Kiadó: Drakkar Productions
Weboldal: myspace.com/blackmetalpatria
Kiadás éve: 2011
Stílus: Black metal
Brief Sum: So we have reached the line when different cultures collide and learn from each other. This is not necessary a good thing and this album is the perfect example for this. Patria hailing from Brazil playes nordic black metal in a genius way. My problem is that this music is trying to be colder and ‘more nordic’ than any band from Scandinavia – and they succeed at it.
A brazil Patria immáron negyedik lemezénél tart, ami annak tekintetében, hogy az első teljes hosszúságú kiadványuk 2009 nyarán jelent meg igen gyors dalszerzési tempót sejtet. Nincs ezzel semmi gond, a dalok ugyanis nagyon erősek és nem érződik rajtuk semmilyen kapkodás.
Amint elindítjuk a lemezt egyértelművé válik az, amit már a borító is sejtet – itt bizony vegytiszta black metallal állunk szemben. Mielőtt a dalok elemzésébe kezdenék, kiemelném a hangzást, ami a stílus követelményeinke maximálisan megfelel, ugyanakkor mentes minden túlzástól. A gitárok élesen reszelnek, az ének megfelelően visszhangos, mégsem fullad kakafóniába az egész, az arányok szinte tökéletesen el lettek találva. Sajnos a szerkesztőségbe eljuttatott példányban nincs feltüntetve a felvétel helye és a keverést végző személy neve.
A tagok több brazil zenekarban is játszanak, ezek közül a legismertebb talán a hangszerekért felelős Mantus egyik bandája, a Mysteriis.
A lemez első tétele a Death’s Empire Conqueror, pár lassú ütem után fel is veszi az egész lemezre jellemző, középtempósnál kicsit gyorsabb lüktetést. A majd öt perces dal végéig ez változik döngölősebb lassabb témákkal.
Ugyanezt a vonalat viszi tovább a második szerzemény, az Underworld Temple, melynek kezdő riffjéért sok gitáros a fél kezét adná. Egyszerre heroikus és mocskos, amilyennek lennie kell. Szinte sajnálnánk, hogy ez a téma csak egyszer hangzik el, de a dal további része is ötletekkel teli, sodró. Két perc után egy enyhe szintetizátorral kísért lassú kiállás visz új lendületet a dalba, éppen csak annyi időre, hogy utána a blastbeat még nagyobbat üssön.
A negyedik tétel, a Nevoeiro egy nagyon megkapó lassú riffel indít, itt az ének különösen nagy szerepet kap, egy újabb ritmikai sávot ültetve az egész dalba. A dal végig meg is marad ez a kimért, lassú tempó, felvezetve a Trancendantal című ötödik tracket.
A hatos számú Legio Mortis Nostrae egy majd három perces átkötő, melyhez csak néhány sornyi szöveg tartozik.
A nyolcadik dal, az Umbra Patri ismét lassabban kezd, majd egy perc után robban be egy újabb gyilkos, ízig-vérig északi riff, majd adja át a helyét egy heavy metalos ízű témának, melyet szinitkórussal kísért további döngölés követ. Talán ezt tudnám a lemez legerősebb dalaként kiemelni.
Az utolsó saját szerzemény a lemezen a címadó Liturgia Haeresis, ide már sajnos kevesebb erős téma jut, így a majd’ hét perces dal inkább elvesz az album egészéből, mintsem hozzáadna.
Tizedik trackként meghallgathatjuk még az Amorphis Black Winter Day című dalának átiratát a Patria előadásában. Érdekes választás ez, stílusban az eredeti dal nem igazán passzol a lemezhez, ami egyáltalán nem baj, ettől a lemez úgy tud sokszínűbb lenni, hogy közben nem veszt erejéből és őszinteségéből. Sajnos a kiadvány szövegei nem elérhetőek, így nem tudom megítélni, hogy az Amorphis dalát annak üzenete miatt választották-e. Az viszont biztos, hogy ugyan a dalon csak kis mértékben változtattak, mégis a lemez koncepciójába illőhöz tudták formálni.
Összességében egy, a mai black metal szcéna lemezei közül kiemelkedő alkotást tett le az asztalra a Patria. Kiemelkedő, mert ugyan sok nagy név felmerül a hallgatóban amíg a lemez végigmegy, de nincsenek egyértelmű nyúlások, a korong pedig elejétől a végig izgalmas tud maradni. Ugyanakkor vannak hiányérzeteim is, hisz egy brazil zenekarról van szó, akik az északi stílust mindenféle változtatás nélkül vették át. Néhány törzsibb jellegű, dobolós-kántálós megoldás alkalmazásával az egész sokkal egyénibb tudna lenni.
Tracklist:
1. Death’s Empire Conqueror
2. Underworld Temple
3. Sons of Destiny
4. Nevoeiro
5. Transcendental
6. Legio Mortis Nostrae
7. Umbra Patri
8. Darkland Worship
9. Liturgia Haeresis
10. Black Winter Day (Amorphis Cover)