and the end of the songs, with some traditional metal themes. I think, who likes progressive rock, will give 10/10 points, who doesn’t like, will give 7/10. I give 8.

Tracklist:

1. CrownN Of Thorns
2. Behind The Shadows
3. Aurora
4. Quantic Enigma
5. In Your Arms
6. Sons Of The Sunless Sky
7. The Coldest Lullaby
8. Perpetual Eclipse
9. Poltergeist
10. For The Last Time

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár