PREY FOR NOTHING – Violence Divine

Kiadó: Rusty Cage Records

Weboldal: myspace.com/preyfornothing

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melodic Death metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az Amir Salomon (basszusgitár), Eyal Glottman (gitár), Iftah Levy (dob), Yaniv Aboudy (gitár) és Yotam “Defiler” Avni (ének) felállású izraeli ötösfogat tizenkét számos debüt lemezével rukkolt ki idén. A zenéjüket ők maguk “melodikus death metal fennhatóság” néven illetik, ami elég közel áll a valósághoz. A fő vonal a death metal, és ebbe elegyedik némi modern metal feeling, kevés grindcore elemmel megspékelve. A banda két éve létezik, technikás, előremutató zenéjükre érdemes lesz a jövőben is odafigyelni.

A nyitódal a Cowardice tipikus metal témával indít, a két gitár változatossága, az enyhén tört ütemek jellemzik főképp a szerkezetet. A ritmusszekció mindenhol a helyén, az énekes pedig jól játszik a hangjával. Old-school riffelgetések, melodikus metal felé elhajló hangulatok jellemzik ezt a könnyen befogadható tételt, ami kedvére lesz sok mindenkinek. A gitárszóló ugyan néhol túlvariáltnak tűnik, de nem zavaró nagyon. A következő track a The Maw. Erőteljes, dinamikus indítás, megtörve egy érdekes betéttel, a gitárok már a legelején olyat variálnak, amire nem tud nem odafigyelni az ember. A főképp hörgősebb ének által még karakteresebbé váló alapok, a hangszerek ide-oda sétái, könnyed váltásai pedig egyre befogadhatóbbá és kerekebbé teszik az egészet.

Az Overture Of Dust akusztikus kezdése, majd a súlyosabb, de ugyanakkor dallamos folytatás, a dobkiállás, a szaggatott riffek, mind rezignált hangulatot varázsolnak. Alaptémákra épül fel az egész szerkezet, persze ki nem maradhatnak a kisebb technikai trükkök, egy pillanatnyi betegebb death metal betét, és a feszes tempó. Az akusztikus téma később is visszatér, amit nagyon jól megfűszereztek az erőteljesebb énekkel és zenei háttérrel. Kiváló.

A Breach nóta duplázós, féktelen vadsága, határozott nyers ereje letaglóz. Senki ne várjon Obituary-féle hörgést, vagy ezerrel lehangolt, sötét hangzást, de mégis benne van mindez is. A keverési arányok itt is jól eloszlanak, mindent ki lehet hallani, se nem vékony, se nem túl vastag. Itt is domináns a technikai játék, a kisebb kiállások, saját részek a számon belül.

A Dead Mans Dream finom, középtempós témákkal árad szét a hangfalakból, hogy azután egy sokkal nyersebb, súlyosabb, betegebb témavilágot zúdítson ránk. Itt is odafigyeltek a témák illeszkedésére, a megfelelő kipontozásra, hangsúlyra, a változatos szerkezetre. A finomabb törések itt még jobban előtérbe kerülnek, mint eddig, majd a beinduló zúzás is hatalmasat üt.

A Summoning Sickness egy két és fél perces átkötő dal, ha úgy tetszik, van itt minden: zongorabetét, effektek, akusztikus gitár, majd átmegy az egész egy gyönyörű, dallamos zenei szerkezetbe, ahol semmi nincs túlzásba víve, minden finom és leheletvékony. Egy epikus világú, instrumentális darab ez, minden ízében csodás.

Tearing The Fabric a next track, ahol ismét a durvább hangoké a főszerep. A gitár magas hangjai mellé felsorakozik a dob töredezett üteme, a ritmusgitár és a basszusgitár ereje, majd egy váltással az ének is ráfeszül az egészre. Nem is tudom, hogy merném-e ezt death metalnak nevezni, már csak az erős keveredés miatt sem, ami ebben a számban igencsak jelen van. Tehát nem szimplán death metal ez, hanem több stílus keveréke, persze azért túlnyomórészt mégis a death metal stílusjegyei uralkodnak.

Az Averting Our Eyes egy dinamikus, középtempós szám, több mély énekhanggal, kísérletezős jelleggel, odabaszós betétekkel. Ez a szám a legerősebb ének terén, mindenképp jobban szól az előzőeknél, bár azokban sincs semmi hiba. Kihasználnak a fiúk itt is minden kis helyet arra, hogy kitöltsék a megfelelő témákkal, hangulatokkal. Egyedi íze van a muzsikájuknak, ahogy ez a szám is megmutatja, és az egész lemez is.

A Bestowed Upon The Void ismét egy “tarka” szám, sok minden keveredik benne, a lágyabb, dallamosabb részektől a durvább, zúzósabb témákig minden megvan, ami kell egy jól felépített dalhoz. Pontos játékuk, a jól megkomponált harmóniák, a megfelelő hangsúlyok használata (az énekben is) mind erősebbé teszik a szerkezetet. Inkább a melodikus death metalhoz állnak közelebb, semmint az old-school műfajhoz, de mindenképp ötvöződik a zenéjük ez utóbbival is.

A The Deadliest Rain érdekes kaotikát vonultat fel, a tört ütemekre itt is technikás játék feszül, mint egy festményen a sötét színek, a nyers, eklektikus, kavargó érzések úgy törnek fel és előre. A gitárok itt is vastagon szólnak (bizonyos értelemben), minden jól elkülönül egymástól, és az örvény ellenére egy egészet alkot. Borult darab ez is, mint szinte az összes a lemezen.

A Blend Into The Darkness egy újabb instrumentális átkötő két szám között, dallamos, kidolgozott gitárral, finom dobjátékkal fekszik el a naplementében. Test feszül testnek, majd hirtelen mintha minden rezdülés egyszerre távozna egy óra ketyegésében – ami eddig élt, megváltozott… érzékletes, gyönyörű tétel. Az utolsó nóta, a címadó Violence Divine hangeffektekkel kezdődik, majd beindul a morbid hangulat erőteljes kifejezése. Az elején a végletekig rezignált szám tömör sikollyá változik, majd egyszer csak elborul minden, a tombolás feszessége, az akarat kitörni készülő indulata feszíti szét a lélekszerű burkot, ami a bensőre feszül. Kiáltás, félelem, küzdelem. Hármas testamentum. Katarzis. A vége a csendes elmúlásról szól. A szólórész nagyon jól kidolgozott, a témák finom váltakoznak, a dob erőteljes. Minden klappol ennél a bandánál, ennél a lemeznél. Csak ajánlani tudom, minden metal rajongónak, mert kétségtelen, hogy nem lehet egy skatulyát rájuk húzni.

—————————-

ENGLISH VERSION:

This 12-track album is the first full-length release from the Israeli band PREY FOR NOTHING. This melodic death metal formation, or as they called themselves, the “melodic death metal supremacy” – which is an adequate title – features five members, Amir Salomon on bass, Eyal Glottman on guitars, Iftah Levy on drums, Yaniv Aboudy also on guitars and their vocalist is Yotam “Defiler” Avni. Their main style is death metal with some modern and grindcore elements. This band was founded two years ago, and their technical, progressive music is a highly recommended one for the future.

The opening song “Cowardice” starts with a typical metal theme, however, this track is based on varied guitar riffs and complex time signatures. The rhythm section is absolutely on top and the vocalist is also great. This track was influenced by melodic metal but it contains many old-school riffs, this song could be a potential favourite for many, although, the guitar solos seem to be a bit overcomplicated sometimes, but it’s not annoying. The next track “The Maw” starts with a powerful, dynamic strike with an outstanding guitar theme and an unexpected interesting part, and after that, the mostly growling vocal and the instruments sound coherent and listenable for the whole song.

The acoustic start of the “Overture of Dust” and its heavy but melodic sequel, the drum’s break and the staccato riffs make the atmoshpere resignated. The main structure of the song is simple, however, the technical tricks, a moment of a sick death metal part and the slick tempo cannot be left out. The acoustic theme comes back later strengthened by a powerful vocal and musical backgorund. Perfect!

The song “Breach” simply blows your head off with it’s wildness and double kick-drum strike. The technical plays, the small stops are dominating in this track also. This song is nothing but pure force! Okay, the vocal’s growling sound is not as deep as Obituary’s and the sound isn’t down-tuned so deeply but it still works well and sounds good. As we can hear here, the sound was mixed well, everything can be heard out, it’s neither too slight nor too thick.

“Dead Mans Dream” is a nice song starting in mid-tempo, then it bursts out into a raw, heavy, sick atmosphere. The structure of this song is still great, the downbeats are correct and varying. The complex measures are dominating more within this track, and the heavy part at the end of the song really kicks you in the head.

After this song comes “Summoning Sickness” which is a 2-and-a-half-minute-long interlude with everything you can wish: pianos, effects, acoustic guitars, beatuiful melodic parts, and despite the number of the different elements it’s still not eclectic.

The next track is “Tearing The Fabric” which has a harsher tone again. The song starts with a strange mixture of the guitars’ high notes, the drum’s complex beats, the power of the rhythm guitar and the bass guitar and then the vocal join them unexpectedly. I wouldn’t say that it’s pure death metal, because of the mixture of the various genres, although, the main influence was certainly the death metal genre. “Averting Our Eyes” is a dynamic mid-tempo track, with more deep vocals, experimental elements and kick-ass parts. This song has certainly the best vocal themes, and it’s filled with nice themes, also has a great tune. This song certainly shows the uniquity of their music just as the whole album does.

The “Bestowed Upon The Void” is a very “colourful” song again, featuring gentle and melodic parts but also raw, rude and harsh themes. The structure of this song is strengthened by their precise play, the well-written harmonies and the well-used downbeats (even in the vocal themes). Their music is rather melodic death metal than old-school death metal, although, we can feel the old-school genre’s presence sometimes.

“The Deadliest Rain” is kinda chaotic with its complex measures and technical play, the rude eclectic feelings are just bursting out like how the dark colours are interfering with each other on a palette. It’s a sick piece just as the others. The guitar sound is thick, however, every single note can be heard out.

Then comes another instrumental interlude “Blend Into The Darkness” featuring very melodic and well-written guitars and gentle drum-play with the feeling of a sunset. Body against body, and then everything is ended up in a clock’s ticking – those who lived are not the same anymore. This song is really moving and beautiful. The last song “Violence Divine” starts with sound effects, then the sequel becomes more and more morbid. The once resignated song changes into an infinite scream, then the pure raw force of the will starts to break out from its soullike shell. Shout, scare, struggle. The third testament. Catharsis. The ending is about the silent passing. The solo parts are really detailed, the gentle themes are varying well, the drum is powerful. Everything is apposite on this album and at this band. I highly recommend them for every metal fan, because they cannot be categorized, there’s no doubt in that.

Tracklist:

1. Cowardice
2. The Maw
3. Overture Of Dust
4. Breach
5. Dead Mans Dream
6. Summoning Sickness
7. Tearing The Fabric
8. Averting Our Eyes
9. Bestowed Upon The Void
10. The Deadliest Rain
11. Blend Into The Darkness
12. Violence Divine

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Prey For Nothing – My Final Relapse videoclip

NorthWar

Hot News – Prey For Nothing: new signing

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár