PURGATORY – Necromantaeon

Kiadó: War Anthem Records

Weboldal: www.purgatory666.de

Kiadás éve: 2011

Stílus: Death Metal

Brief Sum: The songs are flashing rapidly, merciless riffs are coming, crazy blastbeats are running, the double bass drum is beating killingly. Mirko, the new vocalist – getting ahead of his ancestor – is growling the unholy lyrics from the deepest circle of Hell.

 

Ilyen névvel nehéz melléfogni. De a lemezborító is megerősíti azt a gyanúnkat, hogy nem egy hard rock, glam, de még csak nem is egy progresszív rock zenekar teszi tiszteltét a lejátszónkban. Ellenben, egy kompromisszummentes, mindenféle modernizálást nélkülöző, vitathatatlanul old-school death metalt hallhat az érdeklődő. Bár észak-amerikai gyökereket vonultat fel a muzsika, de földrajzilag a banda gyökere Németországban van.

Kíváncsi lennék rá, hányan ismerik a zenekart hazánkban, már csak azért is, mivel nem most kezdte az ipart a szászországi négyes. 1993 óta szinte töretlen lendülettel jelentetik meg anyagaikat, eddig egyszer fordult elő, hogy négy évig nem jelentkeztek semmilyen hallgatnivalóval. Én is csak a 2004-es Luciferianism lemezükkel kerültem eddig közelebbi kapcsolatban. Azóta túl sok minden nem változott, azt leszámítva, hogy a vokalista Sick és a basszusgitáros Andy helyett érkezett két új arc. Illetve 2011-ben még professzionálisabban szól minden hangszer a lemezen. Talán egy fokkal még közelebb kerültek az amerikai nagytesókhoz. Gondolom, nem árulok el meglepetést azzal a kijelentésemmel, hogy azokra, akik old-school death metalban utaznak, nem jellemző a divatmajmolás, trendiskedés. Magasról tesznek modern kor eszméire, az elvárásokra, meg úgy általában az új évezredre. A lemezeiken irdatlan energiával szabadjára engedik a dekadens, képmutató világ iránt érzett féktelen gyűlöletüket, melyet megfűszerez nem kevés okkult elhivatottság. Ez jelenesetben sincs másképp. Többnyire gyors-középgyors tempóval hömpölyögnek a dalok, kíméletlen riffek sorjáznak, őrült blastbeatek repesztenek, a kétlábdob gyilkosan döngöl. Mirko, az új vokalista pedig túlszárnyalva elődjét, megtett még néhány lépcsőfokot lejjebb, s ezzel a teljesítménnyel a pince legmélyéről, (mit pince) a Pokol legmélyebb bugyrából hörgi a szentségtelen dalszövegeket. Tömény az anyag, nem vitás, több hallgatás szükségeltetik a finomságok kiélvezéséhez. Mikor negyedszerre futottam neki, még mindig találtam eddig fel nem fedezett különböző zenei ötleteket. De a srácokkal nem szaladt el a ló, mert a bő félóra jócskán az érdeklődési szint fenntarthatóságán belül van, ráadásul nincsenek töltelék számok, nehéz lenne bármelyiket is kiemelnem. Nálam mindig az a kedvenc, amelyik éppen szól.

Aki a korábbi Purgatory lemezeket kedvelte, most sem fog csalódni, a karja a léggitározástól, a feje a headbangeléstől fog leszakadni. Persze ez a sors vár a stílus-szüzekre is, ha van bennük elég merészség, hogy próbát tegyenek a bandával. Egy hamisítatlan istentelen szeánszban lehet részük. Hölgyeim és Uraim, a Purgatórium kapui nyitva állnak…

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Arrival Of The Undivine
2. Repeaing The Deseased
3. Where Darkness Reigns
4. Glorification Of The Lightbearer
5. Downwards Into Unlight
6. Scourging Blasphemies
7. Calling The Grand Destroyers
8. Necromantaeon
9. The Collapse Of Tides

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Purgatory Interjú

A honlap alapértelmezése

PURGATORY – Cultus Luciferi – The Splendour Of Chaos

A honlap alapértelmezése

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár