PENSÉES NOCTURNES – Vacuum

Kiadó: Les Acteurs De l’ombre Productions

Weboldal: myspace.com/penseesnocturnes

Kiadás éve: 2009

Stílus: Black Metal / Ambient

 

(scroll down for English Version)

 

 

A Pensées Nocturnesnek ez a Vacuum névre keresztelt lemez az első kiadványa. Ilyenkor a kritika általában úgy kezdődik, hogy eddig nem találkoztam vele és teljesen újan cseng a név (persze ha leszámítjuk, hogy azért kb. minden web magazin kirakja). DE! Pár hónapja épp belefutottam a Pensées Nocturnes myspace oldalába, amikor még csak egy vagy két szám volt hallgatható, és – mint később pm váltás során kiderült- akkor több kevésbé underground kiadó is érdeklődött kiadást illetően. Úgy látszik végül Les Acteurs de l’Ombre Productions lett a befutó. Ez valami másabb szerveződés, de akit érdekel, járjon utána.

Olyan albumról van itt szó, ami esetén lehetetlen a szokásos sémákból kiindulni. Műfajilag depresszív, klasszikus elemekkel tűzdelt black metal, de ez most bonyolultabb. A cover art viszont valami rideg industrial dolgot sejtet. Erre semmiféle magyarázat nincs, ordenáré hiba, vagy művészi szabadság, esetleg valami más (?).
Az egész produkció orbitális paradoxonok egysége. Laikusoknak komplikált, felületeseknek tökéletes, jobban belemélyedve viszont rémes kohézióhiány tapasztalható. Sokszínű, rengeteg hangszer (fogalmam sincs ebből mennyi VSTi és mennyi az igazi, de nem túl szembetűnő, max a tudat zavaró), klasszikus elemek, néhol túlcifrított, néhol túl francia, ez idáig rendben. A megszólalás is remek (bár személy szerint én jobban szeretem, ha picit piszkosabban szól).
Az egészben a hiba a stílusgyakorlati tudatos imidzs és az egész spontaneitása között húzódó éktelen feszültség. Persze nem új dolog a műfajban, hogy néhol teljesen kiszámítható, sőt sokszor az adja meg az ízét, ahogy szenvedélyt vegyítenek a klisékbe (pl. Gris), de sokszor olyan érzésem van, hogy hiányzik az alkotás iránti tisztelet.

Ettől függetlenül jól kidolgozott témák, gyönyörködtető hangszeres játék, sőt, egészen teknikás mind. Talán a blastbeateknél néha szétesik, de ez a hangzás miatt is van. Egy elsőlemezes projecttől igazán remek, sőt várakozáson felüli. Ki gondolná, hogy így be lehet passzírozni némi bluest és jazzt is egy black metal anyagba. Csodálatos ez a határtalan kreativitás, a szerkesztés néhol meg már túl profi, nem is beszélve a zongorajátékról.
Összességében majdnem egy tökéletes lemez, egy hatalmas pofon a sok tehetségtelen black metalban önmegvalósító embernek. Kötelező!

—————————-

ENGLISH VERSION:

The Vacuum is the first record of Pensées Nocturnes. The review usually goes like: I’ve never heard about them, the name is totally new to me (of course, only if we don’t take the fact into count, that all of the webzines talk about them) BUT! I ran into the myspace page of Pensées Nocturnes a few months ago, when they’ve had only one or two songs online and – as it later turned out after a few private messages – then a few less underground studios were showing interest towards them. It seems that Les Acteurs de l’Ombre Productions won. It’s a bit other organization, the ones who are interested about them, should find out themselves.

We’re talking about an album, in which case we can’t start from the default schemes. Looking at its genre it is depressive, black metal, larded with classical elements, but this is a bit more complicated. The cover art make us think that it’s a cold, industrial stuff. There is no explanation for this, a big mistake or artistic freedom, or something total different (?).
The whole production is a unity of orbital paradoxes. It’s complicated to the laity, perfect to the shallows one, but as we sink into it deeper we experience terrible incohesion. Colorful and many instruments (I don’t know how many of it are VSTi or true instrument, but it isn’t conspicuous), classical elements, a bit too ornamented and French here and there, it is okay. The sound is great (however, personally I like dirty sound a bit more). The failure in it is the ugly strained relation between their formed deliberate image and the spontaneity of it. Of course it isn’t new to the genre, that it is sometimes way too predictable, in fact this is the thing that gives flavor, as they mix passion into the clichés, (Gris for example), but sometimes I have the feeling, that they lack the respect towards the art.

Apart from this the themes are well developed, the instrumental play is beautiful, and moreover they are all technical. It falls apart sometimes at the blastbeats, but it’s because of the sound as well. It is very good from a first record project, it exceeds expectations. Who might think, that they can put that many blues and jazz into a black metal stuff. This endless creativity is wonderful; the editing is way too pro sometimes, to say nothing of the piano play.
To sum up, it’s an almost perfect album, a huge humiliation to many other untalented black metal bands. It’s a must!

Tracklist:

1. Lune malade
2. Flore
3. Dés-espoir
4. Coups de Bleus
5. Epitaphe
6. Repas de Corbeaux

Pontszám: 9.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: LADLO Productions news: Pensées Nocturnes, Way To End, Regarde Les Hommes Tomber

NorthWar

Pensées Nocturnes Interjú

REBELPROUD

PENSÉES NOCTURNES – Grotesque

REBELPROUD

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár