A február számomra a húsbavágó hidegen kívül általában a háborús tematikummal való foglalkozásról szól, így találhattam rá a most bemutatni szándékozott debütálásra is. A kifejezetten war metalban utazó csapatok mellett egyre több black/death alakulat szenteli működését a háború művészi kifejezésének. Az egyik legújabb duó a vérfolyamban, a Dél-Karolinából származó Primitive Warfare, akik bevezetik az emberiséget az aeternum bellum világába.
Ha csak egy pillantást vetsz az I. világháborús fénykép felhasználásával készült borítóra, amelyen egy halott antant katona lóg a végzetévé lett szögesdrótakadályon, valamint a jobb felső sarokba helyezett, szikével szabdalt logóra, rögtön fogod érezni, hogy itt bizony minden szörnyűségre számíthatsz, csak éppen békességre nem!
A 2018-ban összeállt formáció – Jason Leach (itt Pu239) dobok, háttérvokál, valamint Brian Parker (itt U235) gitárok, vokál – két 2020-as splitje óta ismert a szögesdrót alá temetett, komor dalairól, ám ez most valami több. Az Extinction Protocol az elszabadult intenzitás és a centralizált gyűlölet albuma lett. A rád váró fél óra nem egyszerűen barbár vagy kellően szélsőséges, hanem a vérgőzős kegyetlenség egy olyan lehelete, amelyre a magam részéről az Anaal Nathrakh A New Kind of Horror-jaóta várok.
Az átfeketedett háborús death metal nem egyszerű műfaj, hiszen az adott brigádnak képesnek kell lennie egyszer hideg és sötét, máskor parázsló hangulatot teremteni, miként az sem árt, ha működik a rohamok közötti hullámzás. A gitáriffeknek úgy kell fájniuk akár egy szuronydöfés, a dobolásnak hoznia kell a golyószóró, a cineknek a srapnelek erejét, miközben a savas sikolyokból és démoni morgásokból összeálló vokál a szenvedés, a lemondás, a hősi halálra való átlényegülés, na és persze az elmúlás minden árnyalatát sorakoztatja a hallójáratokban. Vajon képes erre a Primitive Warfare? Úgy gondolom a Revenge, a Diocletian és a Conqueror által kiásott lövészárkot szélesítgetve, végre ők is elérték pályafutásuk eme rettentő nehéz terepszakaszát.
A korongon hallható nyolc lövésbe sűrített vérontás kegyetlenül átszakítja a black, a death, a brutal death és még a grind bőrfelületét is, miközben a dalok intenzitása ügyesen egyensúlyoz a gyors, agresszív menetek és – hála a pszichotikus üvöltéseknek – a nem kevésbé félelmetes, romboló belassulások között. Érezni fogod, hogy ez nem egy telivér zenekar nagy szólókkal és hasonlókkal. Itt sokkal inkább a minimalista megközelítésű zúzásra, azaz a primitív hadviselésre fektették a hangsúlyt, földes ízű mély ütésekkel, valamint trem-picked akkordfutásokkal agyonszórt piszkos, robbanó ütemekkel.
A hangzást leképezi a Warhead Art által készített bandajelkép is, amely Albert Einstein hadviseléssel kapcsolatos evolúciós elméletét ábrázolja. Pat Thomas és az extrém muzsikák keverésének fenegyereke, Jack Control szintén nagyszerű munkát végeztek a felvételekkel, amelyek kellően mocskosak és erőszakosak. Ugyanakkor a kavicsos megszólalású produkcióban minden hangszer a helyén van, s egyenletesen hozza egy elhagyatott, sok halált látott bunker hangulatát.
Ha pusztán technikai oldalról vetek rá egy pillantást, az Extinction Protocol se nem szép, se nem emlékezetes album. Sokkal inkább tekintem a pusztítás egy szükséges segédeszközének, amihez kizárólag akkor nyúlsz, ha nem maradt más argumentum vagy eszköz dühöd csillapítására. A maga nevében tehát fegyver, nem is akármilyen!
Kiadó: Godz ov War Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black / Death
Web: primitivewarfare.bandcamp.com
Tracklist:
1. Pulpit of the Conqueror (Mutually Assured Desecration)
2. Nuclear Regression
3. Engulfed by Satanic Might
4. Spears of Emission
5. Witness!
6. Extinction Protocol
7. Iron Sight Omnipotence
8. Heretic Crusade
Pontszám: 10