Kiadó: More Hate Prod.
Weboldal: myspace.com/psodium
Kiadás éve: 2009
Stílus: Symphonic Black Metal
(scroll down for English Version)
Mostanság kezdem felfedezni magamnak Oroszországot, mint rejtett metal aranybányát. Meglepően sok kiemelkedő formáció tanyázik arrafelé, így teljes optimizmussal telítődve vettem a kezembe a postaládámban landolt moszkvai Perversus Stigmata debütáló nagylemezét. Nevük talán nem a leghivalkodóbb, ellenben hiba lenne elhamarkodottan ítélkezni, hiszen munkájuk gyümölcse polírmentes, kellemes-prüntyögős black muzsikát rejt.
Mindenek előtt egy mondatot még áldoznék a promóra, ugyanis ritkán találkozni ehhez hasonló igényes, szimpatikus megnyilvánulással. A szokásos papírtokon kívül booklet (sőt, valójában a komplett ‘felszerelés’) is járt a koronghoz, így a külsőségekről valamivel szélesebb skálán nyilatkozhatok. Ezúton is köszönet érte a More Hate Productions-nek. Mint tudjuk, a műfaj keretei elég szűkösek, nagy megoldásokra tehát ezúttal sem kell számítanunk. Esetünkben nincsenek rajongókat megbotránkoztató epikus, progresszív vagy szinti-orientált határ feszegetések. Egy tradicionális anyagról beszélünk, ám az említettek ellenére van egy csipetnyi egyedi íz a bandában, ennek oka pedig a zömében anyanyelvükön írodott szövegek. Az ének persze nem túl artikulált, mégis könnyedén kiszúrható az eltérés; kérdés, ez kit mennyire zavar. Jómagam kedvelem az országot, így részemről nem volt gond, mi több, határozottan jólesett a másság. Az orosz nyelv sajátos aromáját már korábban is pedzegettem, de ez a beszédstílus egyébként is hordoz magában egy egészséges szigort és határozottságot, így minden pontosan klappol a rideg zenéhez.
Rendszeresebb olvasóink már írásaimban többször is belefuthattak a Dimmu Borgir nevébe, hiszen több alkalommal is hasonlítottam egy-egy csapat hasonszőrű megoldásait a norvégokéhoz. A méricskélést sajnos ezúttal sem tudom elkerülni, noha a lemezre teljességében nem jellemző a pofátlan koppintás, a nyitó Hate ihletése (túlságosan) egyértelmű. A maga középtempós lüktetésével ez a nóta akár az örök black himnusz Puritania kistesója is lehetne. A továbbiakban azonban nem sok teteje van a részletes elemzésnek. Néhány dalban előfordulnak változatosabb ötletek, ilyen például a Silence pár momentuma, vagy a záró Death kezdeti dobtémái, de többségében szüntelenül támadnak a blastbeat-ek és az énekes/gitáros Storm mizantróp rikácsolása.
Habár sohasem izgatott a világűr és maga a borító sem nevezhető különösebben szépnek, igencsak sokatmondóan illusztrálja a képi világ, mekkora méreteket ölt a tagok univerzum iránti gyűlölete. A hangzás szinte tökéletes, már ami ezt a réteget illeti. Sikerült úgy összedobni a soundot, hogy teljesen élvezhető legyen és ne csak torz reszelés süvítsen a hangszórókból. Ennek dacára a megveszekedett true arcok sem fognak sterilitással vádaskodni, hiszen a vokál és a dob kellően karcos, félúton megmaradtak a már jól bevált nyers, kripta megszólalásnál.
Egyedül a kiemelkedő, emlékezetes pillanatokat hiányoltam. Én a jövőben szívesen hallanék nemzeti népi hangszereket, folkos dallamokat a leendő második megmérettetésnél, illetve az orosz nyelv erőteljesebb kihangsúlyozása is egyedibb irányba taszíthatná a hordát. Ezzel ugyan részben hátat fordítanának a szcénának és a náció miatt is egész biztosan lennének fanyalgók, akik nem igazán preferálnák a cirill nyelvhasználatot, de az erre fogékonyak garantáltan értékelnék a fejlődni akarást. Gondolom (vagy legalább is remélem), hogy amúgy sem a mezőnybe szürkülés a kitűzött céljuk.
Black metal harcosaink szépen suttyomban kihoztak egy pofás nagylemezt, amivel a stílus szimpatizánsai nyugodt szívvel tehetnek egy próbát, mint ahogy azok is, akik ilyen téren vágynak egy kis kellemes kikapcsolódásra. Ha tehát van pár fölös ezres a tárcában, valamint szabad hely a polcon, megéri a befektetést. Végezetül, amint azt a szövegkönyvbe vésett szlogen is kimondja: ‘By Hate To World Domain!’.
———————————–
ENGLISH VERSION:
I’ve discovered Russia recently as a hidden golden mine of metal music. There are surprisingly many great bands, therefore I took the debut album of Perversus Stigmata of Moscow in my hands from my pillar box with full optimism. Their name is not the most alluring, but it would be a mistake to have prejudices against the music. As a result of their music, it doesn”t contain irrelevant matter, it’s pleasant, harmonic black metal music.
Before discussing this album, one more sentence about the promo. It’s really a gentle, nice, attractive promo, it”s hard to find such a great one. Apart from the usual paper box, we can find a booklet as well in the pack (actually it”s a complete equipment), next to the CD. So as for the cover, I could tell a bit more about it. Thanks to More Hate Productions for it. As it”s known, the frame of this genre is quite limited, so we can’t expect new, innovative features. As for their music, there aren”t epic, progressive, keyboard-oriented themes which go beyond those frames of this music, and shock the listeners. It”s a traditional stuff, but despite these facts, a slight own atmosphere can be felt of this music. Mainly their native language is the cause of it. Of course the vocals aren”t too articulated, but it”s still easy to notice the difference. Maybe it would disturb some of the listeners a bit, but in my opinion, it’s not a matter, and since I like the country, it was good to hear something different from usual. I”ve already told about the own taste of the Russian language. This way of speaking includes a healthy strictness and confidence, which totally fit the rough music.
Our regular readers could already met the name of Dimmu Borgir in my articles. I’ve found some bands” music similar to the Norwegian band”s at a few occassions. I can”t avoid this comparison this time again, I have to say that the opening song, „Hate” is too obviously influenced by Dimmu Borgir, though this copying is not that impudent. With its mid tempo pulse, this song can remind us to the eternal black anthem, „Puritania”. But there”s no use of deeper evaluation. There are some various themes in some other songs, too, like some moments of Silence, or the drum themes of closing song Death. But most of them are dominated by the blastbeats and the mysanthropic shriek of Storm (vocals/guitar).
Though I was never interested in space, and I wouldn”t call the cover beautiful, it”s easy to notice how well it illustrates their hate of this universe. As for this kind of music, the sounding is close to perfect. It”s built well, the listeners can enjoy it, it”s more than the pure distorted wiggling. Despite these, even the constantly arguing „true” guys won”t blame the band with unvariousity, since the vocals and the drums are duly scratchy, and they more or less kept their usual raw, crypt-like sounding.
I only missed some really excellent, memorable moments. In my opinion, some folk Russian instruments would improve this music, I expect some moments like this for their second album. A stronger emphasizing of the Russian language would make the music more unique. However, they wouldn’t follow the trends of the genre with it, some people wouldn”t prefer it and would have complaints about it, that”s sure. But those who are attracted to that kind of musical orientation, will like the Russian language use. I hope they don”t want to get stuck in the swamp of average bands.
The fighters of black metal composed a fair album, the fans of this genre, and those who want to know a band like this, it may be worthy to get acquainted with this CD. If there are some spare 1000 Ft banknotes in the wallet, and some space in the shelves, it”s worthy to buy this album. And I”m quoting a slogan from the lyrics to close my article: „By Hate To World Domain!”.
Tracklist:
1. Hate
2. Astral
3. Black Stars
4. Silence
5. Perversus Stigmata
6. Death