Lemezismertetők

PHLEBOTOMIZED – Deformation Of Humanity

Akik kicsit mélyebben beleásták magukat anno a sötétebb extreme metal világába, azoknak bizonyára ismerősen csenghet a Phlebotomized név. Az avangarde death/doom műfajban utazó holland hetes fogat aktív tevékenykedése a ’90-es években, annak is főleg az első felében keresendő. Néhány demo és két EP után az első nagylemezük 1994-ben látott napvilágot Immense Intense Suspense címmel. Véleményem szerint egyértelműen ez volt a csapat legjobb anyaga, talán a legsikeresebb is, a széleskörű ismeretség azonban így is elkerülte őket.
Ebben az időben divatos volt a formabontó kísérletezgetés, és láthatóan ezek a fiúk sem a már előre kitaposott úton képzelték el a menetelést. Rengeteg jó ötlet és újszerű megoldás volt hallható ezen a lemezen! Talán egy kicsit túl sok is, ami miatt az az érzése lehetett az embernek, hogy ez még inkább csak egyfajta útkeresés, nem pedig egy határozott elképzelés, nem egy kiforrott saját stílus. A sűrű tempóváltások miatt szerintem nem volt teljesen egyben az anyag, a stúdiómunka sem volt még tökéletes, és gondolom a promo sem az igazi. Talán ezért is történhetett, hogy ez a csiszolatlan gyémánt sajnos nem tudott kikeveredni az underground mocsarából. A további kísérletezgetések, a némileg modernebbnek és divatosabbnak tűnő stílusváltások sem bizonyultak igazán jó döntésnek, hiszen a három évvel későbbi, 1997-ben megjelenő Skycontact lemezzel a csapat végül zsákutcába futott, majd feloszlott.

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek ezek után felcsillant a szeme a hír láttán, hogy 22 év elteltével a banda egyszer csak új albummal jelentkezik! Az elmúlt években ugyanis Tom Palms gitáros új zenésztársakat verbuvált maga mellé, és a Phlebotomized név ismét felbukkant a metal színterén. A különbség mindössze annyi, hogy az eredeti felállásból mára egyedül ő maradt, az összlétszám pedig hétről hat főre fogyatkozott. Vélhetően utólag Palms úr is beláthatta a múltban elkövetett hibákat, és számomra cseppet sem meglepő, hogy az új anyagot nem az utolsó lemezük, hanem az Immense Intense Suspense egyeneságú folytatásaként reklámozza a Hammerheart kiadó. Kifejezetten kíváncsian álltam hát neki a Deformation Of Humanity meghallgatásának…

Egy rövid, sejtelmes felvezetés után a közel 9 perces Chambre Ardente című dallal indít a lemez, ami egy lendületes, lágy billentyűs kísérettel megspékelt melodic death metal tétel, a középrészben némi lassabb tempójú, kellemesen dallamos kitérővel. Ezt követi a Descend To Deviance, aminek az első két és fél perces számomra a lemez egyik legjobb pillanatait jelenti. Ez egy kifejezetten szép, szomorkás hangvételű instrumentális rész doom/gothic stílusban, ami a hegedű és a zongora megjelenésével leginkább a műfaj egyik legnagyobb kiválóságát, a My Dying Bride-ot juttatta eszembe. Sajnálom, hogy nem vitték végig ezt a hangulatot az egész dalban, mert véleményem szerint ez a stílus áll legjobban a bandának, de a lassú kezdés ellenére aztán itt is hamar tempót váltanak, majd a végére a két gitárszóló már kifejezetten gyors alapokra érkezik, a középtempós riffekre helyezett szinti kíséret által pedig a korai Therion dallamvilága köszön vissza néhány pillanatra. Az Eyes On The Prize már sokkal inkább death metal nóta, talán az egyik legdurvább a lemezen. Az instrumentális Desideratum végén rendesen kikerekedett a szemem, ahol egyenesen a ’90-es évek elejére jellemző, primitív populáris rave(!) műfajra (pl. Scooter) emlékeztető, rövid elektronikus betét is hallható. Ez azért elég váratlan volt egy ilyen lemezen! A My Dear… című dalban ismét előtérbe kerül a gótikus műfaj, újra beszállnak a vonósok, egy rövid időre még a tiszta ének is megjelenik, a verzék pedig számomra a korai Crematory világát idézik. A lemez második fele sem kevésbé egyhangú, sőt, még inkább progresszívabb is, a zenekarra jellemző két domináns műfaj, illetve a lassabb és gyorsabb tempók a továbbiakban is sűrűn váltogatják egymást. A Proclamation Of A Terrified Breed-ben a kisséParadise Lost-os szólógitár témák mellett a zongora is újra hallható, a Deformation Of Humanity elé és mögé pedig újabb két kiváló instrumentális csemege került (Until The End és Until The End Reprise), amik tulajdonképpen egyfajta keretbe foglalják a 7 perces címadó dalt. A sort a kellemes akusztikus gitárdallamokra helyezett Ataraxia II zárja, ami kiváló levezetője ennek az 51 percnyi, ám meglehetősen tömény dalcsokornak.

A kreatív és ötletes dalszerzői képességek vitathatatlanok, zeneileg ismét egy színes, komplex, élvezhető album készült, ami műfaját és tempóját tekintve is változatos, ugyanakkor mégis egyben van. A vokál sem egyhangú, a „hagyományos” mély hörgés mellett egy magasabb tónusú is gyakran jelen van. Ezek hol egymást váltják, hol pedig egymást erősítik, bár személyes véleményem szerint talán egy kicsit jellegtelen mindkettő. A magam részéről még esetleg annyi negatívumot jegyeznék meg, hogy műfaji hovatartozás nekem még nem teljesen világos. Doom metalnak nem elég mély, death metalnak pedig nem elég erős, valahol a kettő közt imbolyog a középúton. A hangzás – ha még nem is teljesen tökéletes – teljesen korrekt, sokkal letisztultabban szól, mint az elődjei. A borító egy kicsit ijesztő, de bizonyos tekintetben mégis szép, igényes munka, a logó maradt a régi.
Nem tudom, hogy ez a lemez vajon meghozza-e majd az áttörést a zenekarnak, mindenesetre drukkolok nekik, mert egyébként van bennük fantázia. Talán másképp alakultak volna a dolgok, ha ez az anyag valóban az Immense Intense Suspense folytatása lett volna a Skycontact helyett, bő két évtizeddel hamarabb…

Brief Sum: Colorful, complex, enjoyable album, really versatile as for genre and tempo although very coherent at the same time. Promising rebirth, I’m looking forward to the continuation!

Kiadó: Hammerheart Records
Kiadás éve: 2018
Stílus:  Death / Doom
Weboldal: http://www.phlebotomizedmetal.com

Tracklist:

1. Premonition (Impending Doom)
2. Chambre Ardente
3. Descend to Deviance 
4. Eyes on the Prize
5. Desideratum 
6. My Dear,…
7. Proclamation of a Terrified „Breed” 
8. Until the End
9. Deformation of Humanity 
10. Until the End – Reprise
11. Ataraxia II

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek