PEORDH – An Obscure Forgotten Path

Kiadó: Blackmetal.com

Weboldal: www.peordh.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Black Metal

 

 

 

 

A Peordh személyében egy új depresszív atmoszférikus pogány black metalt ismerhetünk meg. Az “An Obscure Forgotten Path” Dreogan mester debüt albuma. Neve már ismerős lehet a Garrisoned, Rivazion, Xtaodecas zenekarokból. Hosszú, elnyújtott dalokat hallhatunk, ami szinte sodrásként visz a homályba, akár 10 percet is túl szárnyalva. Búskomor és hipnotikus, némileg transz előidéző is lehet. Sivárság pusztaság, gyötrelem jellemzik a Peordh zenéjét. A “Hail To Those Born in a Lost Age”: távolból sistergő remegéssel kezdődik, majd megjelenik a süvítő gitár, amit sok depresszív és NSBM zenében is ismerhetünk. Nagyon hosszú végtelenségig elnyújtott témák tömkelege, amivel a halált megidéző nosztalgikus zenét teremtik meg. Majdhogynem 5 perc után kezdődik az első változatosság, kissé felpörög és letaszít. Előkerül a vészjósló gyötrelmes hang, ami fájdalmas és keserűen édes. A Xasthur zenéjéhez tudnám legjobban hasonlítani, ami a hatodik percnél egész jelentősen megmutatkozik. Kissé begyorsul és a gitár riffek is hasonlóan jelennek meg, mint az előbb említett zenekarnál.

A vokál témát nem mondanám annyira nagyszerűnek és az atmoszféra sincs annyira zseniális, mint a Xasthur esetében, de kiemelkedőt alkot a Peordh. Az utolsó percekben ismét búskomorsággal lelassul és “fáradtan” szép csendben befejeződik az első démoni alkotás. Helyenként elég sok mizantropikus ambient téma is megjelenik, egy-két égdörgéssel párosítva, így jutunk el a következő dalhoz is. Ami hasonlóan nyomasztó és gyűlölettel teli vérfröccsenet. A vokál témákat egy transzt előidéző billentyűtétel kísér a gitárokkal együtt. A “Lost…” nótánál biztos sokan a Burzumra gondolnak, nem is csoda, mert a zene kisugárzása nem áll messze egymástól. Idegfeszítően, csikorogtatva pattanásig feszítik a húrt, a dob épphogy hallatszik. Hosszú távon nem azért lehet idegesítő, mert idegfeszítő, hanem azért, mert unalmas és fárasztó. Nagyon érzik, hogy hogyan is lehet minél nyomasztóbb légkört elővarázsolni és megalkotni, de mintha még valami nem lenne tökéletes. Természetesen a “sípoló, fütyülő” magas gitárfutamok bejönnek, csak van olyan banda, amelyik ezt jobban csinálja. A “Time of Honour, Gone” c. dal szinte egy templomi játékkal indul, amiben később egy pogány csatajelenet keveredik, mindenféle kaszabolással.

Talán ez az egyik legváltozatosabb nóta az albumon. Itt mintha a pogányság kerülne jobban előtérbe, és nem áraszt annyira nyomasztó érzést. A következő nótában is folytatódik ez az úgymond dallamosság. Csiholják a tüzet és élesítik a kardokat. Mindenki felkészült a csatára. Ez a szomorkás, pogány stílus is jól áll a Peordh-nak. Kissé lelkesítő és szerintem jobban is sikerültek, mint az előző dalok. Az utolsó két dalban az ambient stílus jelenik meg. Majdhogynem mondhatni, hogy ez az érzéki oldala, és most jelenik meg a gyönyör, megnyugvás, ami lezárul a csenddel. Összességében egy jó albumot ismerhetünk meg. Szinte 3 részre is oszthatnánk a lemezt. Sok mindenki megkedvelheti, a nyerseség vagy a nyomasztó gyötrelem miatt. Nem tudok csak dicsérő szavakat írni, de egy erős és nagyon figyelemre méltó lemezről beszélhetünk. Kíváncsian várom a folytatást.

Tracklist:

1. Hail To Those Born in a Lost Age
2. Hate and Mystery, Mystery and Hate
3. Lost…
4. Time of Honour, Gone
5. Though the Darkness Sometimes Fades
6. Under Dreary Pouring Sky and Morbid Waking
7. And so My World Melts…

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár