PROGHMA-C – Bar-do Travel

Kiadó: Mystic Production

Weboldal: myspace.com/proghmac

Kiadás éve: 2009

Stílus: Metal / Progressive / Experimental

 

 

 

Ismét egy olyan lemezt vetett elém a sors, amelyről meglehetősen sokáig tartott véleményt formálnom. Szinte nap mint nap gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne megfogni a lengyel Proghma-C zenéjét – amely már a furcsa nevével felkeltette érdeklődésem -, és egy idő után úgy gondoltam, feladom. Inkább a benyomásaimat írnám le a csapat debütalbumáról, a “Bar-do Travel”-ről.

Ami elsőre feltűnik az embernek, az az, hogy az apró zenei nüanszokra képtelen odafigyelni, mert az atmoszféra annyira magával ragadó. Hasonló zenei világot utoljára talán a The Ocean “Precambrian”-jén éreztem, igaz, ez az anyag annyira talán nem kiforrott, viszont legalább olyan összetett, és hasonlóan (nem negatív értelemben) eklektikus is. A másik dolog viszont, hogy annak ellenére hallgattatja magát, hogy az egész album iszonyatosan tömény, és tele van olyan váltásokkal, zenei megvalósításokkal, amelyeken még 1 hónapnyi hallgatás után sem tudom magam kiismerni. Ez talán azért is lehet, mert a koncepciót remekül megvalósították, tényleg olyan, mintha a buddhista tanítás 6 bardoján utaznánk át minden egyes számban (erre utalnak is a számcímek, mint például a “So Be-live” az 5. bardora), így tényleg nem akaródzik kivenni az embernek a lemezt a lejátszójából. Érdekes, hogy a zene keménységének ellenére azt vettem észre, hogy ellazít, kikapcsol, valóban kissé meditatív jellege van olykor az albumnak, amelyre rásegít a sokszor felbukkanó ambient és meditative/chillout betét. Persze a zene gerincét még mindig inkább a matekosabb post-hardcore és post-rock keverék adja, amely között ugyanúgy felbukkan nem kevés stoner elem, valamint gyakran merítenek például a modernebb progresszív rock stílusból is, különösen, ami a tiszta vokált illeti (egy-egy hasonló témánál például a Porcupine Tree ugrott be mint párhuzam). A zenekar egyébként a már említett The Ocean-re hasonlít leginkább, de inkább csak a megközelítés miatt, persze azt leszámítva, hogy itt kevesebb a komolyzenei törekvés, és inkább a könnyűzenei kísérleteken van a hangsúly, illetve hazai színtérről a Corrodal csinál még hasonlóan összetett és kísérletező zenét. A lemezen található még egy meglepetés is, az egyik kedvenc Björk számom, az “Army Of Me” feldolgozása. Nos, én imádom az eredetit is, és ez is majdnem olyan zseniális lett, igaz, picit lassabb, mint az eredeti, de talán épp ezért húzósabb is.

Ezt a hihetetlenül tömény zenei utazást ajánlom mindenkinek, aki nyitott a zenei csemegékre, a bekategorizálhatatlan csapatokra és az olyan nemzetek bandáira, ahol ennek a stílusnak szinte nincs is képviselője. Úgy látszik, az, hogy az ilyen zenekaroknak jobban el kell fogadtatniuk magukat talán nem is nagy baj, hiszen Magyarország így szülhetett a világnak egy szépreményű Corrodalt, és immár Lengyelország is képviseltetheti magát egy még kísérletezősebb, és – véleményem szerint – még érettebb zenével rendelkező csapattal.

Tracklist:

1. Kana
2. FO
3. Spiralling TO Another
4. Spitted Out
5. Spitted Out (Out)
6. So Be-live
7. I can’t illuminate with You
8. Naan
9. Army Of me (Björk cover)

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár