Lemezismertetők

PESTILENCE – Exitivm

Kísérleti jelleggel ezúttal egy páros ismertetővel jelentkezünk. Talán érdekes lehet ez a megoldás, mert nem csak egy személy meglátásaira épül, ami lehetőséget adhat egy objektívabb lemezbemutatóra. Bár, jelen esetben nagyjából hasonló vélemények születtek:

Equimanthorn: Bizony nem mostanában történt nálam olyan, hogy izgatottan vártam volna egy soron következő Pestilence lemez megjelenését, de most mégis ez a helyzet állt elő. A 2018-as Hadeon határozottan meggyőzött róla, hogy Mameli és csapata újra ereje teljében van. Úgy vélem, nem árt egy kis áttekintés, mielőtt belevágnánk az ajánlóba, mert elégé eltérő elvárások lehetnek velük kapcsolatban. Vannak, akik csupán az első két lemezt pörgetik újra és újra nem tágítva tőle, hogy ezek a korai death- thrash pusztítások adják a Pestilence esszenciáját. Mások a Testimony-t emelik piedesztálra, mondván, az egyik leghangulatosabb, legkidolgozottabb death metal lemez valaha, király dalokkal és még királyabb szólókkal. Ám akadnak olyanok is, akik a hőskorszak mind a négy lemezét a kedvenceik között említik. Ez utóbbi táborba tartozom én is, mivel még a kísérletezőbb hangzású Spheres is zseniális alkotás a szememben.

Gyrsee: Nálam a Testimony of the Ancients a csúcs, és nem csak azért, mert azzal a lemezzel ismertem meg őket. Akkoriban annyira megfogott, hogy azonnal beszereztem az első két albumot is, de bármennyire is szerettem volna, közel sem jöttek be annyira. Ez viszont nem véletlen, mert a Testimony pont azok az apróságok miatt tetszik annyira, amik a korábbiakon még nem voltak jelen. Gondolok itt elsősorban a fantasztikus, fülbemászó szólókra és azokra a kellemes dallamos kitérőkre egy-egy számon belül, mint ami pl. a Presence Of The Dead-ben és a Stigmatized-ben is hallható, vagy a Twisted Truth-ra, ami meg egy igazán különleges, slágeres szerzemény.

Biztosan nagyon sok ős-rajongó van, akik visszasírják Martin Van Drunen-t a banda élére, én viszont nem tartozom közéjük. Az, hogy Mameli vette át a hörgő szerepet, szerintem nem sokat változtatott, mert eléggé hasonló gégemetszett hangon tolja, mint elődje. Martin távozása után viszont komoly zenei kísérletezésekbe kezdett, ami által elég megosztók, ám tagadhatatlanul egyediek lettek. Ez főleg a Spheres lemez megszületésével érte el a csúcsot, ami már annyira különleges lett, ami jóformán páratlan a műfajban, de akár még az egész metal zenei palettán is. Rettenetesen vártam anno a megjelenését, de csak pislogtam, mikor meghallottam! Bevallom, elszántan kellett barátkoznom vele, mire megszoktam, de végül sikerült jóra hallgatni, azóta nagyon szeretem, és elismerem az erényeit. Mégis úgy gondolom, hogy akkoriban nem volt még erre felkészülve a világ, és valószínűleg számos death metal rajongó képtelen volt befogadni ezt az anyagot, majd elpárolt a bandától. Talán nem is annyira meglepő, hogy ez a merész lépés a banda végét jelentette, legalábbis átmenetileg.

E: Igen, mint tudjuk, ezután eltűntek egy időre a palettáról, a 2009-es visszatérésük pedig árnyéka volt csupán régi önmaguknak. Próbálkoztam én derekasan mindegyik aktuális lemezzel, de csak nem tudott megfogni a zene. Így ment ez egészen a már említett Hadeon-nal való találkozásig. Végre, Mameli-nek ezúttal sikerült igazán ráncba szedni a zenei elképzeléseit, hozzá pedig újrahasznosítani a Pestilence kezdetektől működő sajátosságait. Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy egyszerre volt jelen a Consuming dalainak kérlelhetetlen tempózása, a Testimony markáns riffelése és a Spheres elvont zenei világa.

G: Én minden friss megmozdulásukat kíváncsian várom, de az elején valahogy nálam sem sikerült igazán nagyot ütni egyiknek sem az újabbak közül, pedig egyébként rossznak sem mondanám őket. Mameli kísérletezget, mintha még mindig keresné a helyes irányt. Szerintem is Hadeon-nal találta meg ezt leginkább, és szerencsére most sem rossz felé mozdult. Nem gondolom, hogy az Exitivm jobb lett annál, de nem is rosszabb, csak egy kicsit más. Egyébként a borítókat nézve is észrevehető, hogy az Obsideo környékén elindult valami, az utolsó három design nagyon hasonlít egymáshoz.

E: Az Exitivm lényegesen valóban nem változtatott az utóbbi recepten, csupán az arányok tolódtak el kissé, mégpedig egyértelműen a Spheres irányába. Olyannyira így van ez, hogy az Exitivm-ot – enyhe túlzással – akár Spheres 2-nek is nevezhetnénk, legalábbis ami a zenei koncepciót illeti.

G: Én nem egészen így gondolom. Bár tényleg van benne egy kis Spheres feeling, viszont ez jóval durvább és death metalosabb attól. És jóval töményebb is, hiszen ebből szinte teljesen hiányoznak pl. az instrumentális interlude-ok. Stílusát tekintve szerintem a Hadeon és az Exitivm is valahol a Testimony és a Spheres közé illene be a sorban, pont ebben a sorrendben. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mi történt volna, ha ez a lemez jön ki 1994 környékén a Spheres helyett, és csak később jelentek volna meg a merészebb kísérletezések a sci-fis szintigitárokkal.

E: A hangzás rendkívül steril. Ez máshol talán bosszantó is lehetne, de ehhez a rideg, futurisztikus hangulatú albumhoz tökéletesen passzol. Talán csak az erőtlenül és élesen kattogó lábdob, ami azért továbbra is zavaró kicsit.

G: A hangulathoz valóban passzol, de a műfajhoz is? Szerintem ez a gitár sound egy dallamosabb, progresszívebb beállítottságú albumon talán jobban működhetne, mint egy ilyen durva, darálós death metalban. Ugyanakkor aláírom, hogy ettől tök egyedivé és különlegessé válik a zenéjük, és nem holmi tucat death metal hangzásra épül. A dobtémák a Hadeon-hoz képest szerintem erősebbek: egy kicsit kevesebb tuka-tuka, egy kicsit több az őrlés, töményebb az egész. Mameli hangja pedig ismét magasabb, mint az előző lemezen, de már ehhez is hozzászokhattunk. A Resurrection Macabre-n magához képest kifejezetten mély volt, aztán a Doctrine-n full gégemetszett stílusban hörgött, majd megint mélyebb, megint magasabb, és azóta sem állapodott meg, hogy melyik legyen az igazi. De az is lehet, hogy direkt az aktuális zenéhez és hangulathoz igazítja, nem tudom.

E: Nagyon össze van gyúrva ez az album, egy pillanatra sem enged a feszültségből. Disszonáns akkordok borzolják végig a komfortérzetet, s ha ez még nem lenne elég, teljesen idegbeteg szólók csavarnak időnként egyet-egyet a meggyötört idegszálakon. Ez mind jól hangzik és mi tagadás, valóban élvezetes hallgatni, de mégis akad vele némi probléma. A riffek, dalszerkezetek annyira követik ezt a szoros formát, hogy önmagukban nem állják meg a helyüket. Még sokadik hallgatásra se nagyon lehet őket megkülönböztetni egymástól. Szerintem az se nagyon tűnne fel, ha netán változna a sorrend. Olyan így a lemez, mintha egyetlen 40 perces dalból állna, csak több részre tagolva. Ettől függetlenül mégis kiválóan erősítik egymást, így nem nagyon szeretnék ebbe belekötni, csupán érdekességképpen említettem. Ennek okán viszont nehéz kiemelni bármelyik szerzeményt, de hármat mégis meg tudnék nevezni: A Sempiternvs Morbid Angel-es belassulásával, a Mortifervm kegyetlen csépelésével – szerintem ez az album legjobb tétele -, a címadó pedig a több sávú vokállal és a szaggatott témáival hívja fel magára a figyelmet.

G: Nagyjából ugyanígy gondolom. Nincs rajta kiemelni való jó szám, de rossz sem. Teljesen egységes a színvonal, de egy kicsit egysíkú is ezáltal. Most a formabontó kísérletezések is elmaradtak, mint pl. az Astral Projection című dalban a Hadeon-on. A klipnóta is lehetne szinte bármelyik. Az intro-t viszont ezúttal elég feleslegesnek érzem, főleg, hogy közel 3 perc hosszú lett, annyira azért nem jó.

E: Ez igaz. Nagyon epikus az Intro felütése, segít is a ráhangolódásban, de simán le lehetett volna felezni.

G: Amúgy Morbid Angel-es érzéseim nekem is voltak itt-ott, de talán még inkább beugrott az elmúlt években igencsak topon lévő Skeletal Remains, ők játszanak manapság hasonlóan pusztító, gyilkos death metalt. Nem csak azért, mert Chris Monroy hangja is ilyesmi, de stílusban, dalszerkezetekben és még némelyik gitárszólóban is hasonlóságot véltem felfedezni. Az Internicionem-ben hallható pl. egy érdekes tremolós torzítás, amit szintén csak a Skeletal-os srácoktól hallottam eddig. Egyébként szólókban eddig szerintem simán ez a legerősebb anyaguk az újjáalakulás óta, és nem is spóroltak vele! Nem számoltam meg, de biztos van minimum 20 darab belőle a 40 perces albumon! Nagyon régóta várom, hogy egyszer visszatérnek a dallamos fajtához, mint a Testimony-n, de sajnos Mameli évek óta csak ezt a furcsa, disszonáns stílust erőlteti, már-már hamisnak tűnik néha, én személy szerint nem annyira rajongok értük. Szerencsére most ezek is kevésbé szembetűnők, sőt, hallani jó pár tremolókar húzogatós vinnyogtatást is, amik viszont tök jól működnek. Van egy olyan megérzésem, hogy ezek részben az új gityós, Rutger Van Noordenburg érdemei. Jók a riffek is, és külön tetszik, hogy helyenként szerepet kaptak lassabb, súlyosabb témák is, mint pl. az Inficiat című tételben, az ott elég brutálisan szól!

E: A Skeletal hasonlat nem annyira meglepő szerintem, hiszen ők pont azt a zenei időszakot célozták meg, melynek a Pestilence is aktív részese volt. Ennek a thrash-es riffelésből kifejlődött death metal-nak egészen más a szerkezeti felépítése, mint az ultrakomplex túrásoknak, amit a címke manapság jelöl. Én is kedvelem a Testimony dallamosabb szólóit, de ilyen témákhoz szerintem az már egyáltalán nem passzolna. Jó ez így, ahogy van!

G: Még annyit tegyünk hozzá, hogy szokásához híven Mameli ezúttal is lecserélte a teljes brigádot maga mellől az előző lemez óta, s míg pár éve a zenekar ¾ részben román és szlovén tagokból állt, a Pestilence mára újra 100%-ban holland nemzetiségű banda. Az már egy másik kérdés, hogy ezek a változások mennyit nyomnak a latba a végeredményt illetően, hiszen Patrizio egy hatalmas ego, és van annyira domináns, hogy gyakorlatilag nagyjából mindegy, hogy kikkel zenél együtt, ha azok elég képzettek. Úgyis az lesz, amit ő szeretne.

E: Mindent összevéve az Exitivm nem egy eget verő alkotás, de számomra az újjáalakulás óta a legjobb lemezük lett. Pontosan ilyen visszatérést vártam tőlük anno. Akinek a Malleus és a Consuming jelenti a Pestilence-t továbbra is, annak az új album sem fogja meglágyítani a szívét, de aki eljutott a Spheres-ig a kedvelésben, az bátran próbálkozzék!

G: Így van! Kíváncsian várjuk a folytatást!

Kiadó: Agonia Records
Kiadás éve: 2021
Stílus: Death Metal
Weboldal: http://www.pestilence.nl/

Tracklist:

1. In Omnibvs (Intro)
2. Morbvs Propagationem
3. Deificvs
4. Sempiternvs
5. Internicionem
6. Mortifervm
7. Dominatvi Svbmissa
8. Pericvlvm Externvm
9. Inficiat
10. Exitivm
11. Immortvos
12. Personatvs Mortem (Outro)

Pontszám: 8

Equimanthorn: 8
Gyrsee: 8

Kapcsolódó cikkek

Pestilence – különleges régisulis programmal jön Budapestre a a holland death metal brigád

KMZ

Hot News: Pestilence Album Confirmed for November Release

KMZ

Hot News: Pestilence Signs To Candlelight Records

KMZ

PESTILENCE – Doctrine

Dr. Feelgood

Pestilence Interjú

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek