Kiadó: Frontiers Records
Weboldal: www.prettymaids.dk
Kiadás éve: 2010
Stílus: Hard Rock
Hiába a modern metálzenei irányzatok tömkelege amik a zene egyszerűsítését tűzték ki célul, a nagy öregek akkor sem adják fel, ha a dallamtalan és pofátlanul egyszerű zenét játszó zenekaroké a siker. A Pretty Maids 1982-től működik, ráadásul Dániai gyökerekkel, ami manapság nem a siker receptje. Ennek ellenére a zenekar olyan albumokat és lemezeket tett le a 80-as években, amelyek nevét örökké felejthetetlenné tették. A Future World, Anything worth doing albumok kiemelkedő teljesítmények, és ezekért a zenekar meg is kapta a legnagyobbaknak járó elismerést, olyan nevekkel turnéztak amik mindenképpen irigylésre méltóak. A Pretty Maids pályafutása nem egyenes, tele van hullámvölgyekkel, és talán többnek tűnnek a völgyek mint a hegyek, de összességében igen jó teljesítményt, a maga módján egyéni hangot sikerül megütniük egész pályafutásuk során, de a mainstremet jellemző érdemtelen elismerés már nem érte el őket.
A kiadó ismertetője a zenekart a hard rock/metal combóval jellemzi, de nem kell félni, ez az album inkább metál mint hard rock, igaz sehol egy hörgés, sehol egy industrial. A műfajra jellemző remek riffek, jó ének, és tökéletes vastag vokálok, erőteljes megszólalás. Új albumuk 4 évig készült, és bár ezt az első hallgatás után olvastam csak el, addig is volt egy kis görcsölés érzésem a dalokkal kapcsolatban. Nem az hogy nem tudnak dalt írni, vagy lanyhult volna bármi is az évek során, hanem inkább labdáznak a hagyományos saját stílusuk és a modernizálódás, egyszerűsödés tendenciája között, erre mehetett el a 4 év, fölöslegesen. Nem kellett volna mást csinálni csak azt amit a legjobb albumok idején, sablonos, de ütős zenét csinálni a divattól függetlenül. Az album ezzel együtt nem rossz, sőt sokkal jobb és keményebb mint a zenekar lágyabb valóban hard rockos albumai, de nem is éri el a néhai csúcsteljesítményüket sem keménységben sem színvonalban, amivel ha lehet ilyet mondani korábban korszakot alkottak. Van pár dal, ami nem illik az albumra, ezek inkább útkeresések, a modern irány felé elhajlás, rappelni nem mernek, de még egy lépés és megteszik, inkább csak utalnak rá hogy képesek lennének rá. Az egyhangos és borzasztó sablonos gitárriffek világába is belekóstolnak pár percre, de az album egészéből nem ez marad meg az emberben, hanem az ütős dögös gitározás, a remek vokálok, a zseniális billentyűszólamok dallamos harmóniája.
Az album hangzása tökéletes, a dalok 2 kivételével nekem nagyon tetszenek, ami nem (Cielo Drive és It Comes at Night), az ha úgy nézünk a vizespohárra hogy félig üres akkor ötlettelen kísérletezgetés a modern irányzatokba simulásra, ha úgy ,hogy félig teli akkor csak változatosabb tőle az anyag. Nekem a pohár félig üres, 8 pont a felejthető pár perc miatt, de ha ez egy első lemezes banda lenne Future World és Yelow Rain nélkül, simán adnék rá 10-et.
Tracklist:
1. Pandemonium
2. I.N.V.U.
3. Little Drops Of Heaven
4. One World One Truth
5. Final Day of Innocence
6. Cielo Drive 3:53
7. It Comes at Night
8. Old Enough to Know
9. Beautiful Madness
10. Breathless
11. It Comes at Night (remix) Bonus track