Kiadó: –
Weboldal: –
Kiadás éve: 2008
Stílus: Black metal
Eme fiatal, latin nevet felvett, kéttagú (a demón a WATCH MY DYING ütőse segítette ki őket session-jelleggel) zenekar az extrém Metalnak a melodikus, kifinomultabb zenei megoldásokkal operáló ágában indult el. Szándékosan nem írtam Black Metalt, mert a műfajhoz elengedhetetlen sötétség nem a zene/hangulat része, inkább csak zenei elemeket merítettek ama műfajból (gyors dobtémák, az énekhang, kissé északi hangulatot árasztó riffek). Annak ellenére, hogy nem kimondottan az én műfajom, amit játszanak, el kell ismernem zenei, komponálási képességeiket, és szintén dicséretre méltó az arányos, kitűnő hangzás is, illetve az is üdvözítő tény, hogy sok más, első demós csapattal ellentétben a zenekar jól tud bánni hangszereivel.
Különösen jól eltaláltak a ritmusok, és határozottan tetszetős egynémely témaváltásuk is számomra. Szerencsére az a bizonyos dühítő amatőrizmus, ami akár egy ilyen fiatal csapatnál jelen lehetne, nem lelhető fel náluk. A két dalos anyag zongora hangokkal indul, ami alapján nekem például a kései ARCTURUS (ez egészen biztosan hatott rájuk szerintem, miként a klasszikus zene hatása is érződik a témák némelyikén) neve ugrott be, de ez hamar tovatűnik (illetve rövid időre ismét megjelenik a „Human Tears”-ben is), és inkább olyan svéd, dallamokkal felvértezett bandák jutnak eszembe, mint például az UNANIMATED.
Egyébként a két nóta jól össze van rakva, nincsen egy-egy téma unalomig ismételve, ugyanakkor a riffek nincsenek is hányaveti módon összedobálva, kerek egésszé álnak össze ötleteik. Szűk 12 percből persze nem túlságosan könnyű ítéletet mondani (kérdés ugye, hogy vajon több nótán keresztül is fenn tudják -e tartani az itt bemutatott két dal színvonalát…?), de azt hiszem, a minőségi jelző használata indokolt esetükben, noha továbbra is úgy vélem, a ráspolyos énektől ez még nem BM… Ez persze csak személyes meglátásom, és nem von le az anyag értékéből. A demo a http://postmortememigrante.at.hu website-ról is letölthető borítóstul.
Tracklist:
1. Body cage
2. Human tears