Kiadó: Relapse
Weboldal: www.pigdestroyer.net
Kiadás éve: 2007
Stílus: Thrash / Grind / Punk
Ez a banda 1997 – ben alakult, akkoriban ki is nyomták a debüt cuccukat, ami egy split volt az Orchid nevű bandával. Ezek a srácok tuti nem normálisak, amit lezavarnak lemezről lemezre, az nem csak újító, hanem egyszerre mutatja be a legkülönfélébb keményzenei stílusok egyvelegét egy nyers, brutális, punk hardcoreos formában. Sokan, ha kötekedni akarnának, megmondom nekik, hogy ez is hardcore. Szövegtémailag elég beteg témához nyúlnak mindig az arcok, s a szövegeket mindig remekül kiegészíti ez a zene. Igazából nincs értelme, de azért megneveznék egy- két zenei hatást, ami jellemző a bandára egy kis kedvcsináló gyanánt : Integrity, Dropdead, Agoraphobic noisebleed, High on fire, meg thras, death, punkhc bandák egyaránt. Az előző lemezük, a 2005 – ös Terrifyer egy több belassult témával rendelkező lemez volt, itt inkább a Thrash kapott nagyobb teret, de azért nem kell félteni őket, mert így is rengeteg téma-, tempó-, hangulatváltás van a zenében, ami új kapukat nyit meg a kemény zene világában.
Az eleinte politikai szövegvilágú banda elment egy személyes, belső gondolatok kibocsátásával foglalkozó irányba. Ez a lemez az előzőhöz képest sokkal természetesebben, nyersebben szól, de ettől függetlenül Blake Harison még kivette a részét elég keményen a témák írásából. A PD is az a banda, akiről csak jókat tudok mondani, mert annyira újító, vagy, ha nem is újító, de zseniális, amit csinálnak, hogy mindenkinek meg kell hallgatnia az új lemezüket. Szerintem sokan meg fogják ismerni a zenéjüket, mert az emberek egyre jobban ki vannak éhezve a szélsőséges muzsikákra. Nem hiába, hogy ők is a Relapsenél vannak, mert ez a kiadó eléggé nyitott ezekre az újító bandákra. A Pig destroyer nem deathcore, de el tudnám képzelni, hogy még nagyobb sikereket érjenek el, mert sok lemezt ütnek színvonalas produkciójukkal. A lemez címe: „Phantom limb”, tehát művégtag, képzeletbeli végtag, amit megfelelően hozzácsatolnak a testhez.
Az emberek nagy része azt állítja, hogy ennek az amputálásnak elég rossz érzete van. Ezek a fantom fájdalmak, fantom, az azonosított típusa a fájdalmaknak, ami egyértelműen a testrész eltávolítása után következik be, de nemcsak ezekben az esetekben, mert például a következő eshetőségekben is előfordul ez a fájdalom:
fog, szem eltávolítása / szem fantom szindróma /. Tehát a fantom fájdalom a végtaggal születetteknél és a megbénultaknál következik be. Még egy kis infó a címhez, hogy ez egy olyan fájdalom, ami rosszabbodik a lelki problémák esetében. A cd coveren egy nő teste van, s jobb kezében fog egy emberi kezet, ami lehet, hogy hozzá van amputálva, de szerintem, ahogy a képen néztem nem erről van szó. Olyan, mintha a nő a halál árnyékában lenne. Tehát remekbe szabott kis horror sztori a borító, a szövegek is egyaránt. JR Hayes most is kitett magáért. 15 track található a korongon, s amit ismerünk a PD zenei világáról, nem hosszú a lemez. Az első tétel a „Rotten yellow” névre hallgat, ami már egy kis mini intróval kezdődik, de egyből belecsapnak a lecsóba az arcok, jó kis blastbeattel startol, aztán jön az intenzív tempóváltás egy kis középtempóval, aztán blasthegyek, modern hc-s tukatuka thrash témák egy számon belül, tökéletes kezdés.
A „Jupiter’s eye” egy kis punk fílinggel megspékelt track, amiben nem maradhat ki a thrash, mint ennek a lemeznek az alapköve, de a blastbeat is elég jó barátjuk.”Deathtripper”: lassú, komplex, deathes kezdés, makd blast, punk tempó a leggyorsabb, agresszívabb formában, nincs kegyelem, bele az arcba, aztán belassulós fejrázós téma, mindennel kiszolgálnak minket. ” Thought come spree”: hagyományos thrash zúzda modern formában, ilyen agresszívan csak ők tudják most ezt nyomni ebben a formában, de nem azt állítom, h más sem tudná, de nagyon egyben van ez a cucc. „Cemetery road” : Blastbeat, agresszív éneklés, mint eddig, ebben nincs váltás. ” Lesser animal” : Grind track, napalmos módra, de sokkal gyorsabb, hehe, sok metálgrájnd hatással, meg aranyos kis közptempóval. A címadó, a „Phantom limb” sem lehet gyengébb tétel a lemezen, minden van ebben a számban, no komment. Elérkeztünk az első kislemez dalhoz , a „Loathsome” nevű tételhez. Még talán ez a leggyengébb szám tempót nézve, de azért elég kemény ez is. „Heathen temple” : Blast, blast, blast, punk hardcore, komplex gitártémák, nem kell más, agyszaggató riffek, disszonáns riffek, hangulat fokozó sampler témák egy kis horror zajt keltve.
„Fourth degree burns” : mintha egy Nasum hatást véltem volna felfedezni, de csak egy pillanatig, aztán egy kis mocsár téma bukkan fel a nagy zúzásban.”Alexandria” : semmi extra, minden agresszió megvan benne, ami kell a lemez színvonalához, jó track. ” Girl in a slayer jacket” : Jó kis death metálos blasttel, gitártémával kezdődik, aztán nyúzás jobbra – balra. A 13 – as track, a ” Waost deep dish” címet kapta. Rövid intróval, bejátszással kezdődik a szám, olyan hangokat hallok, mintha maga az amputálás zajlana, aztán elkezdődik a kemény duplázós, középtempós thrash. ” The machete twins” : Dobpergetés és thrash, nincs mese, ezt így kell.
A hidden track, tehát a 15. egy outróval zárul, igazi levezetés ilyen 14 szám után. Most már mindenki kezében foghatja a Virginia állambeli négyes vadiúj cuccát, s nem kell benne csalódniuk, mert ők aztán odatették magukat. Meg kell nézni őket mindenképp élőben.
Belemélyedve a szövegekbe, talán a kezdő számot lehetne a borítóhoz kapcsolni, bár azt sem egyértelműen. Nagyon jó anyag, szerintem mindenkinek kötelező, aki szereti az agresszív zenéket.
Tagok : Jr Hayes – vokál, Scott Hull – Guitars, Brian Harvey – Drums, Blake Harrison – Pan Flute
Tracklist:
1. Rotten Yellow
2. Jupiter’s Eye
3. Deathtripper
4. Thought Crime Spree
5. Cemetery Road
6. Lesser Animal
7. Phantom Limb
8. Loathsome
9. Heathen Temple
10. Fourth Degree Burns
11. Alexandria
12. Girl In The Slayer Jacket
13. Waist Deep In Ash
14. The Machete Twins